Volt egyszer egy Apa

Bár a bírósági döntés alapján már szeptembertől elhozhattam volna a kislányomat a péntektől vasárnapig tartó kapcsolattartásra, a munkám miatt sajnos csak most sikerült először szert tennem a háromnapos találkozóra.  A munkahelyemen eredetileg minden nap este 9-ig dolgozom, de szerencsére most másképp alakult, mert már kora délután el tudtam jönni. Az utam egyenesen az óvodába tartott, ahol Dóri meglepetten hallotta, hogy később érte fogok menni. Az oviból most még nem hozhattam el, de szerettem volna neki elmondani, hogy már ma este nálam fog aludni. Ő hitetlenkedve fordult az anyjához: - Anya, de ma nem alszom Apánál, mert ovis nap van. Anya elmagyarázta neki, hogy a kapcsolattartás péntek délutántól vasárnap délutánig tart, így már ma nálam aludhat, majd hozzátettem, hogy most még hazamennek Anyával, de öt órára érte megyek, s addig készüljön el.  - Juhééé! - csattant fel Dóri örömében.  Ezután többször is rákérdezett, hogy két estét fog nálam aludni? Erre ...

Az utóbbi időkben azért nem voltam aktív, mert számtalan más esemény kötötte le a figyelmemet. Sajnos ez egy picit a kislányommal való kapcsolatomra is hatással volt, mert nem tudtam olyan figyelemmel kísérni, mint korábban. Dórival szerencsére kitűnő a viszonyom: egyre érdeklődőbb a nagyvilág felé, és egyre inkább kíváncsibb a régmúlt eseményei iránt, mint például, hogy hol éltünk Anyával régen, hogyan lesz a kisbaba, mit csináltunk akkor, amikor ő még pici volt, meg hasonlók. Felsorolni is nehéz lenne mi mindenre kérdez rá a kapcsolattartások alatt. Szinte minden érdekli, ami körülötte zajlik, s beleborzongok a felismerésbe, hogy ez a csöpp kis négyéves kislány mindenre emlékszik, amely vele/velünk történt az elmúlt évek alatt. Olyan emlékeket kotor elő a fejéből, ami egy vagy másfél, esetleg két évvel ezelőtt történt. Folyton megkérdezi tőlem, hogy emlékszem-e erre meg arra a dologra, amikor ezt vagy azt csináltunk, én pedig kikerekedett szemmel csodálkozom, hogy aprónak vélt m...