2016. november 2., szerda

A lányom nélkül soha!

Egy olyan bejegyzéssel jelentkezem, amely - úgy vélem - minden kapcsolattartó szülőt érint, s témáját tekintve meglehetősen valós problémákat feszeget. Nem, nem a kapcsolattartás akadályozásáról lesz szó...

A fenti címet szándékosan választottam a bejegyzésemnek, hiszen hasonló témát kerülget, mint az 1991-ben készült, azonos című film Sally Field főszereplésével (lásd online: Indavideo.hu). Aki nem ismeri, annak bevezetés gyanánt íme a történet:

Betty Mahmudi és férje, az Amerikában dolgozó, iráni származású orvos, Dr. Szejjed Bozorg Mahmudi 1984-ben Iránba utazott, hogy meglátogassák Mudi családját. Velük volt négyéves kislányuk, Mahtab is. Bettyt megdöbbentették az ottani életkörülmények, és az, hogy ebben az országban a nőket akarattalan tárgyakként kezelik, a nyugati embereket pedig gyűlölik. Betty hamarosan visszavágyódik Amerikába, de Mudi és rokonsága másként dönt: anya és lánya egy idegen világ foglyai lesznek, túszai az egyre zsarnokibb és erőszakosabb férfinak. Végül Betty találkozik egy idegennel, aki megszervezi a kockázatos menekülésüket Iránból, egy olyan úton, amelyet kevés nő és gyerek csinált valaha is végig.

Nagyjából ennyi a film története, én pedig ezzel kapcsolatban máris felteszek egy kérdést: vajon, mi, egy fejlett ország adottságai közt élő, eltunyult, elbutított nép gyermekeiként tespedő szülők mit tennénk egy ilyen vagy ehhez hasonló szituációban?

Az ilyen szituáció azt jelenti számomra, hogy mi is ugyanebben a helyzetben találjuk magunkat, az ehhez hasonló pedig azt, hogy ha nem is ugyanez a történet, mint amit a film bemutat, de a lényege mégis valami hasonló: kimenekíteni a gyermekünket egy hasonló helyzetből. Én ez utóbbiról szeretnék egy kis eszmefuttatást írni, vagyis arról elmélkednék pár percben, hogy külön élő szülőként hogyan védhetem meg a lányomat az esetlegesen rá leselkedő veszélytől?

Majd' egy évvel ezelőtt már írtam, hogy minden este úgy hajtom álomra a fejem, hogy előtte a kislányomra gondolok (lásd: Képzeletben). Sajnos csak úgy sikerül elaludnom hamarjában, ha valamilyen történetet játszok el a fejemben. Mivel állandóan a Kicsikém motoszkál bennem, ezért kézenfekvő, hogy a történetem főszereplője is ő maga. Ilyenkor gyakran elmélkedem arról, hogy kettesben járjuk a világot és nap mint nap tanítok neki valami újat, ő pedig úgy tekint rám fel, mint a hős apára, aki megmenti minden rossztól. Mivel azonban nincs tapasztalatom a hősök életéből, így mindez csupán fikció marad, s egy ábrándozás arról, hogy egyszer majd a kislányom példaképe leszek. Úgy vélem, hogy minden apa álma, hogy a gyermekei számára ő legyen az első számú minta, és mivel külön élek tőle, ezért érthető, ha nálam ez fokozottabban jelenik meg. Végül is, csak az álmomtól fosztottak meg, amikor a lányomat elvették tőlem, úgyhogy nem is csodálkozom magamon, ha az ábrándjaim főszereplője ő, és a reá leselkedő veszélyek alakjai. 

Persze, azért e veszélyek mégsem légvárakra épülnek, hanem nagyon is valóságos táptalajból sarjadzanak, hiszen ha körbenézünk a Világban, akkor láthatjuk, hogy máshol kialakult mindaz, amitől a kislányomat képzeletben megmenteni szeretném. 

A Control Risks nevű brit tanácsadó cég RiskMap nevű interaktív térképe által nagyjából láthatjuk, hogy mely azok a területek a világon, ahová nem érdemes utaznunk, vagy épp illendő jó messziről elkerülnünk. És bár magam az angolszász médiának és előrejelzésnek nem hiszek, azért alapjában véve látható, hogy mi is folyik körülöttünk a világban: háborúk, merényletek, természeti katasztrófák, rablás, gyilkosság és balesetek garmadája. Ha mi nem is vesszük komolyan a tévében látott fenyegetéseket, azért ezek mégiscsak valósak, mi pedig örülhetünk, ha egyelőre még csak odaát van mindez és nem nálunk.

Robbantások, merényletek, nyilvános kivégzések, gyerekrablások, nemi erőszak - kész téboly, ami tőlünk nyugatra, délre és keletre található. Gondolom mindenki emlékszik az elmúlt év franciaországi merényleteire vagy az Iszlám Állam nevű kreálmányra, amelynek az a nagy célja a világban, hogy hatalmas pánikot keltve összeugrassza a népeket és zűrzavart teremtsen mindenhol.

Persze tudom, nálunk szó sincs még erről, ez igaz. De a világ változik, és mi is vele együtt változunk. A Háttérhatalom minket sem hagy ki a forgatókönyvből, abban holt biztos vagyok, csak még kérdéses, hogy milyen szerepet szán majd nekünk. 

Korábban még se mérges pókok, se mérges kígyók, se farkasok, se medvék és egyéb ragadozók nem éltek nálunk, most pedig már ez is - az is megjelent a határainkon belül, így előfordulhat, hogy egy egyszerű erdei kirándulás is vérfagyasztó történetté válik. 

Vagy ott van a CETA és a TTIP, amely szó szerint az emberek (és nemzetek) haláláért lesz felelős, ha aláírják a Főnökeink az erről szóló egyezményt, csakúgy, mint azok a Kormányok, akik kötelezővé akarják tenni a nemcsak, hogy hatástalan, de kifejezetten kártékony méhnyakrák elleni oltást

A veszély tehát kezd beszivárogni hozzánk is, amelyről sokan vagy nem tudnak semmit, vagy úgy ahogy van leszarják a létezésüket. És ne higgyük, hogy az ilyen "enyhébb" veszélyforrások mellett nem törhet be hozzánk a "komolyabb" baj is. Nem kellenek ahhoz honfoglalók bevándorlók, hogy itt is felrobbanjon egy-egy bomba vagy megerőszakolják a lányainkat. Az igazi bajt nem is ezek jelentik, hanem azok, akik őket Európára szabadították. Azok a gazdasági és politikai szereplők, akikről szinte alig hallani valamit, de kezükben tartják az egész világot, és úgy sakkoznak az egyes népekkel és országokkal, ahogy az az érdekeiket szolgálja. Ne higgyük azt egy percig sem, hogy ez a Kormány nem valamelyik nagyhatalom bábuja, és hogy ezek tényleg szabadságharcot vívnak valami más ellen. Úgy vélem, hogy a kártyákat már leosztották mindenkinek, és az, ami nálunk zajlik, valakinek a forgatókönyve szerint alakul. 

De nézzük meg, hogy milyen veszélyek leselkedhetnek ránk még akkor is, ha történetesen a labda nem nálunk pattog:



1: MÉRGEZŐ ÉLELMISZEREK

2011. március 11-én a Richter-skála szerinti 9-es, katasztrofális erejű rengés törmelékké és hamuvá változtatta Japán keleti részeit. A földmozgás okozta szökőár épületeket és embereket ragadott magával. A természeti katasztrófa csaknem 16 ezer halálos áldozatot követelt. A japán hatóságok tagadják a csernobili párhuzamot, pedig a fukusimai balesetnek ugyanolyan hosszú távú biztonsági, gazdasági és egyéb hatásai vannak, ha épp nem súlyosabbak. Jóformán az egész Csendes Óceáni térség a kihalás szélén van, és a vízben élő állatok nagy része kimúlt, vagy súlyosan beteg, esetleg mutálódott. A Japán Nukleáris és Ipari Biztonsági Ügynökség 2011. június 7-én közzétett jelentése szerint a korábban megbecsült mennyiséghez képest kétszer annyi sugárzó anyag került a levegőbe. A baj pedig napról napra súlyosabb lesz a tengerbe ömlő radioaktív víz miatt, amely azóta is zajlik! Nem kell hozzá túl sok idő, és szigorúan tilos lesz a Csendes-óceánból származó halat elfogyasztani. Emberek millióinak a megélhetése válhat kérdésessé, hiszen hatalmas iparágak épültek a halászatra ebben a térségben. Idővel pedig a szennyeződés távoli tengerekben is megjelenhet. A nukleáris anyagok jelenléte a Csendes-óceán középső részén immár eléri a normális érték tízszeresét (!), és rengeteg olyan halat találnak, amely daganattal a testében él. Rengeteg állat betegen kerül feldolgozásra, mert a nagy gyártók ügyet sem vetnek az óriási veszélyre, amit ezek az állatok elfogyasztva jelentenek.

Vajon Fukusima hatásai mikorra gyűrűznek be hozzánk?

Csak képzeljük el: fertőzött, beteg halak a boltok polcain, majd egyre kevesebb és kevesebb hal a tengerekben és óceánokban, munkanélküli halászok, csődöt jelentő halásztársaságok, üresen kongó kikötők és piacok, csökkenő adóbevételek, hanyatló kereskedelem és feldolgozóipar, milliónyi munkanélküli - csak emiatt. 

És ismerjük a tételt: minél kevesebb a dolgozó, annál kevesebb a fogyasztó. Minél több a munkanélküli, annál kevesebb a vásárló. Leálló gyártósorok, éhező nincstelenek sokasága, kevesebb adóbevétel, többletkiadás a költségvetésnek. És itt nem az a baj, hogy nem kapni majd konzervhalat a boltokban, hanem az, hogy az érintett halárut előállító országok bedőlésével a mi gazdaságunk is bedőlhet. Egy egyszerű példával szemléltetve: Vietnam eladja nekünk a halat, cserébe pedig megveszi tőlünk a libamájat. Ha viszont nem adnak el többé halat, akkor májat se fog venni, hiszen azok akik megvennék, már nem képesek kifizetni annak árát, mert munkanélküliek. A csökkenő kereslet miatt itthon is recesszióba süllyedhetnek bizonyos iparágak, s csak akkor maradhat fenn egy-egy termék, ha azt több helyen is árusítják.

Persze ez így túl egyszerűnek tűnik, pedig a lényege az egésznek pont ez. És azért tegyük hozzá még azt is, hogy a fukusimai atomreaktor miatt sugárszennyezett víz komplett ökoszisztémákat érint, amely globális leállást és pánikot okozhat az óceánparti országok gazdaságában. 

Japán jelentős része a halászatból él, s még halászati minisztériumuk is van, annyira komolyan veszik. Japán miatt sodródott a kipusztulás szélére számos halfaj (többek között bálnák, delfinek, tokhalak, stb.), amit a fukusimai vízszennyezés is jócskán megfejelt. Emellett egyéb szennyezés is éri a vizeket, amit már nem csak a halakban, de az annak húsát fogyasztó emberekben is sikerült kimutatni. Nemrég az országos átlagot jóval meghaladó higanyszintet mutattak ki egy japán halászfalu lakóinak vérében. A vizsgált falu, Taidzsi a The Cove (Az öböl) című, 2010-ben Oscar-díjjal kitüntetett amerikai dokumentumfilm révén vált nevezetessé, mely arról szól, hogyan ejtenek el minden évben mintegy 2 ezer delfint a falusiak. A delfinvadászat úgy állhat összefüggésben a magas higanyszinttel, hogy a delfinek a tengeri tápláléklánc csúcsán helyezkednek el, így szervezetükben felhalmozódhatott a nehézfém, amelyet még egy vegyi cég juttatott az óceánba az 1950-es és 1960-as években. A szennyezés azóta is folyik, még ha kisebb mértékben is. 

Tehát nem csak gazdasági recesszió sújthat le ránk a fukusimai atombaleset miatt, hanem még erősen szennyezett étel is kerülhet az asztalunkra, amit lássunk be, esélytelen kiszűrnünk. Főleg, hogy a közelgő TTIP-egyezmény szerint az egyes kormányok nem vizsgálhatják és nem tilthatják ki a piacaikról azokat az élelmiszereket, amelyeket a külföldi nagyhatalmak erőltetnek ránk. Magyarán, bármilyen szennyező "élelmiszer" bejöhet a határainkon, s mi azt se tudjuk milyen mérget eszünk meg nap mint nap.

Ott van például az az extrudált kölesgolyó termék is, amit nemrég vonatott ki a forgalomból a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) a benne talált magas atropin- és szkopolamin tartalom miatt - és amit történetesen a kislányom is szeret!

Mit keres egy élelmiszerben atropin vagy szkopolamin?! Amelyek ugyan természetes növényi akármik, de tudvalévő, hogy kifejezetten károsak, ha élelmiszerrel együtt megesszük.

Vajon mely élelmiszerekben vannak még olyan mérgek, amelyek jelenlétéről nem is tudunk, de nap mint nap fogyasztunk belőle?

Vajon a lányom rákos lesz ezektől? És ha igen, akkor mikor? Én fogok majd meghalni előbb valamilyen rákban vagy ő?

Meg tudom e őt védeni ettől?

Jelenleg az is álom a számomra, ha a lányommal egyáltalán találkozhatom, nemhogy még megmondjam neki (vagy az anyjának) még azt is, hogy mit ehet és mit nem. Sajnos e téren egyáltalán nem lehetek befolyással az életére, és az anyja gyakorlatilag azt etet meg vele, amit akar. Így a kislányom egészsége egyedül az édesanyja kezében van.


A sort még hosszasan folytathatnám a szennyezett teáktól a veszélyt jelentő fogkrémeken át, egészen a különféle egyéb szennyezett élelmiszerekig, és akkor még nem is beszéltünk a szennyezett ivóvizekről, amelyek hatással lehetnek az életünkre. És nem is lehetnek, hanem vannak!

Vajon a környezetemben élő néhány ismerősöm miért rákban halt meg az utóbbi évben, szinte kivétel nélkül és nem végelgyengülésben?

Azt hiszem a válasz a fentiek alapján egyértelmű...



2: TERRORIZMUS

Gyerekkoromban a "terrorizmust" az arab világ sajátjának tekintettem (annak ellenére, hogy már igen korán hallottam az IRA, az ETA vagy a RAF nevét, amelyek Európában tevékenykedtek), és annak tekintem most is, bár tény, hogy a színpad a Közel-Keletről immáron áttevődött hozzánk, Európába is. 

Az utóbbi tíz évben jelentősen megszaporodtak a robbantásos vagy egyéb fegyverekkel elkövetett merényletek száma a kontinensen. Csupán 2015-ben és 2016-ban több száz áldozattal járó "bulit" csaptak az arabok, elég, ha csak a párizsi Batachlanra vagy a Charlie Hebdora gondolunk. Ezt megelőzően voltak robbantások a madridi pályaudvaron is, vagy ezt követően a brüsszeli metróban és repülőtéren, ahol előbb 191-en haltak meg, míg utóbb 32-en. A 2005-ös londoni, 56 áldozattal járó merényletet sem érdemes kihagynunk, amit tíz évre rá megfejeltek egy késes támadással, vagy akár a 2011-es osloi támadást, ahol 77-en haltak meg. 

(bővebben lásd: Történelemklub.com)

Tehát Európa nem egy nyugis hely, s csak idő kérdése, hogy a nem is annyira új hullám mikor gyűrűzik majd be hozzánk is, Magyarországra. 

Ezen események tükrében kézenfekvő a kérdés: vajon hogyan védjem meg a kislányomat a terroristáktól, ha azt se tudom az anyjával (és annak leendő élettársával) merre járnak majd?

Mióta - például - nyomon követem a National Geographic sorozatát, a Légikatasztrófákat, azóta öngyilkosságnak tartom a repülővel való utazást is. És tudom, ez a saját paranoiám a repüléssel kapcsolatban, és a statisztikai adatok azt mutatják, hogy autóbalesetben többen halnak meg, mint repülőgép szerencsétlenségben, mégiscsak úgy vélem, hogy egy autóbalesetet azért mégiscsak esélyesebb túlélni, mint egy repülővel való zuhanást.

Ha az exem egyszer az újdonsült párjával egzotikus tájakra fanyalodnak nyaralni, és magukkal viszik a lányomat is, vajon megakadályozhatom e, hogy lezuhanjanak e repülővel? Egyértelmű, hogy nem, és hiába is akarnám megtiltani, hogy felszálljanak a repülőre, ha gyakorlatilag egykönnyen kijátszhatnak engem és különben se lenne hozzá közöm. 

Vagyis sem a robbantásoktól, és sem a légikatasztrófáktól nem menthetem meg a kislányom életét, mert egész egyszerűen kiestem náluk a pixisből, s mert az anyja amúgy sem akarja, hogy ilyen mélységben tarthassam velük a kapcsolatot. Ha azt sem árulják el nekem, hogy a kislányom beteg és orvoshoz viszik, akkor azt sem fogják elmondani, ha nyaralni mennek, nemhogy még ki is kérjék a tanácsaimat.



3: ANARCHIA

Ahogy a mostani bevándorlási hullámot elnézem, Európa etnikai térképe hamarosan megváltozik. Az ún. No Go zónák már most félelmetes képet mutatnak a nem túl távoli jövőből, s képzeljük el, hogy hamarosan akár fele-fele arányba (vagy túlsúlyba) is kerülhetnek a muszlim hívők Európában a fehér őslakosokkal szemben. 

Egy ilyen világban, ahol a saría az úr, úgy vélem, hogy a fehér lakosú (mondjuk úgy, a keresztény) nemzetállamoknak vajmi kevés esélyük van a túlélésre, ha a Világkormány odafentről a bevándorlókat segíti. A polgárháború kitörése már itt van a nyakunkban, s ha az beindul, ember legyen a talpán, aki megússza azt ép bőrrel.

Abban a nyugati kultúrában, ahol az új iPhone megszerzése a legfőbb célkitűzése a fiataloknak, és a "melegek" jogainak védelme fontosabb a konzervatív, család-centrikus, nemzeti gondolkodással szemben, ott vajmi kevés eredménnyel vehetjük fel a harcot azokkal a jövevényekkel, akiknek csupán az számít, hogy a keresztény kultúrkörben nevelkedett népeket elpusztíthassák. 

Európa népeit teljesen meghülyítette az a liberális gondolkodás, amelyet felülről irányítva kényszerítettek az emberekre. Élen jár ebben Hollandia, ahol a bunkó karikatúráktól kezdve a legális könnyűdrogok fogyasztásán át még a bordélyházak üzemelését is engedélyezték, a melegfelvonulás széleskörű támogatásával együtt. Úgy ahogy van, szétverték a családban, nemzetben gondolkodó népeket, s átalakították valami olyasmivé, ami a jelenlegi népvándorlást nemhogy nem ítéli el, de még támogatja is, hivatkozva itt valamiféle "emberi jogokra". 

Ezen jogok miatt tört ki a terrorizmus Európa földjén újra, s már lassan a vak is látja, hogy itt a kontinens szándékos tönkretevése a cél, nemhogy az igazságos és békességben élő Európai Unió felvirágoztatása. 

A polgárháború és vele együtt az anarchia már a küszöbön áll. Ha a paranoiámra hallgatok, akkor nemsokára kitör a káosz Európában, majd nemsokkal később világszerte, és sírva könyörgünk majd egy olyan vezető felé, aki rendet tesz végre az öreg kontinens dombjai között. 

Ne legyen békétlenség, azt kívánom. De mit tehetek akkor, ha a kvótareferendum mégiscsak érvénybe lép Magyarországon, vagy pedig mégiscsak átömlik valahogy a szenny hozzánk is a már bukdácsolni látszó Nyugatról?

Hogyan védjem meg a lányomat azokkal szemben, akik az életére törnek?

Ha valóban kitör a polgárháború Európában, akkor nem csak azoktól kell majd tartanunk, akik ezt a káoszt előidézték, hanem az egyéb kalandoroktól is, akik már most sem képesek beilleszkedni és elsajátítani a békés együttélés alapvető formáit. A nyáj pedig védtelen a hatalmas számú farkassal szemben, mert az elmúlt évtizedek kormányai kitörölték az emberekből a túlélés alapvető ösztönét is, nemhogy még az önvédelem bármilyen formáját. 

Emlékszünk még, hogy az előző garnitúra nemrégen még azokat vetette börtönbe, akik a saját tulajdonukat, a saját birtokukat próbálták meg védelmezni az egyre inkább elszemtelenedő és elszaporodó vadállatokkal szemben. Az volt az elítélnivaló, aki a saját életét próbálta megvédeni azokkal szemben, akiknek nem létezett sem erkölcs, sem becsület. Hogyan is védhetné meg magát egy olyan nemzet, akiben csírájában fojtották el az önvédelem alapvető formáit?

A jelen állás szerint a kislányom védelmére vajmi kevés esélyem nyílik, hacsak nem táborozok le a házuk elé és követem őket mindenhová, amerre az édesanyjával mennek.

Jelenleg még nincs mitől félni (bár most is kirabolhatja őket akárki, mert a bűnözés maga még nem szűnt meg sajnos), de eljöhet az az idő, amikor csak csoportosan és felfegyverkezve érdemes elhagynunk az otthonunkat, ha mondjuk lemegyünk a boltba. 

Milyen lehet egy anarchia? Olyan, ahol a Törvény ereje már mit sem ér a fosztogató, gyilkolászó hordákkal szemben?



4: APOKALIPSZIS

Egy apokalipszis, ahol az emberek egymásnak esnek, és ahol a túlélésért folyik a harc; élelemért, orvosságért, ruháért, fegyverekért, melegért és minden egyéb dologért, amit az emberek már megszoktak, s amely az alapvető életfeltételekhez szükségesek. Csupa izgalom. Ha úgy vesszük, az ilyen történetekért ülünk le a televízió képernyője elé, csakhogy attól tartok, hogy a valóság ennél sokkal de sokkal megrázóbb lehet.

Amúgy volt már ilyenre példa a történelem során. Hogy ne menjünk messzire: a második világháború szerintem valami ilyesmi lehetett. Éhezés, betegségek, gyilkosságok, kínzások és még ki tudja mi, amelyről még a történelemkönyvek sem számoltak be teljes körűen. 

Csak képzeljük el, hogy dúl a harmadik világháború. Nem is feltétlenül a mi kontinensünkön, viszont garantáltan érezni lehet majd a hatását. Összeomlik a világgazdaság, emberek százmilliói maradnak hirtelen munka nélkül. Ha az adott országok rendelkeznek is alapvető élelmiszer tartalékkal (rizs, zsír, liszt, cukor, stb.) hosszú-hosszú időre, a nélkülözés problémája még koránt se lesz megoldva a lakosság részére, és valószínűleg felkapja a fejét a rablás és a fosztogatás. Emberek százezreit (ha nem millióit) hívják majd be katonai szolgálatra, és rengeteg család marad férfi erő, és vele együtt férfi védelem nélkül. A katonai szolgálatra alkalmatlanok és a nők mennek majd a gyárakba dolgozni, amik teljes egészében a hadi termelésre állnak át. A nélkülözés mértékével együtt nőni fog az erőszak az utcákon, s majd elrendelik a kijárási tilalmat, hogy a Rendőrség egyáltalán féken tudja valahogyan tartani a bűnözést. Megfelelő védelem nélkül - apák, férjek és férfiak nélkül megszaporodnak majd a rablások, a betörések, az élet elleni merényletek, legyen szó valamilyen komolyabb értékről, vagy csupán egy falat kenyérről. Az öt-tíz éves kislányom ekkor milyen életet fog élni? Ha én nem leszek már, vagy talán a fronton harcolok ki tudja miért, akkor vajon ez a csöpp kis ártatlan lélek merre sodródik el majd? Nyálukat csorgató idegenek markában...

Megmondjam őszintén: ha nem láttam volna elég akciófilmet vagy dokumentumfilmet, akkor még el se tudnám képzelni, hogy milyen lehet a Világ a totális apokalipszis idején.

Hogy a harmadik világháborút mivel vívják meg, csak gyaníthatom, és azt is, hogy a Kormányok érdeke ebben az időben nem a civilek védelmét fogja jelenteni, hanem az Elit túlélését a bunkerok mélyén, valamint a vélt vagy valós ellenség legyilkolását minél rövidebb idő alatt. Hogy az apokalipszis után mi lesz, szerintem senki sem tudja.

Vajon bevetnek majd atombombát is valahol? Használni fognak vegyi- és biológiai fegyvereket? Vagy megmaradnak inkább a klasszikus harceszközöknél? 

Ki tudja...

Viszont bárhogyan is lesz, az nehéz időszak lesz az emberiség és az állat- és növényvilág számára egyaránt.

De lássuk, hogy mit is mond a jövendölés:

A Biblia szerint a jó és rossz közötti harc végkifejletét az Armageddoni csata néven emlegetett ütközetben láthatja majd a világ. Az Armageddon szó a héber „har megiddôn” név fordítása, aminek jelentése Megiddó dombja vagy magaslata, és egy Izraelben, Haifától keletre található területet takar. A szóban forgó magaslat előtt terül el Josafát völgye és az Esdraelon síkság.


Az Armageddoni csatát megelőzően a világ irányítását egy ördögi diktátor veszi át, akit a Biblia Antikrisztus néven említ. Az Antikrisztus birodalma minden korábbi világbirodalomnál hatalmasabb lesz (Dániel könyve 8:23-25, 11:21-24). Hét éves uralmának első három és fél éve után, istennek nyilvánítja magát és azt követeli, hogy minden ember őt imádja (II. Thessalonikabeliek 2:3-4). Az Antikrisztus jobbkeze, akit a Jelenések könyve „hamis prófétaként” említ, valamiféle képmást állít neki, amit a Biblia több helyen „pusztító utálatosságnak” hív. A hamis prófétának „megadatik, hogy lelket leheljen a fenevad képmásába, hogy megszólaljon a fenevad képmása, és hogy akik nem imádják a fenevad képmását, azokat mind megölesse”. (Jelenések 13:15) Ugyanez a hamis próféta fogja bevezetni a „fenevad bélyegével” fémjelzett gazdasági rendszert, melynek lényege, hogy a kézbe vagy homlokba ültetett személyre szóló jel nélkül senki nem fog tudni venni vagy eladni (lásd pl. a kézfejbe ültetett chip-et). „És megadatott neki, hogy mindenkit, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon bélyeggel jelöltessen meg, és hogy senki se vehessen vagy adhasson, csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve vagy nevének a száma”. (Jelenések 13:16-17)

Ekkor veszi kezdetét a Bibliában „nagy nyomorúságként” emlegetett három és fél éves időszak, amiről maga Jézus így beszélt: „Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha”. (Máté 24:15-21) Az Antikrisztus minden igyekezete ellenére lesznek egész nemzetek, akik fellázadnak és háborút indítanak az Antikrisztus birodalma ellen, visszautasítva, hogy behódoljanak a sátáni vezetőnek vagy elfogadják „bélyegét” (Dániel 11:40-44).

A három és fél év végén Jézus visszatér a földre „az ég felhőiben, nagy hatalommal és dicsőséggel (Máté 24:29-31), hogy kimentse követőit. Ekkor mindazok, akik elfogadták Jézust, felemelkednek a földről, új, hallhatatlan testükben és csatlakoznak Jézushoz a mennyországban tartandó hatalmas győzelmi ünnepségen, a „bárány menyegzőjén” (I. Korinthusbeliek 15:51-52, I. Thessalonika 4:16-17, Jelenések 19:7-9).

Ugyanebben az időben Isten kitölti ítéletét az Antikrisztus gonosz erőire a földön, akik, miután kegyetlenül üldözték Isten követőit és pusztulást hoztak a világra, megtapasztalják a földi poklot (Jelenések 16:1-11). Sajnos ezek az emberek Isten ítéletének elszenvedését követően sem térnek meg gonoszságukból és ahelyett, hogy Istenhez fordulnának, úgy döntenek inkább Istent okolják minden bajukért (Jelenések 16:8-11).

Az Antikrisztus csapatai Josafát völgyében gyűlnek össze, Megiddó, azaz Armageddon magaslata mellett, hogy megütközzenek a világbirodalommal szembenálló erőkkel (Jelenések 16:12-16). A csata Megiddótól egészen Jeruzsálem kapujáig dúl majd (Jóel 3:10-14, Zakariás 14:1-5).

Jézus és valamennyi követője, a történelem minden korszakából, fehér mennyei lovakon visszatér erre az alkalomra a földre, hogy elpusztítsa az Antikrisztus erőit, a vele szembenállókat pedig kimentse (Jelenések 19:11-21, Zakariás 14:1-5, Ezékiel 39:17:22). A mészárlás olyan rettenetes lesz, hogy csak Izraelben hét hónapba telik majd, míg az összes halottat eltemetik és további hét évbe, míg a csatából hátramarad romokat eltakarítják (Ezékiel 39:9-16).

Az Armageddoni csata során a hamis próféta és az Antikrisztus „elfogatnak” és mindketten egyenesen a tűz tavába, azaz a pokolba kerülnek (Jelenések 19:20, Dániel 7:11). A sátánt pedig, aki az Antikrisztust megszállta korábban, egy angyal megkötözi ezer esztendőre és bezárja a „feneketlen lyukba” (Megjegyzés: így áll az eredeti görög szövegben, a magyar fordításokból kimaradt; Jelenések 20:1-3).

Jézus és minden, a történelem során élt megváltott, feltámadt gyermeke, az Armageddoni csatát túlélő emberekkel közösen egy új, jobb világot építenek és megalapítják Isten királyságát a földön (Dániel 7:18, 27; Jelenések 2:26, 20:4,6). Akkor végre Jézus uralma alatt megszűnik minden háború, a világot pedig igazságosan, szabadságban irányítják. Mindenki békében, bőségben és boldogan élhet. Jézus „ítéletet tesz a nemzetek között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.” (Ézsaiás 2:4) Ez lesz a végső lefegyverkezés!

Ez a Bibliában Millenniumként említett időszak, ahogy a névből is kikövetkeztethetjük, ezer évig tart majd. Megszűnik az átok, amit az ember bűnbeesése hozott a világra és a földön ismét édeni állapotok uralkodnak majd (talán azért, mert a hatalmas háborúban az emberiség java kipusztult). „És lakozik a farkas a báránynyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat”. (Ézsaiás 11:6-7).

A harmadik világháború után (kép: Humansarefree.com)

Kétség sem férhet hozzá, hogy a Világ jelenleg efelé halad. A titkos Világkormány azon dolgozik nap mint nap, hogy az összetartó és egységes, békés európai nemzetállamokat megroppantsa az Afrikából és Ázsiából importált és lefizetett honfoglalók által, akik egy adott pillanatban polgárháborúba taszítják majd a kontinenst. Véleményem szerint e zűrzavarban fog a nép egy olyan vezetőért kiáltani, aki kihúzza a káoszból a kontinenst és elhozza végre a békét. Azt hiszem ez az illető lesz majd az Antikrisztus, azaz az a személy, aki a harmadik világháborút kirobbantja majd. 

Nem tudom mennyire lehet engem komolyan venni, de a történelmi események jelenleg ezen irányba mutatnak.

A Közel-Keleten és Észak-Afrikában történtek alapján elmondható, hogy kezd kialakulni a Jövendölés által elmondott sorscsapás. Amerika Izrael érdeke által vezérelve az egész térséget összeomlasztotta, s egyedül csak Szíria, valamint Irán áll még ellen. E két ország szúrja még az Egyesült Államok szemét, amit idővel szintúgy lesöpör majd a térképről, mint ahogy azt Irakkal, Egyiptommal, Líbiával és Tunéziával tette. 

Nigel Farage szerint a végjáték már elkezdődött: „Most az történik, hogy mivel az eurózóna válság annyira komoly, a közvélemény egész Európában olyan sebességgel fordul az egész projekt ellen, hogy megpróbálják az ügyletet minél előbb nyélbe ütni és lezárni, mielőtt az emberek felébrednének és rájönnének, mit tettek a nevükben. Erről szól a dolog. Egy 50 éve tartó politikai projekt végjátékához érkeztünk, ami nagyon drámai végkifejlethez érkezik az elkövetkezendő két év során…” - mondta 2012-ben. 

Azóta létrejött a TTIP, amit szeretnének lenyomni az európaiak torkán, csakúgy, mint az arab bevándorlókat, valamint a kínai jüan bevezetését a Különleges Lehívási Jogok közé (lásd: SDR-világrend). 

Farage azt is mondja még, hogy „A végjáték számukra (a Világkormány számára) az összes európai nemzetállam és a nemzeti demokrácia fogalmának eltörlését jelenti, átadva minden hatalmat ennek az új európai politikai osztálynak (az EP-nek)". 

Ha a Jövendöléseket és az ezt alátámasztó aktuálpolitikai eseményeket vizsgáljuk, akkor elmondhatjuk, hogy a végjáték valóban elkezdődött. 

Terrortámadások Európában, háborúk a Közel-Keleten, törzsi villongások Afrikában, éhezők százmilliói világszerte, pusztuló természet, pusztító természet, globális felmelegedés (még ha természetes folyamatról is beszélünk), járványok, földrengések, polgárháborúk, munkanélküliség, stb... 

...és rengeteg válóper, amely a Családot, mint az erős nemzet alappillérét jelentő egységet teszi tönkre - jellemzi napjainkat. 



Gondolatok

Tehát, akár hisszük, akár nem, a fentebb felvázolt események valós veszélyt rejtenek magukban, s csak idő kérdése, hogy mikor zúdul ránk a poklok pokla.

A gyermekem élete tőlem távol zajlik, akinek - az édesanya merev ellenállása okán - már nem ellenőrizhetem a biztonságát úgy, mintha együtt élnénk. Hiába vagyok a gyermek édesapja, ha bizonyos személyeknek az tűnik jónak, ha tőlem elszakíthatják.

Valóban az a legjobb a gyermekemnek, ha minél kevesebb időt tölthet velem? Ezt erősen kétlem.

A kislányom édesanyja vajon milyen óvintézkedéseket tett meg annak érdekében, hogy ne érje őket váratlanul az elkerülhetetlen sorscsapás? Vannak otthon tartalékaik? Élelmiszer, gyógyszer, fegyverek és egyéb, a túléléshez szükséges eszközök? Mert ezt kötve hiszem.

Ha majd kitör az apokalipszis és elindulok a lányom védelmére, akkor is a bírósági végzést és a benne foglaltatott idétlen kapcsolattartási időmet fogja lobogtatni? Ebben már egészen biztos vagyok, hiszen ahogyan most is az eszetlen gyűlölete hajtja, a vészterhes időkben sem lesz másképp. 

Ki kíséri majd haza az iskolából, ha naponta történnek gyerekrablások és kiskorúak ellen elkövetett szexuális bűncselekmények? Ki vigyázza majd az álmát a másik szobában, ha betörők portyáznak a káosz éjszakáján? Ki ad neki enni, amikor kiürülnek a boltok polcai? Ki vezeti majd őt és az anyját a vadonban, amikor el kell hagyni a korábban menedéket jelentő meleg otthont? Ki gyújt neki tüzet, ki vadászik majd élelmet, ki épít neki kunyhót, ha körülöttünk már minden elveszett? Ki ugrik a vadállat elé, hogy a testével védje, ha nem én, aki az életét is feláldozná érte?

Az anyja?

Afelől egy szemernyi kétsége se legyen se neki, se másnak, hogy elmegyek e a kislányomért, ha a nehéz időkben a védelmére kell keljek.  

Hogy érthető legyen: a kislányomnak két szülője van; az egyik az anyja, a másik pedig én. Kötelességem őt védelmezni bármiféle ártalom ellen, bárhol és bármikor. Azokban az időkben, amikor összeér a föld és az ég, a kislányom számíthat majd rám, erre megesküszöm. 

Hogy mire számíthatunk a nehéz időkben, még nem tudom, és az se biztos, hogy bekövetkezik a baj. Viszont fel kell készülnünk rá, hiszen a családunk, a gyermekünk, és az emberiség jövője a tét. Azok élik túl az esetleges világégést, akik felkészültek rá és képzettek a túlélésében. 

Hogyan védhetem meg a kislányomat, ha nem állhatok mellette?

Nem tudom. De abban azért egészen biztos vagyok, hogy a lányom nélkül soha de soha nem fogok odébbállni, és soha nem fordítok neki hátat. Az ő élete és túlélése a létezésem értelme, és soha nem mondok le róla, amíg élek.



Folyt. köv.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése