Volt egyszer egy Apa

Október 18-án Dórival vidékre utaztunk, hogy meglátogassuk a Nagypapát Veleméren.  Szerencsénkre gyönyörű, Napsütötte időnk volt a hétvégén, így olyan volt az egész kapcsolattartásunk, mint egy harmadik nyaralás. Dórinak egyetlen dolog nem tetszett csak, hogy rengeteget kellett autóznia. A távolság csupán 300 kilométer volt, de mivel nem akartam autópályára fizetni, ezért - a Balaton érintésével - majd' öt órányit tartott az utazás.  PÉNTEK Délután 6-kor indultunk el otthonról és este 11 előtt érkeztünk meg Velemérre. Út közben megálltunk egyszer a Balatonnál, viszont mindvégig komoly eszmecseréket folytattunk az életről. A hosszadalmas út alatt kiváló alkalom nyílt a beszélgetésre, úgyhogy Dórival végre - kötöttségektől mentesen - diskuráltunk mindenféle komoly dologról, ami az eszünkbe jutott. Az e hétvégi kapcsolattartásunknak tulajdonképpen a beszélgetés volt a lényege, ezért nem is nagyon törtem magam rajta, hogy fényképeket készítsek. Témák szerint: szób...

Nem, most nem a legendás és méltán népszerű filmről van szó, hanem csupán arról, hogy  Dórival  a legutóbbi kapcsolattartáson rengeteget elmélkedtünk a jóságról, a rosszaságról és a csúnya dolgokról, amely dolgok az emberekben lakoznak.  Nem kell nagy dolgokra gondolni ezzel kapcsolatban: arról van szó, hogy megkérdeztem Dóritól, hogyan tudnék jobb apa lenni a számára, mint most - hogy mit szeretne, milyen legyek vele -, amelyre azt a feleletet adta, hogy ő úgy szeret engem ahogy vagyok és nem akarja, hogy másmilyen legyek. Ezután megkérdezte tőlem, hogy miért kérdezek tőle ilyeneket, mire elárultam neki, hogy néha úgy érzem, hogy nem úgy viseltetek iránta, ahogyan ő azt szeretné, mert némely esetben talán túl szigorú vagyok vele vagy esetleg figyelmetlen.  Dórinak nagyon tetszett ez a fajta kitárulkozás, így ő is őszintén beszélt az érzéseiről. Mivel a beszélgetésünket nem vettem fel diktafonnal, ezért nem is tudom felidézni a köztünk zajló párbeszédet, ped...