Bírósági tárgyalás 6. (2017. február 1.)

Végre valahára eljött a várva várt nap, a hatodik bírósági tárgyalásunk, amelyről úgy véltem, hogy pont kerül majd a történetünk végére. Sajnos nem így történt, mert még nem jött meg az elvitel joga miatti fellebbezésemre a másodfok válasza. Épp ezért a Bíróság csupán összegezte az elmúlt három hónap eseményeit - ismét.

A tárgyalás elején a bírónő ismertette a beérkezett dokumentumokat:
- a Felperes beadványát,
- az Alperes beadványát,
- valamint az otthonomban lefolytatott környezettanulmányt.

Ez utóbbiról az derült ki, hogy a pilisvörösvári Önkormányzat még egy félig kész, épülőfélben lévő házat látott: villanyszerelés folyamatban, festés rendben, padló még nincs kész, konyha még nincs kész, fűtés csak a szobában, víz van, de a fürdőszoba még nincs kész, szerszámok és építőanyagok mindenhol, meg hasonlók, mindent a novemberi állapotoknak megfelelően.

Ezután a bírónő megkérdezte a Felperest, hogy fenntartja-e továbbra is a korábbi keresetét, amelyre az exem elmondta, hogy igen, azaz a gyermeket annak öt éves koráig nem engedné elvinnem a Családsegítőn kívülre.

(nonszensz)

A bírónő megkérdezte tőle, hogy hogyan halad a bölcsődei beszoktatással, mire azt a választ kapta, hogy a gyermek addig nem tud bölcsődébe járni, amíg ő (a Felperes) nem talál munkát, ugyanis a bölcsőde munkáltatói igazolást kér az ellátáshoz. A bírónő megkérdezte, hogy egészséges-e a gyermekünk, amire a Felperes elmondta, hogy igen. Bírónő ekkor kérte a gyermekorvos elérhetőségét, de azt a Felperes egyelőre még nem tudta megadni, viszont ígéretet tett arra, hogy pótolja. A bírónő ezután érdeklődött a kapcsolattartások felől, amire a Felperes elmondta, hogy az rendben és folyamatosan zajlik, és ezen felül nemrég ellátogattak hozzám a lányommal, ahol mintegy órányi időt töltöttek el. 

Amikor rám került a sor, válaszomban elmondtam, hogy a házam azóta sokat haladt az építkezésben: elkészült a fürdőszoba, beszerelésre kerültek a szerelvények (mosdó, fürdőkád, bojler, wc), elkészült a konyha, beépítésre került a konyhabútor és a mosógép, valamint elkezdődött a laminált padló lerakása, amit épp a napokban fejeztem be. Hozzátettem, hogy a házba egy klíma lett beszerelve, miáltal a ház már 28 fokig felfűthető, valamint az előző nap kezdtem el a gyerekszoba glettelését, festését is. 

Mindezt kiegészítettem azzal, hogy a Felperessel való viszonyom némiképp javult, miáltal többször is megengedte, hogy a kapcsolattartáson kívül is találkozhassak a lányommal. Egyszer elmentünk a bányatóra (lásd: Lenn, a tónál), egyszer pedig eljöttek hozzám, ahol megmutattam nekik az új otthonom (lásd: Első alkalom), de megemlítettem még a karácsonyi ebédet is, amikor hivatalosan az ünnepi zárva tartás miatt nem találkozhattam volna a lányommal, de a Felperes mégis megengedte nekem, hogy kettesben ebédeljek vele (lásd: Karácsonyi ebéd). 

Elmondtam még, hogy a viszonyunk javulása annak is betudható, hogy az utóbbi két hónapban magam is kedvezményeket tetem felé oly módon, hogy a gyerektartáson felül még plusz dolgokat is megvettem neki, úgy mint pelenka, rizstej, ikeás zsámoly, stb. Hozzátettem, hogy a kapcsolattartások jól zajlanak, amiről pár képet kinyomtattam ismertetés gyanánt (ezeket átadtam a bírónőnek két példányban). 

A jegyzőkönyv rögzítése után szót kértem, pár mondat erejéig: itt elmondtam, hogy korábban már kértem az elvitel jogát, de azt elutasították (illetve másodfokon elbírálás alatt áll), amit nem értek, hiszen a Bíróság az egy évvel ezelőtti legelső tárgyaláson a fokozatosság elvét hangsúlyozva megígérte a kapcsolattartások fokozatos bővítését. Hozzátettem, hogy a gyermekemmel azóta is csupán a Családsegítőben találkozhatom hetente egyszer, mindössze két órát, miáltal egyre nehezebb őt lefoglalni: gyurmázni, rajzolni, labdázni már nem akar, mert unja. Elmondtam, hogy a gyerek kibontakozásának és fejlődésének a gátja, hogy még mindig a Családsegítőben kell lennünk, amelynek nem látom okát.

A jegyzőkönyv rögzítése után a jogi képviselőm (aki az Apák az Igazságért Egyesület tagja) megkérdezte a Felperestől, hogy amikor eljöttek hozzám, volt-e valami gond vagy probléma a látogatás során? Felperes erre elmondta, hogy a körülményeknek megfelelően minden rendben zajlott. A jogi képviselőm ezután elmondta, hogy igyekszik kívülállóként kezelni az eseményeket, s a gyerek érdekeit is képviseli az Egyesület, nemcsak az apukákét. Elmondta, hogy meglátása szerint nincs valós probléma a két fél között, annak ellenére, hogy ismeri a valós okokat, amely a szétváláshoz vezettek. Egyik félnek sincs új partnere, anyuka anyagilag rosszabb helyzetben van, mint apuka, és úgy véli, hogy több időt kellene eltölteniük együtt, többször kéne hozzám ellátogatniuk, s akár még ott is maradhatnának (utalt a kibékülés lehetőségére). A jogi képviselőm ezután megkérte a Bíróságot, hogy mérlegelje egy esetleges kötelező mediáció lehetőségét, amely a két fél kapcsolatának normalizálását jelenthetné. Úgy véli, hogy ez a gyermek érdekében működhetne, hiszen a jelenlegi (ellenséges) helyzet senkinek sem jó, s inkább ki kéne békülni. 

A Bírónő a jegyzőkönyv felvétele után megkérdezte a felektől, hogy tudják e mi az a mediáció? Magyarázatként előadta, hogy a Bíróság az új törvénykönyv hatálybalépése óta elrendelheti egy kötelező mediáció megtartását, amelynek idejére felfüggeszti az eljárást. Hozzátette, hogy egy bírósági közvetítő segítségével zajlik a mediáció, ahol a peres felek nemcsak jogi, hanem pszichológiai oldalról is megbeszélhetik a nézeteltéréseiket, s megoldást kereshetnek a problémáikra. Ez nagyjából két hónap alatt lezajlik, de tulajdonképpen addig tarthat, amíg a mediáció eredményre nem vezet és a Bíróság le nem zárja. 

Felperes először a házam állapotára reagált: itt elmondta, hogy a látogatásakor a padló egy része még hiányzott, s mindenhol szerszámok és szöget hevertek a lakásban, ami egy gyereknek nem biztonságos. Gúnyos tekintettel rám nézve hozzátette, hogy a pilisvörösvári házam állapota ugyanolyan, mint amilyen a horányi házamé volt (vagyis az félig kész állapotban van). Elmondása alapján tudjuk, hogy az udvar tele van lomokkal, építési törmelékkel, s nincs egy talpalatnyi hely, ahol a gyermek nyugodtan játszhatna. Elmondta, hogy van egy kút, ami nincs lezárva, s csupán egy falap van a tetején, ami egy gyereknek abszolút nem biztonságos. Elmondta még, hogy a lakásban 17 fok volt a látogatásukkor, amire én azt mondtam, hogy befűtöttem, holott a 17 fok egyáltalán nem nevezhető melegnek, az egy tavaszi időjárásnak felel meg. Hozzátette, hogy a gyerek még nem tudja minden szükségletét jelezni, és Alperes pedig még nem ismeri azokat a jeleket, amelyek a gyermek ellátásához szükségesek. Ezután elmondta, hogy érdekes módon a gyerek egyedül tud gyufát gyújtani, amit nem tőle (a Felperestől) tanult. Szerinte érdemes lenne megválogatni, hogy mit tanít neki és mit nem az Alperes. 

Bírónő reagálva az elhangzottakra megkérdezte a Felperest, hogy ebben az építkezésben ugye van valamiféle irány? Felperes azt válaszolta, hogy igen; a ház nehezen és lassan készül, mert az Alperes egyedül munkálkodik rajta, pont úgy, mint ahogy a horányi ház esetében is tette. Bírónő kiegészítette: "...lassan készül, de készül". Felperes helyeselt, hogy igen, a ház lassan készül, s nem tudja, hogy a fűtés például megoldódott e és a házat be lehet e fűteni egy normális hőmérsékletre. A víz szerinte probléma, mert az egyedül a fürdőszobában volt (igazából ott sem volt, mert a -20 fokos hidegben a bevezető cső teljesen elfagyott - a szerk.), míg a konyhában egyáltalán nem. Problémásnak találja, hogy a házban csak egy szoba van kész (annyi bőven elég, nem? - a szerk.), ahol az Alperes lakik, vagyis a házban az az egy hely használható, a többi még nem. Egy lélegzetvételnyi szünet után gúnyosan megjegyezte, hogy árulom a házam...

A Bírónő megkérdezte, hogy mi az a gyermeki szükséglet, amit az Alperes nem tud ellátni? Erre a Felperes elmondta, hogy ilyen például az alvás szükséglete, amit az Alperes egyáltalán nem vesz észre, merthogy a múltkor is indultak haza és a gyerek már majdnem elaludt, amit Alperes nem tudott kezelni. 

Bírónő megkérdezte, hogy a pelenkával hogy állunk, amire a Felperes elmondta, hogy az Alperes eddig egyszer vagy kétszer pelenkázta át a gyereket a Családsegítőben (ami hazugság, mert ennél több alkalom megesett már az egy év alatt - a szerk.). Felperes meglátása szerint ez sem volt tökéletes, de fogjuk rá, hogy megfelelt. Az, hogy ki tud e törölni Alperes egy kakis popsit még nem tudja, amelyre mosolyogva elmondtam, hogy még nem volt rá eset, hogy kelljen.

A Bírónő kérdezett az étkezés felől, mire a Felperes elmondta, hogy az normálisan zajlik, és azt a gyerek is jelzi. 

Bírónő megkérdezte, hogy a gyerek beszél e már, mire Felperes elmondta, hogy igen, méghozzá nagyon szépen. 

Bírónő egy pillanatnyi szünet után megkérdezte a Felperestől, hogy a gyerek szokta e emlegetni az Alperest, mire ő elmondta, hogy igen. Hozzátette, hogy két alkalommal volt telefonálás is (igazából három - a szerk.). Erre elmondtam, hogy ilyenkor nagyon nehezen értem a gyereket, mert telefonálás közben rohangál (ezt az anyukától tudom).

Bírónő ezután rögzítette a jegyzőkönyvet, majd megkérdezte a Felperest, hogy mit gondol a mediációról?

Felperes elmondta, hogy abszolút nem látja semmi értelmét, mindez felesleges lenne, mert már eldöntötte, hogy nem az Alperessel folytatja, hanem mással. Gúnyos mosollyal hozzátette, hogy ahhoz, neki van e már valakije, senkinek semmi köze nincs. Bírónő erre elmondta, hogy a kötelező mediáció nem a kapcsolat helyreállítását jelenti, hanem a kapcsolattartás bővítésének a módját, s ez egy olyan fajta segítséget jelenthet, amely a tárgyalóteremmel ellentétben egy más fajta környezetet biztosít a problémák megbeszéléséhez. Hozzátette, hogy a mediációt lefolytató személy is jogász, de ő maga nem dönt az ügyünkben, s ebbéli pozíciójában másféleképpen tud tanácsot adni. Felperes ezután is megerősítette, hogy felesleges lenne elrendelni a mediációt, mert csak időhúzásnak tartja (vagyis nem akarja rendezni a sorainkat, nem akar megbeszélni semmit, s ragaszkodik a korábbi elképzeléseihez, miszerint a gyereket annak öt éves koráig ne hozhassam el a Családsegítő falai közül - a szerk.). 

Válaszomban elmondtam, hogy amikor anyuka a gyerekkel nálam voltak, akkor a klímát 17 fokra állítottam be, mert mivel egész nap otthon dolgozom, a 17 foknál melegebb hőmérséklet nekem már meleg lenne. Szerintem a 17 fok nem volt hideg (az üvegfalon át besütő Nap is melegebbé tette a levegőt, tehát valószínűleg melegebb volt, mint amennyire a klímát beállítottam - a szerk.), és pulóverben is nagyon jól éreztük magunkat. A klímát be lehet állítani 28 fokig, és a klíma mintegy fél óra alatt be is fűti az egész házat. A gyerek alvásigényéről elmondtam, hogy észreveszem, ha álmos a gyerek, de ha elalszik magától, azzal sincs semmi baj, hiszen elaludhat az ölemben vagy a kocsiban a gyerekülésben is. Erre korábban példa is volt már. Elmondtam, hogyha látom álmos a gyerek, akkor ledőlünk egy kicsit, ez nem lehet probléma. A vízről elmondtam, hogy a konyhában is van víz, de mivel a csap egyik alkatrészét elhagytam, ezért azt egyelőre nem tudom még rögzíteni, de enélkül is lehet mosogatni, mert a csap működik (ferdén áll a helyén - a szerk.). A konyha egyébként készen van, a bútorok a helyükön állnak, s egyedül egy elemet kell még beilleszteni. A szerszámokkal kapcsolatban elmondtam, hogy szúró-vágó szerszámok, anyagok nincsenek szétszórva, mert lehetőség szerint mindent kartondobozokban tartok. Egyedül a fúrógép hevert a földön, de az nem jelentett veszélyt a gyerekre nézve (már csak azért sem, mert felügyeltem rá - a szerk.). Az ingatlan állapota ha nem felelne meg, akkor a gyereket elvinném játszóházba, bevinném őt a fővárosba, hogy megnézzük a Dunát, a hidakat, elmennénk múzeumba és kiállításokra, vagy elmennénk az állatkertbe. Mindezt azért, mert tanítani szeretném a lányomat. A kútra térve elmondtam, hogy a tetejére valóban csak egy falap van felhelyezve, de a kút maga lakattal zárható, s a gyereket amúgy sem hagynám, hogy egyedül bóklásszon a kertben, hiszen foglalkoznék vele és felügyelném őt. Vagyis még véletlenül sem fordulhat elő, hogy a gyerek beleessen a kútba (amit amúgy fel sem ér - a szerk.). Hozzátettem, hogy az elvitel joga esetén az anyuka akár ott is aludhatna nálam a gyerekszobában, így ezáltal maga is ellenőrizhetné, hogy a gyerek biztonságban van velem, de eljöhetne az egyéb programokra is (ha fizeti a költségek rá eső részét - a szerk.). Az ott alvást a kislányom három éves koráig tartom fenntarthatónak. Végül elmondtam még, hogy azért árulom a házam, hogy az építésére kölcsönkért pénzt meg tudjam adni, valamint azért, hogy a lányomnak egy telket tudjak venni, amelyre a későbbiekben majd építkezni tud. Kis gondolkodás után elmondtam, hogy a gyufa meggyújtását én tanítottam meg neki, mert a Családsegítőben egyre nehezebb a gyerek figyelmét lekötni a hely adottságai miatt. Már szétszereltük a zárakat az ajtókon, szétszereltük a ventilátort, a zenedobozt, gyertyát égettünk és hasonlók. A gyerek már értelmes annyira, hogy úgy csináljon mindent, ahogy megmutattam neki, vagyis nagyon elővigyázatos. És bár nem szerencsés egy kisgyereket gyufagyújtásra tanítani, viszont ez is egy olyan technikai program, amely a lányomat már érdekli (mit a csillagszórózás - a szerk.). Például szétszereltük a magnót is, és megmutattam neki hogyan mennek a vezetékek, miben van áram és mik azok az elemek. Tehát rengeteg technikai dolgot próbálok neki tanítani, amelyekre fogékony és nagyon érdekli minden. Hozzátettem, hogy az is lehet, hogy azért nem hajlandó velem gyurmázni, mert nagyon jól tudja, hogy Apával ilyen játékokat is lehet játszani. Sajnos a Családsegítőben korlátozottak a lehetőségeink, s én megpróbáltam mindent. Mivel már ezeket is kezdi unni, ezért véleményem szerint már túl lehetne lépni a két órás kapcsolattartáson. A Bírónő mindezt mosolyogva hallgatta, mintegy nyugtázva, hogy az Alperes odafigyel a lányára és foglalkozik vele (legalábbis számomra ez jött le a reakciójából - a szerk.).

Utoljára megemlítettem még, hogy a búcsúzások alkalmával a kislányom mindig hangosan kiabálja a nevemem és nem akar elengedni, amit még két utcányira is hallani lehet, illetve tőle hangos a környék, mikor azt ordítja a lépcsőházban, hogy "Apa", tehát ennyire ragaszkodik hozzám a gyermekem. E mondat végére elcsuklott a hangom és majdnem rám tört a sírás, amit a jelenlévők mindegyike észrevett. 

Bírónő mintegy 10 másodpercnyi szünet után rögzítette az elhangzottakat. Ezután elmondta, hogy várja majd a gyerekorvos elérhetőségét a Felperestől, majd megjegyezte, hogy ahogyan a megbékélés érdekében haladunk, az nagyon dicséretes. Ahhoz képest, hogy honnan indultunk, jelenleg nagyon jó az irány. Nem tudja, hogy ez minek köszönhető, de mindenképp dicséretes az egymás felé megtett kedvezmények (vagyis, hogy az anyuka a kapcsolattartásokon kívül is engedi látnom a kislányomat, én pedig a gyerektartáson felül is veszek nekik ezt-azt - a szerk.). Kiemelte, hogy a Bíróságon határozaton kívül mi ketten azt csinálunk, amit akarunk, tehát nyugodtan találkozhatunk a bírósági végzésében foglalt időn túl is. Elmondta, hogy a háziorvost pár mondat erejéig meg fogja keresni, s neki az ideiglenes végzés megváltoztatása érdekében a hozott anyagból kell dolgoznia. Elmondta, hogy van egy kereseti kérelem, egy ellenkérelem, szakértői vélemények meg az objektív tárgyi körülmények, s ezek együttes figyelembevételével kell a Bíróságnak döntést hozni. A kötelező mediációt a tárgyaláson kívül majd még eldönti, hogy szükséges e a lefolytatása.

A tárgyalás lezárásaként a Bírónő elmondta, hogy nagyon gyorsan nő a gyermek, amit a becsatolt képeken is látni, s hamarosan egy újabb tárháza lesz a lehetőségeknek, de addig amíg nem születik döntés, legyünk türelemmel. Itt ismét elmondtam, hogy a Családsegítő berkein belül már nem tudom megfelelően kielégíteni a kislányom tudásszomjának igényeit, ezért mindinkább fontossá válik, hogy elvihessem őt magammal a szabadba. 

A Bírónő elmondta, hogy ha a karácsonyi ebéd sikerült a Családsegítőn kívül, akkor nyugodtan kereshetünk még ehhez hasonló elfoglaltságokat. Véleménye szerint, ha ott enni és inni tudott, akkor máshol is megoldható mindez. Felperes elmondta, hogy ott Alperessel a gyermek kettesben ebédelhetett mindegy másfél órát, ahol a gyerek nem sírt és jól érezte magát. Bírónő kérte, hogy bármi történik menet közben, arról értesítsük a Bíróságot még a soron következő tárgyalás előtt. Ezután a naptárjába nézve kitűzte az újabb tárgyalás napját, méghozzá április huszonhatodikára, a szülinapomra.


Megjegyzések