A tartásdíj bérből való letiltása

Bár nem vagyok nyelvész, de szeretek okoskodni a szavak jelentésén, így nem volt ez másképp a tartásdíj levonásával kapcsolatban sem, amikor annak jogosságát kezdtem el firtatni.

Történt ugyanis, hogy az általam eddig pontosan és megbízhatóan fizetett tartásdíjat - a Felperes kérésére - a Bíróság egyszercsak letiltotta, hivatkozva az 1994-es LIII. törvényre, amely a bírósági végrehajtásról szól. 

Magyarán: hiába fizettem a gyerektartást húsz hónapon át pontosan, mivel a Felperes kérte a letiltást, a Bíróság annak helyt adott.

A Bíróság a 24-es és 26-os paragrafusra hivatkozott, amelyek kimondják, hogy

"24. § (1) A végrehajtási lap kiállítására jogosult bíróság - a végrehajtási lap kiállítása helyett - közvetlenül letiltó végzést hoz, ha kizárólag az adós munkabéréből kell behajtani a követelést"

valamint

"26. § Kizárólag közvetlen letiltással kell behajtani a követelést, ha

a) ezt kívánta a végrehajtást kérő"

Mivel a Felperes "kívánta", ezért a Bíróság elrendelte a letiltást. 

Aztán elkezdtem gondolkodni és utána olvasni dolgoknak...

Mi is ez a törvény, amelyre az Állam hivatkozik? A bevezetőjében - többek között - ezt írják a végrehajtási kényszer alkalmazásáról: 

"5. § (1) A bírósági végrehajtás során állami kényszerrel is el kell érni, hogy a pénzfizetésre, illetőleg az egyéb magatartásra kötelezett (a továbbiakban: adós) teljesítse a kötelezettségét"

Én lennék az adós?

Vajon lehet-e a tartásdíjat adósságnak nevezni, ha a nevében is az szerepel, hogy díj? Az rendben van, hogy a tartásdíjat havonta kell megfizetni a Bíróság által megítélt összegben, de úgy vélem, hogy a gyermekemnek átutalt összeg azért keletkezik, mert a fizetésem érkezéséhez mérten ekkor tudom megfizetni. Szerintem ez egy havonta keletkezett díjtétel, amit minden hónapban egyenlítek, vagyis kifizetem a gyermekem juttatását. 

A törvények szerint azért kell ezt megfizetnem, mert van egy gyermekem, akinek az eltartásához hozzájárulok, tehát hozzájárulásról van szó és nem tartozásról! 

A Polgári Törvénykönyv rendelkezése értelmében a szülő kötelessége a kiskorú gyermeke eltartásáról gondoskodni. A gyermeket gondozó szülő a tartást természetben (lakhatás biztosítása, élelmezés, ruházkodás, taníttatás), a különélő szülő pedig elsősorban pénzben szolgáltatja (gyermektartásdíj).

Ha egységes családban élnénk, akkor is hozzájárulnék a gyermekem életéhez, hiszen az anyja fizetésével együtt költöm el az én fizetésemet is, kifizetve vele a lakhatásunk és az életfeltételeink költségeit. Vajon ez tartozásnak tekinthető? Nem hinném...

Mit is mond az 1994-es törvény?

"5. § (1) A bírósági végrehajtás során állami kényszerrel is el kell érni, hogy a pénzfizetésre, illetőleg az egyéb magatartásra kötelezett (a továbbiakban: adós) teljesítse a kötelezettségét"

Az esetemben ez úgy néz ki, hogy bár mindeddig megbízhatóan, napra pontosan megfizettem a "tartozásomat", azt az Állam kényszerintézkedése által mégis letiltják a fizetésemből, mintegy behajtva a követelt összeget. Csupán azért, mert a gyermekem életfeltételeihez fizetett hozzájárulásomat adósságként kezelik.

Ennyi erővel a sárga csekkes befizetést is adósságnak lehetne tekinteni, hiszen mindig az előző hónapi szolgáltatást fizetjük ki, holott az nem adósság, hanem csupán egy utólagosan megfizetett előfizetés. Példa erre a honlapom tárhelyének a kifizetése, amely egy év időtartamra szól, viszont előre kell megfizetni. 

A gyermektartásdíj is egy hasonló helyzet, csak épp nem szolgáltatást fizetek vele, hanem a gyermekem eltartását, és mivel nem élünk egy háztartsban, ezért az összeget átutalom neki, nem pedig elvásároljuk, ahogy annak idején tettük. 

A hitel lehet tartozás, hiszen tényleg az, ami még a szerződésekben is kiemelésre kerül, viszont a tartásdíj nem lehet egyenlő a tartozással, mert ott a gyermekem életét finanszírozom meg a havonként megfizetett díjjal. Nem az adósságomat törlesztem ezzel, hanem egy életet tartok fenn.

A