Volt egyszer egy Apa

Lassan telnek a napok a két kapcsolattartás között, de még annak ellenére is, hogy van mivel elfoglalnom magam.  Dórival szinte minden este beszélek telefonon, így legalább hallhatom a hangját, emellett pedig hetente egyszer vagy kétszer bemegyek elé az oviba is, amikor az anyja érte megy. Ez utóbbival kapcsolatban van némi megemlítendő is, ugyanis Dóri két alkalommal meglehetősen furán viselkedett velem. Kokrétan - elnézést a kifejezésért - szart rám, hogy ott vagyok. Telefonban teljesen odaadó velem, míg az oviban most totálisan levegőnek nézett. Sem a bevált kávés csokikockát nem fogadta el tőlem, de még csak arra se méltatta, hogy köszönjön. Hiába kértem rá, ő rám se hederített. Se puszi, se köszönés, semmi. Nem tudom miért csinálta, amikor közben ragyogóan érzi magát nálam és a telefonban is örömmel beszélget velem.  Végül legutóbb már köszönt és integetett ugyan, emellett elmondta azt is, hogy nagyon szeret, de a viselkedése annyira távolságtartó volt mé...

Napok óta gondolkodom rajta, hogy megírjam-e ezt a posztot, és még mindig nem tudom eldönteni, hogy érdemes volt e. Harmadik éve már, hogy külön vagyok a lányom anyjától, de még mindig ugyanaz a lemez forog, amely a különválásunk után forgott. Azaz hiába telt el három év, a lányom anyja még mindig ugyanúgy gyűlöl, mint anno. Hogy miért, arra még nem sikerült rájönnöm, és hiába kérdezem róla az illetékest, ha csak annyit képes kinyögni, hogy " mert fogyatékos vagy ". Tehát fogyatékos vagyok... Oké. Nem is tudom hol kezdjek bele az elmélkedésbe.  Aki eddig rendszeresen figyelemmel kísérte a történetem, az már tudja, hogy az utóbbi másfél évben arra törekedtem mindvégig, hogy valamely módon megbékítsem az exemet. Szimplán azért, hogy a lányom ne szenvedjen csorbát az apjától való eltiltás miatt. Persze az exem mondhatja, hogy nics semmiféle eltiltás, de erre felteszem a kérdést, hogy a kizárólag kéthetenkénti kapcsolattartás mi más lenne, ha nem az? Ugyanis a két hé...

Eredetileg az elmúlt hétvégén lehettünk volna együtt Dórival, de mivel beteg volt, ezért a kapcsolattartást elhalasztottuk pár nappal későbbre, míg jobban lesz.  Dóri ezáltal hétfőn, kedden és szerdán lehetett nálam, és sajnos pont abban az időben, amikor odakint viharos szél fújt. Jó lett volna kirándulni a környéken, de mivel épphogy csak kilábalt a betegségből, ezért nem kockáztattuk meg, hogy a hűvös széltől visszaeseen a levertségbe.  Hétfő A kapcsolattartás első napját bevásárlással kezdtük. Ezután - bár odakint hétágra sütöt a Nap - az egész napukat otthon töltöttük, mert a viharos szélben nem akartam kockáztatni Dóri egészségét. Végül is nem baj, mert így is elfoglaltuk magunkat: mesefilmeket nézegettünk, elkészítettük közösen az ebédet, rajzolgattunk és Legoztunk. Sült csirke és krumplipüré volt ebédre Mesefilm nézés közben Estére még letöltöttem Iván MekGregor kamu Micimackós filmjét, amit aztán nagy csodálkozva meg is néztünk. Nos, félelm...

Dórival az utóbbi időben sokat beszélgetünk telefonon. Ahogy múlik az idő és egyre érettebbé válik, úgy változik a gondolkodása és a beszédstílusa is. Eddig még nem tettem róla említést, de azt hiszem most ennek is eljött az ideje, hogy bemutassam az olvasóimnak. A mai beszélgetésünk úgy indult, hogy elkezdett furdalni a lelkiismeret, amiért a dédimamihoz tarva, rákiabáltam Dórira a kocsiban, hogy maradjon csendben egy kicsit. Sajnos néha nálam is elpattan a húr, de most nem is Dóri miatt, hanem mert olyan témáról beszélgettünk a mellettem ülő nagynénivel, hogy felidegesítettem magam. Ennek lett "áldozata" Dóri, aki nem érdemelte meg, hogy ilyen hangsúllyal beszéljek vele. A telefonhívás alatt bocsánatot kértem Dóritól, majd beszélgettünk egy kicsit az élet fontos dolgairól: Karácsonyról, petárdázásról, háborúkról, szeretről, kibékülésről. A lényeges rész 7:46-nál kezdődik, amikor is elmondom Dórinak, hogy mennyire szeretem, mire azt válaszolja, hogy ő is szeret en...