2018. február 19., hétfő

Séta a Margitszigeten

Az ovis találkozásunk után egy nappal, 16-án ismét együtt voltam a kislányommal, mely alkalommal a Margitszigetre látogattunk el.

Dóri már járt a szigeten, méghozzá Anyával, ezt ő maga mesélte. Amikor a Zenélő kút mellett haladtunk el, még arra is emlékezett, hogy az a "Zenélő kút", és "ha felmegyünk a tetejére, akkor zenél". Szóval Dóri emlékezett a szigetre, sőt, még a kútra is, hogy annak mi a neve és mit csinál. Ez örömmel töltött el, mert jó dolog három és fél évesen ilyeneket tudni :)

Nagyon nincs is miről mesélnem, mert csak sétálgattunk, játszadoztunk, ezért inkább pár kép útján mutatom be e nap pillanatait:

A Japán kerti tavacskánál

Egy hatalmas fa tövében

A Víztoronynál

Megnéztük a gólyákat

Láttunk egy cuki kis puttót

Dóri a fenti szobor láttán elmondta, hogy az a kislány ő maga. Annyira biztos volt magában, hogy helyeselve bólogattam, hogy hát igen, az a szobor-kislány tényleg ő.
A Margit híd felé haladva elmentünk a kisebbik játszótérre

Marha jó kis hely ez


Dóri nagyon élvezte a várat. Egymaga végigment az összes akadályos, s mikor nem győztem neki gratulálni, ő büszkén mosolygott a sálja alatt.

                                                    


A lengő-akármit is kipróbálta:


Az időnk lejártához közeledvén elindultunk visszafelé a parkolóba. Útba ejtettük a templom romot:


Dóri mondta, hogy menjünk be a templomba, majd elkezdte keresni a bejáratot. Az pedig ugye nem volt, így megkerülve a romot, annak háta mögé sétáltunk. Elmondtam neki, hogy ez a templom belseje, ahol állunk:


Elmondtam neki, hogy ez a templom belseje, csak hát nincs már meg az egyik oldalfala, sem a hátulja, sem pedig a teteje. Nem tudom, hogy megértette-e, hogy mi ez a hely, mert nem reagált semmit, viszont láttam rajta, erősen gondolkodik. Hozzátettem még, hogy olyan régi ez a rom, hogy amikor ezt építették, akkor a nagypapa nagypapájának a nagypapája sem élt, és hát az idő így tönkretette, mert nem javította ki senki.

Ezután fotózkodtunk a legszebb margitszigeti platánoknál:


Ezután beültünk a kocsiba és elindultunk haza.

Mire megérkeztünk Anyához, már beesteledett, és Dóri úgy elaludt a hátsó ülésen, hogy azt sem vette észre, amikor kivettem őt a gyerekülésből és átadtam az anyjának.

A 104. alkalommal találkoztunk :)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése