Karácsony

Az idei Karácsonyunk meglehetősen egyszeűen alakult: mivel Dóri csak 26-án lehetett nálam és azt a napot is Édesapáméknál tölöttük, ezért nem állítottam Karácsonyfát, ráadásul annyi kiadásom volt az év utolsó hónapjában, hogy az ajándékokkal is spórolnom kellett. 

A Karácsonyfaállításon rengeteget gondolkodtam, minek során több tényezőt is figyelembe kellett vennem. Még az év elején szóba jött, hogy Enikővel és a családjával esetleg nálam töltjük az ünnepeket, de mivel a leányzóval idő közben szakítottam, ezért a közös ünneplés képe szertefoszlott. Dórival tehát kettesben maradtunk, viszont mivel Karácsony napján nem aludhatott nálam, ezért egyetlen nappalért nem akartam felslegesen pénzt költeni egy olyan dologra, amelyet szinte csak egymagam "élvezhettem" volna a későbbiekben. A magányos Karácsony képével szerintem mindenki tisztában van, ezért érthető, hogy miért döntöttem így. Máskülönben pedig annyi kiadásom volt az év utolsó hónapjában, hogy meggondolandó volt erre is tízezreket költeni, hogy aztán egyetlen nap után a dobozban végezzen minden. 

Az elgondolás szerint műfenyőt vásároltam volna, ami 20-25ezer forintért volt kapható átlagos árakon, de ehhez venni kell még díszeket és égőket is, amelyek szintúgy nem kevés pénzt jelentenek. Nagyjából 40-50ezer forint lett volna az egész, amit egyetlen nappalért nem mertnem bevállalni. Dóri ugyan kérte, hogy legyen nálam is Karácsonyfa, de mivel Édesapámékhoz voltunk hivatalosak, ezért felesleges kiadásnak véltem az egészet. Elmondtam neki, hogy a nagypapánál lesz majd fa, ahol az egész család jelen lesz. Úgy néz ki elfogadta.

Tehát Dórival Édeaspáméknál ünnepeltünk sokadmagunkkal. Sajnos viszont ez sem sikerült valami jól, mert a család ettől az évtől kezdve elhatározta, hogy mivel nagyon sokan vagyunk, ezért nem ajándékozzuk meg egymást, hanem csupán ki-ki a maga gyermekeinek vesz valamit. Épp ezért a "családi" fenyőfa is csak tessék-lássék színvonalon lett feldíszítve, amelynek valahogy elveszett az addig megszokott bálya. Ehhez hozzátartozik az is, hogy mivel a testvéreim már 24-én megajándékozták a gyermekeiket a saját otthonukban, ezért az itteni fa alatt csupán a lányomnak szánt ajándékom volt megtalálható. Ezzel úgy ahogy van, még az a kép is elillant, amit a filmekben látni, hogy a fa alatt halmokban álló ajándékokat megrohamozzák a mosolygó gyerekek. Most nem volt ott semmi más, csak az a doboz, amit én vettem Dórinak. Valahogy nem volt meg a hangulata, nem láttam értelmét semminek. Ennél még az is jobb lett volna, ha mondjuk egy letört fenyőág és gyertyák mellett, nálam ajándékozom meg Dórit.

Mindegy, így alakult. 

Szerencsére a kicsikém még így is örült az ajándékának: egy LEGO kórházat kapott, amely tulajdonképpen az első építményét is jelenti a saját kis LEGO-birodalmában. Még ősz végén rendeltem neki az Aliexpresszről egy Lepin házat, de mivel félő volt, hogy az nem érkezik meg időben, ezért muszáj voltam venni neki mást is. A Lepin természetesen még nem jött meg.

 

Régebben mondta, hogy a tűzoltókocsija mellé szeretne egy mentőautót is, így kézenfekvő volt, hogy a Kórházat vegyem meg. Ebben a kocsi mellett egy mentőhelikopter is volt, s még pár hasznos figura is, úgy mint doktorok, ápolók és betegek, valamint rengeteg orvosi készülék (röntgengép, szemvizsgáló, stb.). 

Dóri nagyon várta az ajándékozást, ezért már akkor könyörögni kezdett érte, amikor délben megérkeztünk Édesapámékhoz. Szinte negyedóránként kellett neki elmondanom, hogy előbb megebédel a család, majd csak azután bontjuk ki együtt az ajándékokat.

Dóri szemez a dobozával

Annyiszor mondtam el neki, hogy legyen egy kis türelemmel, hogy végül bevágta a durcát:

Amikor dühös, olyankor összekulcsolt kézzel leül valahová és

maga elé meredve lebiggyeszti az ajkait

Elkezdtem neki elmagyarázni, hogy Karácsonykor melyek a helyes szokások, mire ő is elkezdett nekem magyarázni valamit az ajándékozásról, mintha jobbat tudna mondani nálam:

A kezével hadonászva magyarázta el nekem, 

hogy mi lenne a jó

Szerintem rém cuki volt a kiscsaj, és azt hiszem ő is csak azért durcáskodott velem, mert imádta, hogy az apukája megpróbálja kiengesztelni. És valóban: amikor odabújtam hozzá és végigcsókolgattam a kobakját, ő felém fordulva átölelte a nyakam, majd belefészkelte magát az ölembe.

Viszont hozzá tartozik az eseményekhez az is, hogy ma valamiért nem érezte jól magát az apai családja körében. Mivel alig találkozott még velük, ezért majdhogynem idegennek tart mindenkit, és ugyan Édespámat megismeri és szereti, de a testvéreimmel (és azok feleségeivel és gyermekeivel) már nem tudott bensőséges kapcsolatot kialakítani. Illedelmes velük, de egyelőre még nem kereste a társaságukat. Épp ezért az időnk nagy részében mellettem ülve érezte jól magát.

Ebéd közben

A családunk egyébként szűkebb körben is nagy: a szűket úgy értem, hogy apai ágon az unokatesókkal és nagytestvérekkel nem tartjuk a kapcsolatot, viszont így is 14-en voltunk jelen, ami a testvéreimet és a saját kis családjukat jelenti, összesen 14 főt. A 15-ik nemsokára érkezik. Tehát a nagynak mondható házban is alig férünk el, amikor összeül a család.

Ebéd után Dóri végre engedélyt kapott rá, hogy kibontsa az ajándékát:

Dóri és az ajándék

A LEGO Kórház nagyon tetszett neki, viszont meglepett, amikor azt találta mondani, hogy "csak ezt az egy ajándékot kapom?". Kicsit elszomorított, mert egyrészt nem sikerült neki felhőtlen örömöt szereznem vele, másrészt meg nem szeretném, hogy telhetetlen és elkényeztetett legyen, aki mindent megkap a szüleitől. Ez az elszólalása pedig ez utóbbira enged következtetni. 

Emlékszem, hogy gyerekkoromban mekkora örömöt okozott nekem, amikor egy kisebb LEGO szettet kaptam Karácsonyra, míg Dóri az egyik legdrágábbnak sem tudott úgy örülni, mint azt elvártam volna. Pontosabban fogalmazva örült, de azt szerette volna, ha sok-sok dologgal elhalmozzák őt, amelyekben el tud veszni. Talán az is benne van, hogy még nem sejtette milyen nagy készletet kapott, amiben a kedvenc témáját lelheti fel. Az orvosos, kórházas/mentős dolgoknak ugyanis nagyon szokott örülni, mert érdekli az orvostudomány, ami talán az ezirányú elköteleződését is előre vetíti. Ki tudja, talán doki lesz belőle, ha felnő. 

Boldogan csomagolja ki a kockákat

Mivel a készlet összerakása több órát vett volna igénybe, ezért egyelőre a helikoptert és a mentőautót raktam neki össze. Dóri végig figyelte, hogy mit csinálok, s közben a szőnyegen szétterülő alkatrészekből rakosgatott össze valamit.

Míg mi a padlón játszottunk, a bátyám gyerekei a családnak zenéltek:

Dóri is kipróbálta a zongorát:

Az idei Karácsonyunk tulajdonképpen így telt el. Dóri a vége felé tabletezhetett egy órát, én pedig végre beszélgethettem egyet a családommal. Dóri egyébként el is aludt, így félálomban felöltöztettem őt, majd elindultunk haza. 

Azt hiszem egyikőnk sem érezte jól magát, a fentebb említett okok miatt. Épp ezért elhatároztam, hogy Anyánál megpróbálom elérni, hogy Dóri a jövő év Szentestéjét hagy töltse nálam, amikor is felállíthatjuk a közös kis fánkat, s kettesben (esetleg egy új barátnővel kiegészülve) ünnepelhetjük meg Jézus születésnapját. 

Ha ez valamilyen oknál fogva nem valósulhat meg, akkor Dórival a rám szabott időben elutazom valahová kettesben, hogy együtt tölthessük az ünnepeket. Idén nézegettem a fürdővel rendelkező szállodákat, de mivel más elfoglaltságom volt és Dóri sem lehetett velem Szentestén, ezért elhalasztottam a dolgot. A szolnoki fürdőszálló volt az elsődleges célpont, ezért jövőre esélyes, hogy oda utazunk el a kapcsolattartásunk alatt.

Mikor e bejegyzést írom, 27-e van. Holnap lesz a soron következő kapcsolattartás. Igazság szerint nem tudom hová menjünk el Dórival, de elképzelhető, hogy bemegyünk a városba sétálni egyet. Fürdő, mozi, múzeum? Még nem tudom. Annyira lehangolt vagyok a Karácsony miatt, hogy elmondani se tudom. Szombaton az anyai nagynénihez megyünk vendégségbe, s talán attól jó kedvem lesz.

Dóri egyébként tegnap elmondta a hazafelé vezető úton, hogy nagyon szeret engem és én vagyok a legjobb barátja. Elmondta azt is, hogy nem szeretné, ha megöregednék és meghalnék, mert mindig velem szeretne lenni. Megkérdezte, hogy az angyalokhoz kerülök-e, ha meghalok, mire azt feleltem, hogyha jól viselkedek, akkor igen. Ezután megkérdezte, hogy ő az angyalokhoz fog-e kerülni, mire elmondtam, hogy mivel jó kislány, ezért minden bizonnyal oda, de az még messze van és ne foglalkozzon ilyesmivel, még előtte a hosszú és boldog élet. Dóri megkönnyebbült a hallottakon, majd örömmel nyugtázta, hogy mi a Mennyországban is egytt leszünk.

Kis szívem... Még csak 4 éves. Milyen komoly gondolatai vanak.

Boldog Karácsonyt Angyalom!