2017. július 8., szombat

Pancsolás a tóban

Június nyolcadikán találkoztunk a hetvenkettedik alkalommal, amelynek során felmentünk a tőlünk húsz kilométerre lévő dorogi bányatóhoz, hogy strandoljunk egyet. Mivel a strand tele volt emberekkel, ezért nem ott, hanem attól arréb, a szabadvízi parton vertünk tanyát.

Az ezt megelőző napon az udvart pucolgattam a megmaradt építési törmeléktől, ami annyit tesz, hogy a különböző méretű és fajtájú fahulladékokat égettem el, amely a telek mintegy egyötödét borította. Mivel nincs már pénzem építőanyagra, ezért más dolgom sincs mostanában, mint a ház körüli rendrakás. Eközben fedeztem fel egy olyan farakást a kert végében, amit még az előző tulaj hagyott hátra, és amit sajnáltam eltüzelni, hiszen egyértelműen fűtésre alkalmas rőzséről és farhasábokról volt szó. Meg is írtam az exemnek, hogy van pár köbméternyi rőzsém és tűzifám, amit apránként áthordanék nekik, mert nekem nem kell, nekik viszont jól fog jönni a téli fűtési szezon idejére. Örült a hírnek, így másnap el is vittem nekik az első zsák rőzsét, amikor a gyerekért mentem délelőtt.

Mindezt azért említem meg, mert a kölcsönös jóviszony jegyében ez a minimum, amit megtehetek értük. 

Dórim az érkezésemkor kitárt karokkal és kacarászva rohant az ölembe, és már nagyon várta az újjabb kalandokat Apával. Aznapra a dorogi bányatavat találtam ki a számára, amely mintegy fél órányi autóútra található tőlünk. 

Az odavezető úton Dórikám egyfolytában mocorgott és magyarázott, hogy nem akar annyit autózni és álljunk meg játszani, mire elmagyaráztam neki, hogy pancsolni megyünk egy tóhoz és legyen egy kis türelemmel, hiszen nem állhatunk meg az út szélén. Végül amikor megérkeztünk és meglátta a vizet, alig bírtam őt visszatartani, hogy várja meg, amíg magam is levetem a ruhámat. 

Persze a vízben azért már nem volt annyira bátor, mert az még nem melegedett fel annyira, mint vártam. Viszonylag hűvös volt a víz, amit nehezen tudtunk megszokni. 

Beszoktatás alatt

Úgy terveztem, hogy megtanítom Dórit a vizen való lebegésre, de valahogy csaknem akaródzott megmártózni benne, s mindúntalan a nyakamba csimpaszkodva kereste a menekülés lehetőségét. Amikor viszont ki akartam őt rakni a partra, akkor meg inkább velem akart maradni, és még a neki derékig érő vízben állva is könyörgött, hogy vegyem fel az ölembe. 


Apa karjaiban biztonságos:

A tavat fürkészve

A megmártózást még szokni kell:




Amikor Dóri jelezte, hogy most már elég volt a fürdésből, lassacskán kimentünk a partra szárítkozni. Amúgy is ildomos volt kimennünk, mert közeledtünk a játékidőnk vége felé. Míg száradtunk, ettünk pár falat csokikrémes fánkot:

A fánk valahogy nagyon ízlik neki

A közepén lévő csokikrém a legfinomabb


A buli tulajdonképpen eddig is tartott. Volt még ugyan 75 percünk, de úgy döntöttem, hogy inkább induljunk el korábban és nézzünk be hozzám, mint olyan helyen töltsük el az időt, ahol a fürdésen kívül nincs más elfoglaltság Dóri számára.

A mai program - bevallom őszintén - nem volt jó választás. Egyrészt ebből is kétszer fél órát utazással töltöttünk el, másrészt a víz is hűvös volt, amit Dóri nem akart megkedvelni, bárhogy is akartam. Végülis nem baj, de ezután már alig maradt időnk a rendelkezésünkre álló három órából. 

A hazafelé tartó úton Dóri szólt, hogy álmos és szeretne aludni. Mondtam neki, hogy nemsokára hazaérünk és aludhat az ágyikójában, viszont mire befejeztem a mondatot, ő el is aludt a gyerekülésben.

(Alvási szokások, ugye - lásd a bírói indoklást, amely miatt nem vihetem el a lányomat háromnál több órára)

Hazaérvén Vörösvárra, először nem akartam őt kivenni az ülésből, hanem mellé ülve a kocsiban, hallgattam ahogy szuszog. Megfogtam a kezét és néztem, ahogy alszik. Olyan édes volt...

Megsimogattam a haját, nézegettem az apró kis ujjait. Ismét rá kellett jönnöm, hogy egy gyermek egy hihetetlen nagy csoda: az Isten emberi formában való megjelenése, amely a béke, a tisztaság, az ártatlanság és a végtelen szeretet jelképe. 

Szunyókálás közben


Eszembe jutott a Bíróság indoklása, miszerint azért nem hozhatom el a kislányomat háromnál több órára, mert figyelembe kell venni az alvási szokásait, azaz, mivel neki kora délután alvásra van szüksége, ezért haza kell őt vinnem. Szerintük azért, mert nálam nem tud aludni (ezt találták ki az okosak), pedig lám, tök jól elvan az ülésben is. Persze, ha a házban fárad el, akkor a szobájában fektetem le, de ebből is látszik, hogy neki még oly mindegy hol hajtja álomra a fejét, és egyszerűen badarság emiatt megfosztani egy apát a gyermekével való normális időtöltéstől. 

Végül az utolsó fél órában nem akartam, hogy a kocsiban aludjon, mert a Nap már kezdte felmelegíteni benne a levegőt, ezért óvatosan kicsatoltam őt az ülésből és bevittem a házba. Volt még fél óránk.

Mielőtt azonban betehettem volna őt az ágyikójába, Dóri felébredt a karomban, és szemmel láthatóan nem is tudta hol van. Zavartan nézett körbe, én pedig nyugtatgatni kezdtem, hogy aludjon nyugodtan. Először visszacsukta a szemeit és mondta, hogy aludni akar, de alig léptem párat az ágya felé, mire ismét felemelte a fejét és közölte, hogy tegyem le, mert nem akar aludni. Számomra ez olyannak tűnt, mintha nem akarná az idejét alvással tölteni az apjánál, hiszen alig lehet nálam. 

Végül elég hamar magához tért, majd önfeledten kezdett el motorozni a nappaliban. Amikor észrevette, hogy a mosógép dobja nyitva áll, megkért rá, hogy hagy mossa ki a ruhákat. Így tehát betöltüttük a mosószert és az öblitőt, majd elindíthatta a gépet. Amíg a tizenötperces mosás ment, ő zenét hallgatott a széken ülve:

Azt hiszem azért szereti ennyire a zenedobozát, 
mert az a Családsegítőben való találkozókra emlékezteti őt

A mosás lejárta után készülődnünk kellett haza. Dóri persze nem akart, de kénytelen volt. Végülis viszonylag hamar sikerült rábírnom az indulásra, majd két perc alatt haza is furikáztam őt. 

De el is felejtettem megírni: amikor pár órával ezelőtt megérkeztünk a tóra, akkor látom, hogy az exem kétszer is keresett telefonon. Akkor ott visszahívtam őt, mire elmondta, hogy új bojlert kell vennie, és szeretne megkérni rá, hogy hétfőn hozzam el neki a boltból. Amikor Dórit hazavittem, az exem elmondta, hogy két napja nincs melegvizük, és mivel senki nem tud neki segíteni a szállításban, ezért kért meg engem. Mondtam neki, hogy semmi akadálya, de hétfőn déltől nyolcig a telekomos szerelőt várom, hogy végre bekössék hozzám a netet, úgyhogy úgy kell intéznünk a dolgokat, hogy ne akkor legyek úton, amikor az is megérkezik hozzám. 

Egyébként örültem a megkeresésnek, mert ezzel is csak azt bizonyítjuk, hogy muszáj összedolgoznunk a gördülékenység érdekében. Én szívesen segítek neki is, mint ahogy tettem azt eddig bárki másnak, amit ő a kapcsolattartásokkal igyekszik viszonozni - legalábbis úgy érzem. Csak emlékezzünk rá vissza, hogy nemrég látogatást tettek nálam, holott nem is volt kapcsolattartás (lásd: Látogatás), én pedig rengeteg tűzifát viszek majd neki télire, amivel megkönnyítem a dolgát, hiszen nekem nincs szükségem arra a fára, neki meg kevesebbet kell majd költenie fűtésre. 

Azt hiszem ráébredt arra, hogy csak így tudjuk jobbá tenni egymás életét: én segítem őket ahogy tudom (cipekedés, bevásárlás, barkácsolás, akármi), ő pedig több időt enged együttlennem a gyermekemmel. Nekem semmi másra nincs szükségem, minthogy több időt lehessek a lányommal, amit ő - úgy néz ki - valahogy mégiscsak megad. Most is mintegy húsz percnyit játszhattam a lányommal az érkezésünk után: Dórival a tabeletemen rajzolgattunk, az anyja pedig mosolyogva nézte.

Bár megjegyzem, hogy nekem nem ezek a húsz percek lennének a lényegesek, hanem az, hogy a jelenlegi három óránál valamivel többet lehessek a gyerekkel. Jó-jó, ha nem is hat órát, de mondjuk négy órára kibővíthetnénk a hármat, amivel már könnyebben vihetném el őt a messzebb lévő programokra. 

(Nyáron még okés, hogy elvagyunk az udvaron a homokozóban, de télen mit csináljunk a négy fal közt, ha Dóri mondjuk nem akar mesét nézni vagy könyvet olvasni?)

Úgy vélem, hogy alakul a dolog, csak idő kell még neki.

Az exem talán azt is belátja majd, hogy több időre van szükségem, és nincs is természetesebb annál, minthogy a gyerek apját kérje meg rá, ha vigyázni kell Dórira, vagy segítséget kell tőle kérni. 

Az elkövetkezendő hetekben kiderül...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése