2017. május 9., kedd

Játszótéren

Múlthét pénteken, azaz május 5-én tartottuk meg az ezt megelőző héten elmaradt kapcsolattartás pótlását. Mivel a Családsegítő nem tudott nekünk időpontot adni, ezért az exem a játszótérre hozta ki a gyereket, ahol egy kellemes pár órát töltöttünk el. Szerencsére a Nap is kisütött, és egy kis enyhe szellő kivételével egész jó időnk volt.

Dóri a játszótér bejáratánál megkérdezte tőlem, hogy miért jöttünk ide, mert ő a "szobába" akar menni, mire elmondtam, hogy a szoba most foglalt, így a játszótéren töltjük el az időnket. Kicsikém megszokta már, hogy ott találkozik velem. Képzelem, hogy felnőtt korában - ha végigjárja gyermekkora helyszíneit - milyen kedves emlékei lesznek a Családsegítőről, ahol az apjával játszott oly sokat. Emlékszem, hogy 1997-ben a volt óvodám szomszédságában laktam albérletben, s amikor átmentem az óvodába, hogy megnézzem gyermekkorom eme helyszínét, sorra törtek fel bennem az emlékek. Sok mindenre emlékeztem még, például a helyszínekre (mosdóra, szobákra például), amelyek ugyanúgy néztek ki, mint akkor. Gondolom a kislányom is kedves szívvel gondol majd vissza rám, ha majd bejárja a Családsegítő termeit...

A játszótéren nem történt sok dolog, ezért nem is ecsetelem a részleteket. Dórival a homokozóban töltöttük az időnk legjavát.

Anya írt egy papírt erről négy példányban, hogy a Családsegítő helyett a játszótéren tartottuk meg a kapcsolattartást, amit aláíratott velem. Majd elmondta az instrukciókat, például azt, hogy tilos a homokozóban pancsolnunk...


Amikor megérkezett egy anyuka a két gyermekével, akkor az önfeledt játék újabb fokozatba kapcsolt:

A kislány örült a közös játéknak, de Dóri picit irigy volt, 
amiért az ő vödrét használták vízhozásra

Fura volt számomra Dóri irigysége. A két ismeretlen gyerek közül az egyik a vödrét és a kis lapátját használta, míg a másik a műanyag motorját, amit ő nem akart, s szóvá is tette. Ráadásul nem csak azt kérdezte meg tőlem, hogy miért veszik el a játékait, hanem azt is, hogy miért jött ide ez a két gyerek. 

Amíg játszottunk, addig Anya a szemközti focipályán ücsörgött és a telefonját nyomkodta. Vajon akkor is ezt csinálja, ha a Családsegítőben vagyunk? Vagy csak azért maradt ott, hogy leellenőrizze, nem viszem el sehová a gyereket?

Szerintem az utóbbi, és ha ez így van, akkor meglehetősen szánalmas...

Szerinte elviszem a gyereket onnan? Hová? Meg minek? Ha akarnám, a Családsegítőből is elvihetném, mert a kutya se venné észre, de nem teszem, hiszen nem szabályos. Francnak bonyolítsam az életem azzal, hogy a bírósági végzés ellenére másképp járok el. A játszótér is ugyanez a helyzet: ha Anyával megállapodtam valamiről, akkor azt be is tartom. Épp ezért is tartom felesleges cécónak a "szerződésünket" a játszótéren megtartott kapcsolattartásról. 

Mindegy, végül is...

Végül a találkozónk jól sikerült, és úgy néz ki, hogy a holnapi kapcsolattartást is a játszótéren tartjuk. Ha netán rossz idő lesz, akkor vagy az étterembe, vagy a cukrászdába megyünk. Le van zsírozva :)

Végül néhány kép a napunkról:






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése