2017. április 15., szombat

Eperbefőtt

Csütörtökön találkoztunk az ötvenkilencedik alkalommal. Mióta Anyával összerúgtam a port, azóta nem hívom őket telefonon, nem érdeklődöm a lányom felől és nem kérdezem meg, hogy vigyek-e valamit a boltból. Nincs zsebpénz sem Dórinak, se az udvaron összefutunk tíz percre-dolog sem. Tehát marad a szigorú heti két óra, és más semmi.

Dórin észre is vettem egyből, hogy picit más a hozzáállása velem kapcsolatban: nagyon szeret engem, azt látom, de nem én számítok a családjának, hanem az anyja. Jó fejnek tart engem, de az anyja jelenti számára a biztonságot, és nem én. Lehet, hogy hülyeséget beszélek, de úgy látom rajta, hogy a ritka találkozások miatt picit eltávolodott tőlem. Talán azt hiszi, hogy én csak a családsegítős játszópajtása vagyok és semmi több?

Amikor megérkeztek a Családsegítőbe, Dórikámat egyből felkaptam az ölembe, ő pedig szégyellős mosollyal jelezte felém, hogy nagyon örül a találkozásnak. Próbálta ugyan leplezni a mosolyát, de azért a szája széle csak megmozdult egy kicsit, na meg a szemei is elárulták az érzéseit felém. 

Viszont amikor kértem tőle egy puszit, nem adott. Ez az utóbbi időben van csak így, hogy többedszerre kell tőle kérnem, mire hajlandó adni egyet, de aztán ma rájöttem, hogy ez miért lehet: amikor beléptünk a szobába és végre kettesben maradtunk, akkor egy újabb kérés után már boldogan szaladt oda hozzám és csücsörítette felém a száját, hogy cuppantsunk össze egyet, ami talán azért lehet, mert az anyja előtt nem mer nekem puszit adni. Persze ez nem biztos, de ki tudja mik történnek még otthon a hülye apázás mellett. Az exem legutóbbi neurotikus beadványa és ez a hülyézés azt kívánja sejtetni, hogy amikor szóba kerülök valamiért, akkor szinte elásnak engem a gyermekem előtt - aki ezután jobbnak látja, ha az anyja által olyannyira gyűlölt Apával nem puszilkodik össze.

Talán nincs igazam, nem tudom, mindenesetre gyanús nekem ez az egész.

Szóval, Dórival puszit cseréltünk, ezután a kincsem megkérdezte tőlem, hogy miért szúr a puszim? Elmondtam neki, hogy a borosta szúrta meg őt, majd elmagyaráztam neki, hogy a fiúknak bajszuk és szakálluk nő, amit időnként le szoktak vágni. Láthatóan értette a lényeget, de furcsállta, hogy van ez az izé, aminek semmi értelme nincs.

Ezután valamit kérdezett a Kinder-tojásról, hogy hoztam-e neki vagy ilyesmi, mire megmutattam neki a játékdobozában, hogy ott figyel kifelé az oldalán. Annyira megörült a tojásnak, hogy kiáltozva rohant a dobozhoz és szabadította ki a játékok közül. 


- Házikó, házikó..! - ismételgette egymás után örömében, majd nekifogott kibontani.



Dóri az új jövevényre először Törpillát mondott, amit kijavítottam Erőtörpre. Sajnos nem jutott eszembe az igazi neve, s mint utólag megtudtam, ezt a súlyzós kék komát Törperősnek hívják :) Dóri talán megbocsátja nekem a tudatlanságom...

A törpös kalandok után Dórim felpattant a kanapéra és elkezdett a párnák között kúszni-mászni, amelyből csináltam neki egy bunkert, majd kis idő elteltével egy pihe-puha, kipárnázott barlangot. Miután birtokba vette, elkérve tőlem a telefonom, befeküdt a fedezék alá képeket nézegetni


Szereti a régen készült képeinket újranézni

Pihenés közben

Mit is csináltunk még... Lássuk:

A szobában lévő összes széket sorba raktam, s mint egy hídon, Dóri átsétálhatott rajta az egyik foteltól a másikig.



Később megkért, hogy tegyem őt fel a szekrény tetejére. Miután megtörtént, kérni kezdte, hogy üljek fel mellé én is.


Azért picit fél még a magasságtól, de bízik Apa óvó karjaiban


Dóri persze elmondta, hogy nagyon magasan van és fél ott egy picit, de ennek ellenére sem akart lejönni onnan, pedig megkérdeztem tőle. Elmondtam neki, hogy egyedül sose másszon fel a szekrényre és egyedül ne is játsszon ilyeneket, mert veszélyes. Azt mondta jó, én pedig megdicsértem érte, hogy amúgy meg milyen bátor kisgyerek. Elmondtam még, hogy nincs a földön még egy olyan gyerek, aki fel merne ülni a szekrény tetejére, és hogy egyedül ő képes rá, és épp ezért ő a legbátrabb a gyerekek közül... és rettentően büszke vagyok rá, amiért ilyen bátor. Dóri szemeiben láttam a csillogást, hogy meghatotta a dicséret, s hogy Apa felnéz rá a bátorsága miatt. 

Ezután lemásztunk a földre kockázni...



...majd következett a nap fénypontja, az eperbefőtt.

A befőttet még egy hónappal ezelőtt kaptuk az exem nagynénjétől, de mivel Dóri eddig nem akart enni belőle, hát az a kocsiban árválkodott és várta a sorsát. Az pedig most jött el egy szőke hercegnő képében, aki úgy rácuppant az ízére, hogy gyakorlatilag az egészet befalta egy álltó helyében!


Itt még csak kóstolgatja


Majd jöttek és jöttek a falatok


Néha megnézte mit is vesz a szájába


Nem volt kec-mec



A végén alig maradt az üveg alján pár falat. Amikor egy szemet én is le akartam tolni a torkomon, Dóri rám szólt, hogy ne egyek belőle, mert az az övé. Hát jó, nem ettem. 

A hátralévő időben még pörögtünk, táncoltunk és zenét is hallgattunk, de miután az anyja betoppant a szobába, véget ért a heti öröm. Ennyi volt együtt...

Dóri most az egyszer nem győzködött minket a maradás végett, mert a pelusába épp az indulás előtt tíz perccel csusszantott be egy kis pisit és egy kis kakit. Épp ezért a zokniját is állva vettük fel, mert a kaki miatt nem akart a popsijára ülni. Valahol megértem őt...

Az udvaron persze futott még egy pár kört az anyjával, akinek megmutatta, hogy miket szokott főzni a fehér vödörben. Anya ugyan már rohant volna haza, de türtőztetve magát azért megnézte, hogy mit mutat Dóri. Igazság szerint kijöttem volna Dórival az udvarra is, de mivel épp felújítják a Családsegítő tetejét, ezért a Felügyelőnk megkért rá, hogy ma a szobában tartózkodjunk inkább. 

Az exem főzőcskézés közben megkérdezte tőlem, hogy a "barátság-karkötő" (ami a csuklómon van) az az e az, amit még két éve a Balatonon vett nekem? Erre elmondtam, hogy igen, ő pedig felhúzott szemöldökkel csodálkozott rajta, merthogy az övé már rég lekopott a kezéről (amit tőlem kapott). 

Amikor végül a lányom és az anyja elindultak hazafelé, az exem ismét kérdezett valamit: megkérdezte, hogy akkor két nap múlva Nagypénteken van-e kedvem Dórival étterembe menni, amire elmondtam, hogy kedvem az volna, csak éppen pénzem nincsen rá, viszont ők nyugodtan lejöhetnek hozzám egy ebédre, mert finomabbat főzök, mint amit az étteremben adnak. 

Például ilyet:


Nem tudom mi a neve, de finom

Erre az exem nem válaszolt semmit, s miután elbúcsúztam Dóritól, eltotyogtak hazafelé. Kicsikém sajnos most nem a biciklin ülve, mivel nem akart a kakis pelusára ráülni. Édeském, hát rájöttél, hogy milyen kis undi-mundi a kaki? Akkor talán már nincs messze a bilizős idő eljövetele sem...

Miután egy nagy bevásárlás után hazaértem én is, SMS-ben megkérdeztem az exemet, hogy akkor eljönnek-e hozzám pénteken, amire így felelt:


"Elvittem volna a vendéglőbe, cukiba őt, hogy vele legyél, 
de hozzád nem megyünk le"

Nos, ennyi nála a jóindulat. Pedig azt hittem rendes lett, mert engedi végre a gyereket az apjával (és fordítva), de csalódnom kellett, mert itt nem a jóindulatról van szó. Ha az lenne benne, akkor lejönnének hozzám, hiszen a jóindulat miatt tök mindegy, hogy hol találkozik Apa a lányával, hiszen a találkozás és az ebéd a lényeg, és nem a hely. Na meg Dóri is többször kifejezte már nekünk, hogy le akar hozzám jönni, amit illene az anyjának tiszteletben tartania. 

De nem teszi, nem tiszteli sem őt, sem engem. Mi a baja az otthonommal, amúgy? Dóri szobája is épp a napokban készült el, tehát bizonyára örülne neki a kis lurkó, ha megpillanthatná a csodaszép birodalmát. Erről az anyja is tud, mármint arról, hogy Dóri meg akarja nézni a szobáját és le akar jönni hozzám, de ennek ellenére sem jön le vele, holott az ebédet már egy héttel ezelőtt felajánlotta. 

Mindegy, a Bíróság előtt majd biztos mondja, hogy ő felajánlott egy ebédet, de én nem éltem vele. A logikáját ismerve nemsokára már azt fogja mondani, hogy én nem akartam a gyerekkel ebédelni, vagy azt, hogy nem ér meg nekem a gyerek annyit, hogy fizessek rá egy fél adag kaját. 

Mondom ezt úgy, hogy olvastam a legutóbbi két beadványát, ami tele van blőd, paranoiás és neurotikus hülyeséggel. Komolyan, nem viccelek...

Mindegy, ez van. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése