110

A száztizedik kapcsolattartásunk alatt nálam voltunk, ahol meglátogatott minket Anya apai nagynénije és nagymamája.

A látogatást Húsvét alkalmából ejtették meg, mert egyébként a közreműködésem nélkül esélyük sincs rá, hogy a kislányommal találkozzanak (Anya tiltásának jóvoltából).

Tulajdonképpen nem sok minden történt: hoztak pár ajándékot, majd közösen megnézegették őket. Volt egy horgolt vagy kötött játékbaba, ami nagyon cuki volt (sajnos egyelőre nem tudok róla képet mutatni), meg egy puffasztott rizs állagú valami, amit vízzel permetezve összeragaszthatunk egymással, különböző alakzatokat formázva.

A baba, az ágyikója (lila kendőféle) és a játékmacija (narancssárgával)

Dórit nagyon érdekelte a játék, de annyira szégyellős volt az "idegenek" előtt, hogy inkább ugrabugrált beszélgetés helyett. Zavarban volt, mert nincs még hozzászokva az anyja apai rokonságához. 


Számomra mindez meglehetősen botrányos, hiszen a gyerek anyja az egész apai rokonsággal megszakította a kapcsolatot, ráadásul olyannyira, hogy még a saját apját (apósomat) sem engedi a gyerek közelébe. Nem tudom mi volt a harag oka, de ezzel a tiltással egyedül Dórinak árt, hiszen megfosztja őt azoktól a "javaktól", amelyeket tőlük kaphatna: a szeretettől, a törődéstől, a támogatástól. 

Egy család akkor lehet erős és túlélő, ha a tagjai összetartanak, de mivel itt nincs összetartás, csak gyűlölködés, ezért Dóri mindenképp hátránnyal kezdi az élete elejét. Ráadásul, ha a kis fejét is átmossák az anyai rokonok, akkor a később (oktalanul) kialakult ellenszenve miatt saját magát fogja hátrányos helyzetben tartani. Ugyanis, ha az anyja a rokonok ellen neveli őt, akkor akaratlanul is kialakulhat benne egy ellenállás feléjük, ami pedig nem jó. Ennek próbálok meg féket adni, vagy legalábbis ellensúlyozni valamelyest.


Nem lenne rá okom, hiszen apósom volt az egyik személy a sok közül, aki három évvel ezelőtt rávette a lányát, hogy hagyjon el engem, de nem foglalkozom vele. Lenyeltem, feldolgoztam, míg a következményeknek most ő is issza a levét, nem csak én. 

A baba és a puffasztott akármik


A puffasztott cuccot természetesen kipróbáltuk vízbe mártva, de az olyannyira ragacsos lett és úgy eleresztette a színét, hogy jobbnak láttuk, ha nem a fehér szőnyeget játszunk vele, hanem félretéve megvárjuk vele a jó időt, amikor is az udvaron nyugodtan összegyúrhatjuk őket. 

A rokonok nem maradtak sokáig, és a mi időnk is a végéhez közeledett. Azonban mielőtt elindultunk volna Anyához, még elültettünk az udvaron pár krumplit.


Én kiástam a gödröt, Dóri pedig beléjük tette a krumplikat, majd betemette és meglocsolta őket. Rendkívül élvezte :)


Mivel a Trabim szerelőnél volt, ezért gyalog indultunk el haza, amihez kellett vagy fél óra. Út közben Dóri énekelgetett, majd az átadásnál megígértem neki, hogy a jövőhéten benézek hozzá az oviba.

Megjegyzések