2017. március 7., kedd

Tűzifa

Mint ahogy a múltkor írtam (lásd: Az elmúlt héten), az exem rőzsét gyűjtött az udvaron (mert állítólag jó lesz az még tüzelni), mire én hirtelen felindulásból másnap telepakoltam a Trabit az építkezésből megmaradt fahulladék egy részével, s átgurultam hozzájuk támogatandó a kezdeményezést.

Mi mást is írhatnék még, mint azt, hogy az exem örült a fának, a kislányom meg nekem, aki még a lepakolásban is segített. 



Ami fura volt, hogy a gyerek anyja nem akarta, hogy levigyem a fát a pincébe, hanem maga küzdött meg vele a pinceablakon át. Pedig egyszerűbb lett volna, ha rekeszekkel együtt leviszem az egészet, de ő inkább bedobálta az ablakon, de azt is úgy, hogy ne lássak be a pincébe. Vajon takargatnivalója volt? Talán csak én hittem azt, hogy nincs mivel tüzelniük, de közben tele volt a pince tűzifával? Ki tudja...

Miután végeztünk, Dóri megkérdezte tőlem, hogy miért nem engedi Anya, hogy beüljön a Trabiba, mire elmondtam neki, hogy erről szó sincs, és nyugodtan üljön be. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a Családsegítőből hazafelé készülődve az anyja már nem akarja, hogy a Trabiban bóklásszon (hiszen lejárt az időnk és menniük kell), ezért határozott hangon megtiltja neki, hogy a hazafelé menésen kívül bármivel is foglalkozzon, ami Dóriban azt a képet alakította ki, hogy nem ülhet e a kocsiba. Mivel most nem a Családsegítőben voltunk, ezért megengedtem neki, hogy beüljön, ahol élvezettel szemlélt körbe.

Megszagolta az illatosítót, megnyomkodta a gombokat, majd leszedte az ajtóról a kockamágnest, amit nem is akart visszaadni.

Egy kép emlékül


A kocsiban ülve elmagyaráztam neki, hogy a mágnes sem a fára, sem a műanyagra, sem az üvegre nem tapad, hanem egyedül a vasra, amiből például a kocsi ajtaja is van. Amikor az udvaron bóklászva elejtette a mágnest a kavicságyba, akkor például a lakáskulcsommal kaszálva találtuk meg, amivel szemléltethettem, hogy a kulcs is vasból van, amire ugye a mágnes tapad.

Dóri nagyon örült a találkozásnak, és ismét alig akart elengedni, de muszáj volt mennem. Most ismét megkérdezte az anyját, hogy felmehetek e hozzájuk, de az anyja hárított. Dóri minden formát megragad, csakhogy velem lehessen egy kicsit, amit sajnos az anyja miatt nem lehet. Lehetne pedig, de valamiért az exem nem járul hozzá. Dórit végül azzal sikerült lenyugtatnom, hogy holnap találkozunk a Családsegítőben, és addig csupán már csak egyet kell aludnia. Ez általában bejön, és ilyenkor el tudok tőle szakadni, bár fájó szívvel teszem. 

Amikor a kocsival kitolattam a bejárati kapu felé, villogtam párat Dórinak, amire ő hangosan apázni és integetni kezdett. Egész addig figyelt, amíg el nem tűntem az úton, majd hazafelé vettem az irányt...





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése