2017. január 1., vasárnap

2016. összefoglaló

Eltelt egy év. Ismét.
Annyi minden történt ezalatt az egy év alatt, hogy ha nem írnám a blogomat heti rendszerességgel, már sok mindent elfelejtettem volna. Lássuk mi történt a 2016-os esztendőben...


Január:
Az év első hónapja úgy telt, hogy akkorra már az ötödik hónapja nem láttam és nem érinthettem a lányomat. Mit is mondjak... kissé túlfokozott idegállapotban voltam emiatt. Ezt megelőzően az exem csupán annyit engedett meg a számomra, hogy 2015. Karácsonyán találkozhassam a lányommal a házuk előtti parkolóban, mintegy húsz percnyit (lásd: 20 perc). 

20 perc

Mindeközben egy iskolába jártunk, ahol rendszeresek voltak köztünk a viták. Bár január közepén felajánlotta, hogy beszéljük meg a gyerekkel kapcsolatos nézeteltéréseinket, de mivel a véleménye ugyanaz volt, mint amelyek korábban is voltak, végül nem sikerült megállapodnunk semmiben. A huszadikai bírósági tárgyalás alapján a Bíróság végül meghozta ideiglenes döntését, miszerint hetente egyszer, két óra időtartamra találkozhatom a kislányommal a pilisvörösvári Családsegítő Szolgálat olvasótermében. 

Ebben a hónapban vettem meg a pilisvörösvári telket is, s kezdtem el az új házam tervezési munkálatait.

Február:
A februári hónap volt a vízválasztó mindennek a tekintetében: egyrészt elkezdtem az új házam alapjának a kiásását, ami majdnem egy egész hónapot ölelt át (lásd: Talajcsere), s amely munkálatok megkezdése egy új élet hajnalát is jelentette, másrészt pedig végre találkozhattam a kislányommal a Bíróság ideiglenes intézkedésének jóvoltából. 

A házépítés megelőző munkálatai: kiásni az alap helyét

Az első kapcsolattartásom február 19-én volt, ahol a Családsegítő egyik alkalmazottjának felügyelete mellett folyhatott a játék. Dóri tulajdonképpen ekkor kapta meg a karácsonyi ajándékait. Az exem ezen a napon megtiltotta számomra, hogy a gyerekről készült fotókat feltöltsem a blogba, én pedig felhívtam rá a figyelmét, hogy jogomban áll a gyerekem fényképeit feltenni, mert én vagyok az egyik törvényes képviselője.

A második találkozónkon készült kép


Február hónapban az exem kicsit engedékenyebbé vált, mert a kapcsolattartáson kívül két alkalommal is eljött velem ebédelni a kislányommal együtt. Az okát nem tudom, de mindegy is, mert azóta e "szokását" már elhagyta. 22-én anyósommal is beszéltem a kapcsolatunk javítása érdekében, de zátonyra futott a próbálkozásom, viszont 29-én végül ő maga írta meg, hogy lehozza hozzám a gyereket, ha az anyja nem ér rá és ő vigyáz majd rá, mert - idézem - "elég volt a viszályból". 

Március
A tavasz első hónapján a kislányommal egyre szorosabbá vált a kapcsolatom, s már-már ő maga közeledett felém, ha netán az olvasótermen kívül is találkoztunk valahol. Kezdett az irányomba kibontakozni, s egyértelművé vált, hogy a bizalma felém már kialakult. 

A hónap az építkezésre való felkészüléssel telt, de még mindig az alap ásásával.



Sártenger

11-én jelentünk meg az exemmel a pszichológiai vizsgálaton, amit a Bíróság rendelt el számunkra. 

25-én az exem lehozta hozzám a kislányomat, majd elmentünk sétálni az utca végén lévő patakhoz. Tulajdonképpen ekkor voltak nálam utoljára, s hiába kértem őket a nyár folyamán többször is, egyetlenegyszer sem jöttek le megnézni az építkezésemet.

Az exemmel való kapcsolatom márciusban sem javult; ő ugyanolyan ingerlékeny volt, mint korábban, s kezdett kibontakozni benne az a kényszer, hogy tartván magát a bírósági végzéshez, az előírt kapcsolattartáson kívül nem enged a gyermekem közelébe. 

Április
Április 6-án volt a harmadik bírósági tárgyalásunk. Érdemben nem haladtunk előre semmit, így az ideiglenes intézkedés maradt érvényben. 

14-én volt az utolsó felügyelt kapcsolattartás, amely után immáron végre kettesben lehettem együtt a kislányommal. Dóri haja kicsivel hosszabb lett és már egy-két szót elkezdett forgatni a nyelvén, amolyan próbálkozásképpen. 


16-án volt az utolsó alkalom, amikor a Családsegítőtől függetlenül sétálhattam a lányommal (az anyja kíséretében) az utcán. Aznap lesétáltunk a bányatóhoz, ahol Dórival csapkodtuk a víz tetejét, de az anyja nem vette jó néven, s mindvégig ingerült és ellenséges volt velem. Tulajdonképpen csak a gyerek érezte jól magát, mert olyat játszhatott végre, amit az anyjával nem lehet, mert az utálja, én viszont kapható vagyok rá: pancsoltunk a vízben.

Áprilisban még Horányban laktam, de már minden nap kivittem valami cuccot a kocsimmal a telekre, hogy a munkálatok mellett átköltöztessem magam a telken lévő kis faházba (lásd: Költözés Trabanttal). 

21-én sikeresen összevesztem apósommal és anyósommal is. Tulajdonképpen ekkor kommunikáltunk utoljára. A vita tárgya az exem előlem való elzárkózása és a békére tett javaslatom elutasítása volt.

Május
A hónap első napján, Anyák napja alkalmából felköszöntöttem a gyermekem anyját, amit ő elutasított (lásd: Anyák napja). Ráadásul úgy kiabált a gyerekkel, ami elborzasztott engem. A kapcsolatunk talán ekkor érte el a legmélyebb pontját, s a kislányomat a Családsegítőn kívül gyakorlatilag egyáltalán nem láthattam. 

Az iskolában továbbra is osztálytársak voltunk az exemmel, de alig szóltunk egymáshoz. Hiába próbáltam felnyitni a szemét, hogy a kislányunk érdekében muszáj megtalálnunk a megfelelő hangot, ő továbbra is a bírósági ideiglenes végzéshez tartotta magát. 

A kislányommal mindeközben egyre jobban érezzük magunkat: 5-én kerékpárral szórakoztatom őt (életében ekkor ült először kerékpáron), majd 20-án viszek neki állatot először, amivel kicsit közelebb hozhatom számára a természetet (lásd: Kerti elfoglaltságok). Az anyja kitalálja, hogy a gyereknek miattam van hasmenése, mert hagyom, hogy a tabletemet nyalogassa (lásd: Beteg gyermek). A helyzet nem javul közöttünk, s még egyszer szóban is megfenyeget, hogy szétveri a "pofámat". A gyerek betegsége miatt elmarad egy találkozónk, amelyet csak nagy noszogatás árán pótol, negyed órás pluszokkal a rendes kapcsolattartás idejéhez kapcsolva. Az exem ekkor már a telefonhívásaimat sem veszi fel és SMS-ben is egyre ritkábban válaszol. 

Május végén búcsút intek Horánynak, s végleg kiköltözöm Pilisvörösvárra. 

Június
Az exem június 4-én megkérdezi tőlem, hogy a turisztikai honlapomon keresztül tudok e a gyereknek cipőt szerezni, amelyből kisebb vita alakul ki közöttünk (lásd: Szandál). A helyzet változatlan marad: én keresem a békülés lehetőségeit, míg ő továbbra is lenéző, flegma és ellenséges velem szemben. 

Június folyamán a kislányomat kis érdekességgel lepem meg: először egy halat, majd egy tengerimalacot viszek neki a kapcsolattartásra, amiknek rettentően örül (lásd: Tűz és víz, Egy kislány és a malac). 

24-én az exem ismét eltiltja tőlem a gyermeket, mondván, hogy amíg nem fizetem be az adótartozásomat, addig ne is számítsak rá, hogy elviszi őt a Családsegítőbe (lásd: Semmi). Amikor anyósommal összefutok az utcán és kérdőre vonom emiatt, ő ingerülten közli, hogy nem tudja mi van velük és hagyjam őt békén, holott ez nem igaz, hiszen az exemnél volt egész délelőtt, így tudta nagyon is jól, hogy mi van velük. 

Valamikor a hónap folyamán kaptam egy levelet az Önkormányzattól, miszerint tilos engedély nélkül építkeznem, majd a levél végén felhívják rá a figyelmemet, hogy mik lehetnek a büntetési tételek. Gondolom valaki bejelentette, hogy munkálatok zajlanak a telken, de mivel egyelőre még csak a talaj megerősítésén fáradoztam, ezért nyugodtan dőltem hátra. Összerakva a szálakat, tulajdonképpen arra a végeredményre jutottam, hogy az exem családjából tett valaki bejelentést, hátha megszívom és beszopok egy büntetést. 

A nyomok erre engednek következtetni: az exem folyamatosan provokált engem ilyen-olyan kijelentésekkel, megjegyzésekkel, emellett egy alkalommal nem hozza el a gyereket sem a Családsegítőbe, s mindezt azért, hátha sikerül engem olyannyira feldühítenie, hogy egszer csak megütöm őt, mitől majd sikerül nekik eltiltatni tőlem a gyermekem, vagy legalább is sikerül valamilyen eljárást indítaniuk ellenem. Közben persze egyéb fogást is keresnek rajtam, amivel alám tehetnek: mivel a blogomban leírtam, hogy még mindig késlekedik az építési engedélyem megadása, de már elkezdtem valami földtúrást a telken, ezért bejelentik az Önkormányzatnál, hogy itt meg itt egy mandróka engedély nélküli építkezésbe kezdett, mire az Önkormányzat ki is jön leellenőrizni engem (épp nem vagyok otthon), de a földre szórt murván kívül nem találnak semmit, viszont kiküldenek egy levelet, hátha azzal elejét vehetik valaminek, amit amúgy sem terveztem megtenni (eddig a pontig mindez csak fikció, de a későbbiekben kiderül majd, hogy nem az).

Július
Július 13-án végre elkezdődik az új házam építése (lásd: Aljzat építés). A kislányommal való kapcsolatom egyre jobb, s ismét egy állatot viszek neki egy nyuszi képében (lásd: Nyuszi ül a...). Egyre több kalandban van részünk, s egyszer még egy titkos küldetésben is részt veszünk (lásd: Titkos küldetés), minek után a lányom már másként néz rám, mint korábban - ugyanis meglátásom szerint különbséget tud tenni az anyja és az én játékaim között, s ez utóbbit már izgalmasabbnak találja.

Különösebb esemény nem történik a hónap folyamán, és gyakorlatilag minden a megfelelő mederben zajlik. Az építkezés miatt egy percnyi nyugalmam sincs; építőanyag után rohangálok, szervezem a szállítást, árat alkudok, a kislányommal találkozom hetente egyszer, dolgozni járok, stb... Nyár lévén tele vagyok energiával. 

18-án összefutok a lányomékkal az utcán és elkísérem őt a CBA-ig (lásd: Nem akarlak látni), majd 29-én az exem ismét fenyegetőzik, hogy belém rúg (lásd: A 22. héten). Vagyis elmondható, hogy továbbra is ingerült velem, holott erre egyáltalán nincs semmiféle indoka. 

A hónap folyamán elkapják a személyt, aki feltörte az ex emaileit, majd erre rá pár napra visszavontam az Ügyészségen a hamis vád miatt tett feljelentésemet.

Augusztus
Augusztusban a Bíróság elutasítja a kérelmemet az elvitel jogáról, amely ellen fellebbezést nyújtok be. A kapcsolattartások nyugalomban telnek, a ház építése folyamatban van, s néha egy-két napra nyaralni is el tudok menni valahová. 

Csupán egyetlen gubanc adódik a hónap folyamán: az exem eltitkolja előlem, hogy a gyereket szeptembertől bölcsődébe fogja íratni, s minderre csak akkor derül fény, mikor a bölcsőde vezetője az én aláírásomat is kéri. Az exem ekkor is csak a papírt tolja elém, hogy írjam alá, amit én csak akkor vagyok hajlandó, ha engem is bemutat a bölcsi vezetőjének, valamint, ha a nevem rákerül a papírra, mint a gyermek édesapja ("kapcsolattartó szülő"). Az exem dúl-fúl, de végül nincs mit tennie és kénytelen belemenni (lásd: Bölcsőde, Bölcsődében, Bölcsődével). 

28-án megtudom az exem egy ismerősétől, hogy kik tettek ellenem bejelentést az Önkormányzatnál engedély nélküli építkezés miatt, valamint azt is, hogy az exem egész famíliája utál engem, s mindenki csak azt a pillanatot várja, amikor a provokálására válaszul megütöm vagy megverem őt. Tehát ekkor derült ki, hogy direkt provokáltak engem az utóbbi hónapok alatt, s a teljes ellehetetlenítésemre törekedtek. Magyarán, az exem családja összedugták a fejüket és kitalálták, hogyan fognak engem tökre tenni, kicsinálni, eltüntetni az útból. 

Nem jött össze...

Szeptember
A hónap nyolcadik napján lett Dórim második éves (lásd: Második születésnap), amely alkalomra egy rendkívüli cukisággal leptem őt meg (lásd: Utazás). 

Anya magatartása változatlan maradt, s ugyanolyan pökhendi és utálatos volt, mint eddig. Annyi változás azért történt, hogy amikor valahol vásárolni jártam, akkor mindig megkérdeztem tőle SMS-ben, hogy kell e vinnem nekik valamit, mire ő általában megírta válaszában, hogy mire van szükségük, én pedig elvittem, hogy azzal is segítsem őket. Ilyenkor ő mindig lehozta a gyereket a kapuba pár percre, én pedig örültem, hogy az ajándékokért cserébe mindig láthatom őt egy keveset. Olyan dolgokat vittem neki, mint pelenka, szójatej, ikeás zsámolyok, esőköpeny meg még pár apróság.

A házam a hónap közepére szerkezetkész állapotba jutott, s nekiállhattam végre a belsőépítészeti munkálatoknak. Az ősz és vele a hideg rendületlenül közeledett, ezért muszáj volt belehúznom. 

Az exem elvégzi az iskolát és végre egy értelmes szakmát szerez, viszont addig nem tud benne dolgozni, amíg a gyereket be nem szoktatja a bölcsibe. Mivel a beszoktatás nem sikerült, ezért a szeptemberi munkakezdés elmarad (s ahogy tudom, az újbóli beszoktatást januárra tervezi). Hiába ajánlom fel neki a segítségemet, ő nem akarja, hogy a gyerekkel többet találkozzak, pláne azt nem, hogy a beszoktatást én végezzem el (féltékenység?).

Október
A kedélyek kissé lenyugodnak, és már nincs ellenséges hangnem velem szemben. Az otthoni munkák miatt nincs időm a blogjaimmal foglalkozni, ezért a bejegyzések is megritkulnak. A kapcsolattartások jól telnek, bár nehéz a gyereknek valami újat mutatni az olvasóterem lehetőségei mellett. 

Megtudom, hogy anyósomék elköltöztek a településről vidékre. Számomra nem oszt nem szoroz, de legalább annyiszor kevesebb alkalommal futunk össze. 

26-án zajlik le az ötödik bírósági tárgyalásunk, ahol a fellebbezésem miatt nem tudnak érdemben előre haladni. A következő tárgyalást február elsejére tűzik ki, ahol - reményeim szerint - végre végzést is hoznak majd. 

November
Érdemben nem történik semmi, mert minden a megszokott mederben zajlik, viszont az Önkormányzat a Bíróság kérésére környezettanulmányt folytat le nálam. 

December
Érdemben nem történik semmi, mert minden a megszokott mederben zajlik. Készülődöm a Karácsonyra, és az exem is kezd normális lenni, bár úgy érzem, hogy ez csak a felszín és legbelül ugyanolyan érzései vannak velem szemben, mint eddig. 

Karácsonykor és Szilveszterkor is letagadja, hogy otthon volnának, ezért nem tudok elmenni csillagszórózni a lányomhoz, hiába kérlelem őt. 

27-én együtt ebédeltünk az egyik közeli étteremben, ahol a kislányommal végre a Családsegítőn kívül lehettem kettesben.



A 2016-os év meglehetősen mozgalmasra sikerült: eladtam a horányi házamat, megvettem az új telket, ahol építkezésbe kezdtem, iskolába jártam az exemmel, jókat játszottam a lányommal, bíróságra jártam, vizsgáztam, nyaraltam és munkába jártam, valamint rengeteget dolgoztam a házamon, amit a szerkezetkész állapotból egy lakható, rendes otthonná varázsoltam. 

A kislányom hatalmasat változott az elmúlt egy év alatt: nemcsak kinőtte a kisbaba formáját, de határozottan kislányos lett. A kerek kisbaba vonalakat elhagyta, s kialakultak az arcán az apró, finom kis részletek. Határozottan megszépült, s felerősödtek benne az arca később esedékes, meghatározó vonásai, azaz karakteresebb lett. Megnőtt a haja, mozgékonyabb lett és ügyesebb, s a háta mögött hagyta a babaízületek és végtagok esetlenségét is. Határozottan megnőtt és érettebb lett.


Hogy mit kívánok a következő évre?

Csupán annyit, hogy a kislányomat elhozhassam végre a Családsegítőből és, hogy az anyja fogadja el végre a tényt, hogy a gyermekének van egy édesapja is, akire ugyanolyan szüksége van a gyereknek, mint az anyjára. Apró kérések ezek, de számomra ez jelenti a mindent...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése