Az utóbbi időkben

Az utóbbi időkben azért nem voltam aktív, mert számtalan más esemény kötötte le a figyelmemet. Sajnos ez egy picit a kislányommal való kapcsolatomra is hatással volt, mert nem tudtam olyan figyelemmel kísérni, mint korábban.

Dórival szerencsére kitűnő a viszonyom: egyre érdeklődőbb a nagyvilág felé, és egyre inkább kíváncsibb a régmúlt eseményei iránt, mint például, hogy hol éltünk Anyával régen, hogyan lesz a kisbaba, mit csináltunk akkor, amikor ő még pici volt, meg hasonlók. Felsorolni is nehéz lenne mi mindenre kérdez rá a kapcsolattartások alatt. Szinte minden érdekli, ami körülötte zajlik, s beleborzongok a felismerésbe, hogy ez a csöpp kis négyéves kislány mindenre emlékszik, amely vele/velünk történt az elmúlt évek alatt. Olyan emlékeket kotor elő a fejéből, ami egy vagy másfél, esetleg két évvel ezelőtt történt. Folyton megkérdezi tőlem, hogy emlékszem-e erre meg arra a dologra, amikor ezt vagy azt csináltunk, én pedig kikerekedett szemmel csodálkozom, hogy aprónak vélt mozzanatokra milyen élesen emlékszik olyan pici korából. 

Az utóbbi két hónapban persze nem voltam a helyzet magaslatán. Először is az történt, hogy szakítottunk a barátnőmmel, ami engem és a gyereket is megviselt, majd ezzel párhuzamosan új munkahelyre mentem, ahol reggeltől estig talpon kell lennem. Mindkét dolog kimerít.

Elsősorban az előbbi az, ami befolyásolja a mindennapjaimat, így a Dórival való viselkedésem kissé módosulni látszik. Ez annyit jelent, hogy kevésbé tudok rá koncentrálni, mert a gondolataim 85%-át a volt barátnőm teszi ki. Van türelmem a gyerekhez, de mostanában sokszor megy el a fülem mellett, amit mond. Nem szándékosan csinálom, de mit tehetnék mást, ha hiányzik az az illető, aki másfél éven át a mindennapjaimat jelentette s mindmáig szeretem? Nehéz felejteni, de azt hiszem ezzel mindenki tisztában van. Persze ezután mindig megkérdezem, hogy mit is mondott az előbb, Dóri pedig megismétli.

Az Anyával való szakítás után megpróbáltam újrakezdeni az életem valaki más oldalán, és másfél éven át meg voltam róla győződve, hogy az igazira bukkantam rá nemrég. A mai napig úgy vélem, hogy nem tévedtem, de sajnos követtünk el hibákat, amelyek miatt kénytelenek voltunk búcsút inteni a másiknak. Pedig családalapításon is gondolkodtunk, tehát nem volt felszínes a kapcsolatunk, s talán épp ez az a dolog, amely miatt nehezen tudom elengedni. 

Tehát Dórival kissé változott a viszonyom, amely abban mutatkozik meg, hogy együtt szomorkodunk a volt barátnő elvesztésén. Ő is látja, hogy magam alatt vagyok, ugyanis nem vagyok olyan vidám, mint mondjuk nyáron. Sokszor mondom, hogy hiányzik Enikő, amire rögtön rávágja, hogy neki is. Ezt amúgy magától is szokta mondani, amikor belép nálam a lakásba: "Apa, mikor jön el hozzánk Enikő?".

A szakítás utáni első két hétvégén el sem hitte, hogy nincs otthon, ezért percekig bolyongott a lakásban, hogy megkeresse, mert azt hitte, hogy csak elbújt. Amikor pedig nyomatékosítottam, hogy Enikő nem jön többé, szomorú arccal meredt rám, hogy ez a dolog most komoly. Azóta is elmondja minden kapcsolattartáson, hogy mennyire hiányzik neki és milyen nagyon szereti őt. Nem kérdezem tőle, elmondja magától. 

Persze a szomorkodáson kívül azért az utóbbi két hónapban sokfélét csináltunk. 

Például bementünk a Belvárosba bicajozni, máskor meg felmentünk a Várba meglesni a király palotáját, aztán egy alkalommal felültünk az Óriáskerékre is, hogy csak a legfontosabb mozzanatokat említsem. Alább a képek:

A hatalmas szántóföld mellett nagyon szeret triciklizni. Ide többször is elmentünk már.

A belvárosi tekerés napján az Olimpiai parkot, a Kossuth teret, a Váci utcát, 

a Vörösmarty és a Vigadó teret érintettük.

A Kossuth-szobor előtt.

A Kossuth téren élvezte a hatalmas teret.

Az oroszlánszobrokat nagyon megnézte magának, ugyanis Apa szerint ezek őrzik az ország legnagyobb épületét.

Az Országház előtt száguldozhatott kedvére.

A Bazilikával kötelező volt a fényképezés.

A Mekiben Burger Kingben ebédelés újszerű elfoglaltság volt.

A Vigadó előterében.

Csak 8 nap különbséggel születtek, de mégis Dóri a kis srác nagynénje :)

Az első rolleres élménye.

Ismét a szántóföldön bandáztunk...

A pilisszentkereszti egykori kőfejtőben.

(kötelező Trabis kép)

Pózolás Apa fejvédő sisakjában.

Az Óriáskerék tövében

Panoráma az Óriáskerékről

Kötelező kép a csendőrrel

Kötelező kép a Lánchíddal

Dórival tehát nagyon jól érezzük magunkat. Ha lehet, akkor mindig mutatok neki valami újdonságot, és elmondhatom, hogy hál' égnek fogékony mindenre. Érdeklik a technikai kütyük, s mindig rákérdez mindenre, hogy ez meg az a szerkezet hogyan működik. De nem csak a technológia iránt érdeklődik, hanem minden más iránt is, amely a hétköznapokkal kapcsolatos. 

Már többször jártunk Budapesten, ahol felismeri a különböző helyszíneket. Emlékszik rá, hogy hol álltunk a Tűzijáték alatt, melyik a Margit híd, mi a neve az ország legnagyobb épületének, stb. 

Nagyjából egy héttel ezelőtt egy ismerősömékkel kimentünk Grazba egy napra, és amikor mondtam neki, hogy most Ausztriában vagyunk, ő örömködve mesélte, hogy Enikővel jártunk ott a nyáron, ahol láttunk katonákat a határon. Sajnos az útról technikai problémák miatt nem készültek képek.

Dórival tehát egyre jobb az élet :)