2017. szeptember 4., hétfő

Nyuszipörkölt rizzsel

A nyolcvanadik kapcsolattartásunkon vagyunk túl, amellyel kapcsolatban elmondhatom, hogy teljes a harmónia én és a kislányom közt.

Szokványos randi volt, mint az ezt megelőzőek. Dóri nagyon szeret átjárni hozzám, és olyankor úgy érzem, hogy szabadnak érzi magát. Amiben persze lehet valami, hiszen az otthoni szigorral szemben nálam valamelyest lazább a gyeplő. 

Mivel aznap még egyikünk sem evett semmit, ezért elhatároztam, hogy főzök valami finomat. A fagyasztószekrénybe pillantva láttam meg azt a drága kis nyuszit, amiből végül a nyuszipörkölt lett.

Dóri eleinte nem akart enni, de amikor megérezte a pörkölt illatát, egyből rácuppant a dologra. Sőt, nemhogy rácuppant, de befalt egy hatalmas tányérnyit.



Ebéd közben sokmindenről szó esett. Dóri elmondta, hogy szeretné, ha néha én mennék érte az oviba, majd megkérdezte tőlem, hogy mikor aludhat nálam? Mindezt igen aprólékosan, láthatóan érzelmekkel telve. Sajnos le kellett lomboznom: felvilágosítva őt a jelenlegi helyzetről magyarázkodni kezdtem, hogy Anya fog érte menni ezért meg azért, de majd biztos lesz olyan alkalom, amikor ha arra járok és ő az udvaron játszik a többiekkel, majd a kerítésnél válthatunk pár szót. Elmondtam azt is, hogy egyelőre nem aludhat nálam, mert Anya nem engedi. Persze mindennek tudni akarta az okát, de igazából nem tudtam rá kielégítő magyarázatot adni. Anya nem akarja és ennyi...

Láttam Dórin, hogy érti mi a baj (Anya, aki folyton mindenre nemet mond), de azt már nem érti, hogy ő miért mondt folyton mindenre nemet. Olyan egyszerű dolgokról van szó pedig: arról, hogy ő nálam szeretne aludni néha, és szeretné, ha néhány alkalommal én vinném el őt az oviból. Egyszerű mindez, de mégsem lehet. A miértekre csak az tudhatja a választ, aki ennek gátlója.

Szóval Dórival lelkiztünk egy kicsit. Amikor beszéltem hozzá, ő hosszasan a szemeimbe nézett, s még a kanál is megállt a szájában, csakhogy minden magyarázatot megfelelően értsen.

Viszont sok esetben nem értettem, amit mond. Ilyenkor megkérdeztem tőle, hogy mit is mondott nekem, amire ugyanúgy, szinte érthetetlenül válaszolt. Elmondtam neki, hogy meg kell tanulnia szépen kiejteni a szavakat, mire megkérdezte, hogy ő most nem beszél szépen? Megnyugtattam, hogy szépen beszél, de néhány szót nem mond ki jól. Ilyen szó például a "csoki", amit "kocsi"-nak ejt, stb.

Ebéd közben megkérdeztem tőle, hogy mi a kedvenc étele, mire elmondta, hogy a nyuszipörkölt rízzsel. Annyira cuki volt! Tehát tényleg ízlett neki, amit főztem :)

Amikor délelőtt megérkeztem Dóriért, az anyja mondta, hogy figyeljek oda rá, mert napok óta bepisil, de nálam egyáltalán nem történt ilyesmi. Amikor a kicsikém szólt, hogy pisilnie kell, felültettem őt a wc-re, ő meg elintézte a dolgát, és ennyi. 

Miért pisil be otthon, és nálam miért nem? Szereti, ha én viszem őt el a wc-re? Mi baj lehet otthon, amiért nem szól időben, hogy pisilnie kell?

Az időnk hátralévő részében az ágyon fekve játszottunk. Dóri folyton tabletezni akart, s mivel a kocsim hűtőrendszere rosszalkodott, ezért nem tudván őt elvinni sehová, bekapcsoltam neki a gépet. Nagyon szereti a Sweet Baby Girl nevű játékot, ahol egy kisbabát kell megetetni, megfürdetni, levágni a haját, meg hasonlók, és ebből egy egész sorozat van, mindenféle feladatokkal. 


Tehát kisbabáztunk egyet, ezután letöltöttem neki néhány ügyességi, készségfejlesztő játékot, ahol például házikót kellett építeni, vagy lefesteni a kerítést.

Dóri láthatóan jól érezte magát. Boldog volt. Ha egy feladatot nem tudott megoldani, akkor megkért rá, hogy segítsek, én pedig odabújva mellé átsegítettem a pályán. Tetszett neki, hogy közösen játszunk.

Amikor letelt az időnk és hazamentünk, elmesélte Anyának, hogy mit ebédelt, majd rögtön megkérdezte, hogy Apa érte mehet-e majd az óviba. Anya persze rögtön rávágta, hogy nem, Dóri pedig szótlanul nézett maga elé, amelyből lesütött, hogy erre a válaszra számított. Nem is tudtam mit mondjak, így szótlanul vettük tudomásul Anya döntését.

Mit is mondjak. Szar ezt látni.

A búcsúzáskor végül az ölemben ülve a vállamra borult, majd gyengéden átölelte a nyakamat. Viszonoztam az ölelését, Dóri pedig belém temette az arcát. 

Anya elkezdte mondogatni, hogy siessenek felfelé, mert fő a rezsón az étel, de Dóri csaknem akart elereszteni. Éreztem az ölelésén, hogy velem akar maradni, s tisztán átvehető volt belőle, hogy szeret. Hihetetlen élmény volt, amit az exem sosem fog megérteni. Hiába próbáltam eleget tenni Anya utasításának, mert Dóri nem engedett el, hanem mint aki elaludt, csendben befészkelte magát a nyakamba. 

Végül másfél perc csendes ölelgetés után elengedett, én pedig integettem neki az üvegajtón át, ahogy az anyja kezét fogva elkezdett felfelé lépegetni a lépcsőn. Azt hiszem beletörődött, hogy ez a helyzet velünk, s nem tehetünk semmit az anyja akarata ellen. 

Dóri rendkívül okos lányka, akinek szüksége van a megfelelő mennyiségű szellemi táplálékra. És lássuk be, hogy az anyja egyedül nem képes biztosítani a megfelelő adagot, bárhogy is megfeszül érte. Egyrész nincs rá pénze és ideje, másrészt pedig sok dologhoz kedve sincs. Én elmondtam neki párszor, hogy ha elegendő időt adna a lányomra, akkor rendszeresen járnék vele múzeumba, kiállításokra és különböző foglalkozásokra, merthogy a gyereknek ez kell, de mondanom se kell, hogy nem lett belőle semmi.

A szeptember nyolcadikai kapcsolattartást is csak azért tarthatjuk meg egész naposra, mert akkor lesz Dóri szülinapja, nem mellesleg pedig Anya is velünk tart. Ez egy rendes gesztus tőle, ugyanakkor nem értem, hogy miért nem lehet ezt minden egyes alkalommal megadni? Tényleg olyan sok neki az a hat (legfeljebb nyolc) óra idő, amit kérek? Ha a lányának teszünk vele jót, akkor miért nem képes megadni?

A miértekre csak ő tudja a választ.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése