Karácsony után

A 26-i karácsonyi összejövetel után elérkeztünk az év utolsó kapcsolattartásához. Dóri nagy örömmel jött át hozzám, de sajnos ebben benne volt az is, hogy mindezt az újabb ajándékok reményében. 

A péntek esténk úgy telt, hogy összeraktam Dórinak a Karácsonyra kapott Lego Kórházat. Ez mintegy két órát vett igénybe (nem kispálya), majd amikor befejeztük, lefeküdtünk aludni. Persze ez elsőre nem sikerült, úgyhogy éjjel fél egykor még pilláztunk magunk elé. Kábé ezután nem sokkal aludtunk el.

Szombaton hosszú utazás várt ránk: délelőtt kimentünk Érdre egy gyerekkori barátnőmhöz, akivel 24 év után találkoztam ismét, majd onnan Diósdra mentünk egy rokonomhoz, ezután pedig Piliscsaba felé vettük az irányt, hogy Dóri az anyai nagynénivel és a dédimamával is megünnepelhesse a Karácsonyt.

Velük még nem találkozott az ünnepek során, ezért tudta, hogy ha átmegyünk hozzájuk vendégségbe, akkor tőlük is kapni fog valamit. Emiatt kicsit úgy éreztem, hogy csupán azért ez a fene nagy boldogság, mert ott is ajándékok fogják várni.

Persze tudom, hogy a kisgyerekek ilyenek, hogy a játékot, az ajándékokat előrébb sorolják a családi kötelék fontosságánál, de akkor is bántott, hogy nem az együtt töltött időt várja, hanem az újabb meglepetéseket.

A nagynénivel korábban már megbeszéltük, hogy Dóri "babaházat" fog kapni tőlük, ami leveszi őt a lábáról, és szerencsére így is lett: a Sylvanian Families legnagyobb házikóját csomagolhatta ki, amitől szinte a lélegzete is elállt.

Amikor pár nappal ezelőtt felhívtam Dórit telefonon, akkor elmodta, hogy babaházat kapott Anyától Karácsonyra, így csak reménykedni tudtam benne, hogy ennek is ugyanúgy fog örülni, mint annak. Akkor felsorolta, hogy a házikóban milyen berendezési tárgyak vannak, így a feltételezésem szerint egy elég komoly dolgot kapott. Az például három emeletes, míg ez csak kettő. Vajon a nem klasszikus babaháznak is örülni fog? Ugyanis a Sylvanian felöltöztetett kisállatkákkal nyomul és nem a normális értelemben vett babákkal, amelyek ugyan bályosan cukik, de mégsem humanoid formájú játékbabák. 

A dédimamitól klassz ruhákat is kapott

Szerecsére Dóri ezeknek is felhőtlenül örült. Ami meglepett, hogy alaposan végigmustrálta a játék dobozát, amin észrevette, hogy ehhez a játékhoz bizony több kiegészítő is kapható. Fel is hívta rá a figyelmünket, hogy mindegyikből szeretne majd egyet-egyet. 

A babaház összeszerelés után

A jelenlegi házikóhoz komplett fürdőszobaberendezés járt, valamint étkezőasztal, négy szék és öt figura. Emellett a helyiségekben világítás is van, ami külön hangulatossá tette a nyuszicsalád otthonát. Szerintem iszonyú jó pofa szettről van szó, amit simán el tudnék képzelni az udvar díszének is, amit összeépítek a kerti tájjal, mint valami apró kis falut a dzsungel mélyén - természetesen üveggel védve az elemi erők támadásától. 

A különféle kiegészítő szettek nem olcsók, de azt iszem időnként belefér a költségvetésbe azok megvétele. 

Természetesen a játékot otthon is elő kellett venni, mert ahogy hazaértünk, Dóri egyből rácuppant a nyuszikra.

Dóri estére már meglehetősen fáradt volt a majdnem egész napos autókázástól. Viszonylag korán bújtunk ágyba, de persze a tévében még megnéztünk egy filmet elalvás előtt. 

Vasárnap délelőtt Dóri rátalált a szobájában egy kis örökmozgó-féleségre, amit egy évvel ezelőtt felejtett nálunk Enikő. Odahozta hozzám, majd elmondta, hogy ezt még ő hagyta ott, s hogy most megtalálta, eszébe jutott. Aztán elmondta, hogy nagyon hiányzik neki és nem érti miért kellett összevesznünk. Mondtam, hogy ezt én sem értem. Dóri ekkor megkért, hogy meséljem el neki, hogy miképp vesztünk össze, mire azt feleltem, hogy úgysem értené, hiába mondanám el. Dóri erre az válaszolta, hogy "van fülem, ezért érteném". 

Kis drága...

Így tehát nagy vonalakban elmeséltem az Enikővel való szakításom okait, amit - mint azt előre sejteni lehetett - nem értett. Folyton közbeszólt valami kérdéssel, én pedig egy idő után feladtam, mert lehetetlen feladattá vált elmagyarázni neki a felnőttek hülyeségeit.

Enikővel immáron 4 hónapja vége lett, de a gyerek még mindmáig felemlegeti őt. Szerintem tök durva, hogy mennyire tud kötődni egy gyermek az ember barátnőjéhez egy idő után. Korábban írtam róla egy eszmefuttatást, hogy vajon érdemes-e ezek után bemutatnom neki a következő nagy Ő-t, de még azóta sem tudom rá a választ. Enikőt anno nagy örömmel mutattam be, míg másokkal már nem érzem ezt a nagy duhajt. Talán nem is szeretném, hogy máshoz is kötődjön, aki mellettem él, de persze tudom, hogy ez elkerülhetetlenné válik, ha egyszer valamikor ismét lesz egy párom, aki mondjuk odaköltözik hozzám. 

Szóval Dórival felemlegettük az egykori dolgokat, nosztalgiáztunk egy kicsit, és ismét sikerült meglepődnöm azon, hogy mennyire részletesen emlékszik az egy vagy két évvel ezelőtti eseményekre. Ezzel a bizbasz örökmozgó delfinnel kapcsolatban is rögtön feljött benne, hogy Enikő mutatta meg neki anno, amikor már nálam lakott, míg én már el is feledkeztem róla.

A kapcsolattartás hátralévő részében mesefilmeket néztünk, majd tableten betűket tanítgattam neki. Jó lett volna elmenni valahová kirándulni, de sajnos annyira lenulláztam magam anyagilag, hogy örülök, ha fizuig még meg tudom tankolni a kocsit.

Remélem jövőre ugyanolyan sok kalandban lesz részünk, mint idén, viszont a jövő évben egész más szórakozást találtam ki a gyereknek, amelyekből rengeteg mindent tanulhat majd.

Az utóbbi napokban elkezdtem keresgélni a különféle szakmák képviselőit, úgy mint kádár, szabó, kefekötő, fazekas, cipőkészítő, kovács, satöbbi, amelyeket egytől-egyig szeretnék majd felkeresni Dórival, hogy meglássa miképp készülnek a különböző használati tárgyak. Talán még egy-egy nagyobb üzembe vagy műhelybe is eljutunk, mint például egy műanyag föccsöntő vagy egy üvegfúvó mester. Ezek vannak annyira értelmes programok, mint a múzeum vagy a játszóház. Épp ezért elhatároztam, hogy nyitok egy füzetet, ahová felvezetem az egyéb ötleteimet, majd készítek egy költségvetést, hogy mit tudunk megvalósítani és mi az, amit el kell halasztanunk. Hamarosan itt a nyár, s még arra is kell némi pénzt félretennem, hiszen Dóri jövőre már minden szünidő felében nálam lesz (nyáron kétszer két héten), amely komoly kiadást fog jelenteni. Három napra egyelőre le tudom még kötni a figyelmét, de két-két hét már olyan időintervallum, amelyet alaposan meg kell szervezni, ha tartalmas és maradandó elfoglaltságot szeretnék a számára.

Addig van még hátra pár hónapunk, tehát nem kell elkapkodni semmit.

Boldog új évet kívánunk :)