Volt egyszer egy Apa

Dórival nemrég ismét együtt voltunk, s ha jól számolom, akkor a 153. alkalommal - ez pedig nem is olyan sok, ha az elmúlt öt évet veszem alapul.  A november első hétvégéjét nagyrészt otthon töltöttük, mert esős idő zúdult ránk egész álló nap és nem volt kedvem kimozdulni otthonról. Van ilyen. Egyedül a szentendrei Vizes 8-asba mentünk át a szombati napon, ahol reggel 9-től délután 2-ig áztattuk magunkat a meleg vízben. Dórinak nagyon tetszett a pancsolás és haza sem akart jönni, s magam is csak hazaértünkkor gondoltam úgy, hogy igazából magam is maradtam volna még egy kicsit.  A pár órás áztatás kimerített minket, ezért hazaérve Dóri leheveredett a tévé elé, én pedig a már megérett házi savanyúkáposztából kezdtem el székelykáposztát főzni. Ez az a káposzta, amit nemrég gyalultunk le Dórival legutóbb. Mindössze 30 nap kellett az éréséhez, hogy aztán a világ legfinomabb káposztája legyen.  Dórinak annyira ízlett, hogy amíg a lábast kavargatva főztem az ...

A múltkor ott fejeztem be a mondandómat, hogy Anya bemutatta az új pasiját (lásd: Nagypapánál ). Erre akkor került sor, amikor a kapcsolattartásról hazavíve Dórit, tök véletlenül összefutottunk az épp akkor hazaérkező anyjával, akit az aktuális pasija furikázott haza.  Dóri elszólalásaiból, valamint Anya utóbbi időkben tapasztalt viselkedéséből már sejteni lehetett, hogy új pasi van a háznál, de hogy őszinte legyek, egy csöppet sem érdekelt a dolog. Magam nem is akartam vele lepacsizni, de mivel Anya úgy látta jónak, hát bemutatkoztunk egymásnak. Anya viselkedéséből ítélve az jött le, hogy maga is csak amolyan muszály-bemutatásnak tartja az egészet, ami a zavartsága okán inkább volt kínos, mint illendő aktus.  A srác nagyjából velem eg ykorú lehet (de idősebbnek látszik), emellett első ránézésre jófejnek tűnt, bár ahogy Anyát ismerem, nem kelthették nála jóhírem (mert ugyebár felgyújtottam a kéményüket , üldözöm őt, erőszakos vagyok, stb, stb... amit már leírtam koráb...