2018. január 16., kedd

A konyha

A 2018-as év első kapcsolattartásán hatalmas meglepetéssel készültem Dóri számára, aki - ahogy sejteni véltem - kitörő örömmel fogadta a pótkarácsonynak is felérő ajándékot. Ez pediglen nem volt más, mint a hőn áhított ikeás konyha.

Amikor megérkeztem érte, ő jó kedvvel, mosolyogva fogadott, és úgy szaladt oda hozzám, mintha hosszú ideje nem látott volna. Láttam rajta, hogy örül nekem, amit annak tudtam be, hogy egyszerűen jó napja van. Bárcsak mindig ilyen lenne!

Erre a napra nem terveztem semmi mást, minthogy eltöltünk nálam egy kellemes három órát a fentebb említett gyerekkonyha felavatásával. Persze a vágyott játék birtokba vétele előtt még hátravolt a karácsonyra kapott, és befejezetlenül hagyott Lego tűzoltóautó összerakása, aminek Dóri szintúgy nagyon örült, csak még nem volt ideje kipróbálni.

Tehát, amikor megérkeztünk hozzám, első elfoglaltságként a legózásra kerítettünk sort:

A különböző építőelemek vizsgálata közben

Egy idő után inkább rám hagyta az összerakást

Csaknem fél órás "meló" volt a tűzoltókocsi felépítése, és amikor végeztünk vele, Dóri nagy lelkesedéssel kezdett el vele játszani (lásd ITT). Látszott rajta, hogy tetszik neki a játék, és bevallom őszintén, hogy az eddigi készletei közül ez lett a legpofásabb. 

Közös játék Apával

Amikor a tűzoltóautót félretette, akkor az ugyancsak Karácsonyra kapott krokodillal kezdett el játszani (lásd ITT).

Legózás közben a Kinder-tojás is jól jött

Télapó a tűzoltóautón

A legóival tulajdonképpen egy órányit játszott, majd megunva azokat, új elfoglaltság után nézett. 

És ekkor jött el a fő attrakció, Dóri nagy-nagy álma:


Ezután nem volt megállás: a kapcsolattartásunk utolsó percéig a konyhával játszott, s mindenféle finomat főzött vele.


Öröm volt nézni, ahogy beleéli magát a felnőttek dolgába, s maga is pontosan ugyanúgy serénykedik a konyhában, mint mi.

Dóri úszott a boldogságban, hogy megkapta az apukájától a sokszor vágyott kis konyhát, amit annyira jó volt látni, hogy egy-egy pillanatban könnybe is lábadt a szemem. Boldog volt a kis szentem, és azt kívántam magamban, hogy minden napja ilyen legyen, mint a mai nap.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése