Az elvitel joga

A kapcsolattartás központi kérdés, amelynek rendezése nélkül nincs érdemi döntés. A láthatás gyakorlása, tiltása, avagy annak az előírt rendtől eltérő módon történő megvalósítása ugyanis egy olyan tényező, mely a széthullott család felnőtt, és gyermek tagjaira, adott esetben még a távolabbi hozzátartozókra is, alapvető, a mindennapokat szigorú szabályok közé szorító hatással van, mely egyszerre jelenthet az érintettek számára komoly pszichés, vagy akár anyagi terheket is.

A hazai és nemzetközi tapasztalat sajnos szomorú: kevés az olyan felelős felnőtt ember, aki képes a kapcsolat helyrehozhatatlan megromlását követően úgy elengedni egykori partnere kezét, hogy ne fűtse minden rációt nélkülöző bosszúvágy a múlt vélt, vagy valós sérelmei miatt.

A kapcsolattartás biztosításában tanúsított szándékos rugalmatlanság, a láthatás korlátozása, szélsőséges esetekben annak akár a teljes tiltása olyan hatékony eszköz, mellyel a különélő szülő eredményesen manipulálható akár a vagyonmegosztás, akár a tartásdíj kérdésében egyaránt.

A kapcsolattartási szabályok zömét a hazai jogban a Családjogi törvény foglalja magába, melynek fő vonulata az, hogy a különélő szülő, gyermekével történő kapcsolattartása nemcsak jog, hanem kötelezettség is egyben.

Ez a fő gondolat köszön vissza a 149/1997 (IX.10.) a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló kormányrendeletben, vagy akár a gyermekek jogairól szóló New York-i ENSZ Egyezményből is.

A kapcsolattartási szabályok alkalmazási körében első helyen szerepel a gyermek mindenekfelett álló érdeke, azé a gyermeké, akinek alapvető joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn, rendszeres érintkezés formájában. A fentiek megvalósításáért a kapcsolattartásra kötelezett szülő /általában a gondozó szülő/ a felelős, aki a láthatás zavartalanságát kell, hogy biztosítsa.

A kapcsolattartást generáló fölöttes érdek az, hogy a különélő szülő képessé váljék élni azon jogával - illetőleg egyben eleget tudjon tenni azon kötelességének -, amely magában foglalja a különélő gyermek életének, testi, lelki, és erkölcsi fejlődésének folyamatos figyelemmel kísérését, a gyermek jellemének formálását, valamint az iskolai előmenetel támogatását.

A kapcsolattartás szabályainak meghatározása a felek előjoga, így szerencsés esetben közös, kölcsönös engedményeken, és kompromisszumokon alapuló döntés.

A sajnálatos tapasztalat azonban azt mutatja - a már hivatkozottak okán -, hogy a felek egyre többször nem élnek az önszabályozás lehetőségével, figyelmen kívül hagyva azt, hogy a bírói, avagy hatósági döntés szinte soha nem képes olyan állapot megteremtésére, mely egy a gyakorlatban is jól működő egyezséggel - félretéve a sérelmeket - amúgy időt, pénzt, és energiát megkímélve könnyedén létrehozható. 

A valóságban súlyos gondot okoz gyakran az, hogy a partnerkapcsolatok olyan mélységű elmérgesedése vezet már a különváláshoz, amikor a felek az elemi, mindennapi élethez szükséges kommunikáció hiányát is elszenvedik, így a kapcsolattartás közös rendezése -akár külső segítség igénybevétele mellett is -, szinte felér a lehetetlennel.

A szülök közötti megegyezés hiányában így a kapcsolattartás tárgyában a gyámhivatal jogosult dönteni, abban az esetben pedig, amikor a felek közt házassági -, avagy gyermek elhelyezési per van folyamatban, a kérdést a bíróság - adott esetben - ideiglenes intézkedéssel, majd a pert lezáró érdemi határozatával dönti el.

Fontos tudnivaló, hogy abban az esetben, ha a kapcsolattartást jogerős bírósági ítélet rendezi, annak megváltoztatását a határozat jogerőre emelkedését követő két éven belül csak bíróságtól, és csak abban az esetben lehet kérni, ha azok a körülmények, melyekre az ítéletet alapították, utóbb lényegesen megváltoztak, és az újraszabályozás a gyermek érdekeit szolgálja.

Egyebekben lényeges még, hogy a kapcsolattartást érintő bírósági ítéletek végrehajtására is az általánostól eltérő szabályok vonatkoznak, hiszen a végrehajtás a gyámhivatal hatáskörébe tartozik.

A kapcsolattartás jogával elsősorban a szülő élhet, jogosultja lehet azonban a nagyszülő, illetve a testvér is, mely kapcsolattartás azonban kizárólag jogosultság formájában jelenik meg, a törvény kötelezettséget ugyanis sem a nagyszülő, sem a testvér számára nem keletkeztet.

A jog a kapcsolattartásnak döntően két formáját különbözteti meg, ez pedig a folyamatos, illetőleg az időszakos kapcsolattartás.

A folyamatos kapcsolattartás sajátossága, hogy a szülő és a gyermek között rendszeresen, és visszatérően ismétlődik. Megállapításánál figyelembe kell venni a gyermek életkorát, egészségi állapotát, kötelező elfoglaltságaival való leterheltségét, valamint a szülők méltányos érdekeit is egyidejűleg, melynek része lehet a felek közti földrajzi távolság is.

A folyamatos kapcsolattartás alacsony életkorban megvalósulhat a gyermek szokásos tartózkodási helyén történő meglátogatásában, később magában foglalhatja már az elvitel jogát is, idővel esetleg kibővítve a jogosultnál történő ott alvás lehetőségével, mely meghatározott időtartamban a visszaadás pontosan rögzítendő kötelezettségével valósítható meg.

A gyermek személyes érintkezés nélkül is tarthat kapcsolatot a külön élő szülővel: ennek magvalósulási formája lehet a ma már elterjedt, és egyre inkább divatos telefonos, illetve a skype-os kapcsolattartás, melynek végzésbe, ítéletbe való foglalását a bíróságok ma még igyekszenek praktikus okokból elkerülni.

A gyakorlat, és a konkrét körülmények figyelembe vétele mellett a bíróságok a folyamatos kapcsolattartás idejét általában kéthetenként hétvégén egy, vagy két napban, az elvitele jogával határozzák meg, de gyakori a hétközi kapcsolattartás is, valamint hazánkban sem idegen már a heti váltás nyugaton széles körben alkalmazott intézménye sem.

Az időszakos kapcsolattartás köre a vallási- és állami ünnepeket, valamint az intézmények által kiadott tanítási szünetek széles körét öleli fel, melyek természetszerűleg jelentek huzamos idejű együttlétet.

A kapcsolattartás széleskörű rendezésébe tartozik még a gyermek elvitelével, majd visszaadásával kapcsolatos kérdések pontos meghatározása; az akadályoztatás esetén átadásra, átvételre jogosult harmadik személyek feltüntetése; a gyermek kapcsolattartásra kötelezett általi felkészítésnek előírásai; a külföldre vitellel kapcsolatos speciális szabályok; a kapcsolattartás elmaradására vonatkozó kölcsönös értesítési kötelezettségek lefektetése, valamint az ennek elmaradása esetében életbe lépő következmények; továbbá a pótlásról történő rendelkezések.

Célszerű a kapcsolattartási ügyekben - szülői kompromisszum hiányában - szakmai segítséget igénybe venni, annak érdekében, hogy a jogosult - az útvesztőkben el nem tévelyedve - a lehető legszélesebb körben élni tudjon a jogszabály által biztosított, ugyanakkor a gyermek érdekeit előtérbe helyező jogaival, megkönnyítve a rendelkezések későbbi sikeres végrehajtatását is.



149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet
a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról

ELSŐ RÉSZ
ALAPVETŐ RENDELKEZÉSEK

(...)

IV. Fejezet
A kapcsolattartási ügyek

27. § (1) A kapcsolattartás célja, hogy
a) a gyermek és a 28. § (1) bekezdése szerinti kapcsolattartásra jogosult személyek (a továbbiakban: kapcsolattartásra jogosult) közötti családi kapcsolatot fenntartsa, továbbá
b) a kapcsolattartásra jogosult szülő a gyermek nevelését, fejlődését folyamatosan figyelemmel kísérje, tőle telhetően segítse.
(2) A kapcsolattartás formái a folyamatos, az időszakos és a felügyelt kapcsolattartás.
(3) A folyamatos kapcsolattartás magában foglalja
a) a gyermekkel a gyermek szokásos tartózkodási helyén való személyes találkozást (a továbbiakban: meglátogatás),
b) a gyermeknek a szokásos tartózkodási helyéről rendszeresen, meghatározott időtartamra, a visszaadás kötelezettségével történő elvitelét, meghatározott időtartamú külföldre vitelét, és
c) a gyermekkel személyes találkozás nélkül történő rendszeres kapcsolattartást - így különösen a levelezést, a telefonkapcsolatot, illetve az informatikai eszköz útján való kapcsolatot -, az ajándékozást és a csomagküldést.
(4) Az időszakos kapcsolattartás magában foglalja a gyermekkel a tanítási szünetek és a többnapos ünnepek időszakában való huzamos együttlétet, a külföldre vitel lehetőségével vagy annak a gyermek érdekében való kizárásával.
(4a) A felügyelt kapcsolattartás elrendelésével a gyámhivatal arra törekszik, hogy a gyermek számára biztonságos körülmények között segítse elő a kapcsolattartásra jogosulttal a családi kapcsolat felépítését vagy helyreállítását.
(4b) A felügyelt kapcsolattartás esetén a gyermek és a kapcsolattartásra jogosult találkozására a - szakmai programja alapján kapcsolattartási ügyeletet biztosító - család- és gyermekjóléti központ kapcsolattartási ügyeletén, vagy más, kapcsolattartással összefüggő tevékenységet nyújtó szolgáltató által biztosított helyszínen (a továbbiakban együtt: a felügyelt kapcsolattartás helyszíne), a kapcsolattartást felügyelő szakember jelenlétében és tanácsadása mellett kerül sor. A felügyelt kapcsolattartás eredményeként - a felügyelt kapcsolattartást biztosító szolgáltató javaslatára - a felügyelt kapcsolattartás helyszínén megvalósulhat a szakember jelenléte nélküli találkozás a gyermek és a kapcsolattartásra jogosult között, kivéve, ha ezt a lehetőséget a gyámhivatal döntése kizárta.
(4c) A gyámhivatal a felügyelt kapcsolattartást biztosító szolgáltató javaslatára felülvizsgálja a felügyelt kapcsolattartást. A felülvizsgálat eredményeként - ha a kapcsolattartásra jogosult és a 29/A. § (1) bekezdése szerinti kapcsolattartásra kötelezett között nem jött létre egyezség - a gyámhivatal dönt a gyermek érdekében
a) a kapcsolattartás elvitel vagy meglátogatás formájában való gyakorlásáról,
b) a kapcsolattartás korlátozásáról, megvonásáról, vagy
c) a felügyelt kapcsolattartás fenntartásáról.
(5) Nincs helye folyamatos kapcsolattartásnak
a) az időszakos kapcsolattartás ideje alatt,
b) a gyermeket gondozó szülőt megillető, a gyermekkel folyamatosan együtt tölthető időtartam alatt, amelynek mértéke
ba) a kapcsolattartásra jogosultat a kapcsolattartást rendező egyezség, illetve a kapcsolattartás engedélyezése tárgyában hozott határozat szerint megillető időszakos kapcsolattartás időtartamát,
bb) ha a kapcsolattartást rendező egyezség, illetve a kapcsolattartás engedélyezése tárgyában hozott határozat nem rendelkezik a kapcsolattartásra jogosultat megillető időszakos kapcsolattartás időtartamáról, a két hetet nem haladhatja meg.
(6) A gyermek érdekét veszélyeztető körülmény vagy felróható magatartás hiányában a kapcsolattartásra jogosulttól az elvitel, és - különösen, ha a kapcsolattartásra jogosult szülő szokásos tartózkodási helye külföldön van - a meghatározott időtartamú külföldre vitel jogát is magában foglaló kapcsolattartás nem vonható meg.

Tehát: Az elvitel jogát is magában foglaló kapcsolattartás az esetben vonható meg, ha a kapcsolattartásra jogosult a gyermek érdekét veszélyeztető körülményt, illetőleg felróható magatartást tanúsít. Ha viszont ez nem áll fenn, akkor az elvitel joga nem vonható meg!

(7)
28. § (1) A gyermekkel való kapcsolattartásra mind a szülő, mind a nagyszülő, mind a testvér, továbbá - ha a szülő és a nagyszülő nem él, illetőleg a kapcsolattartásban tartósan akadályozva van, vagy kapcsolattartási jogát önhibájából nem gyakorolja - a gyermek szülőjének testvére, valamint szülőjének házastársa is jogosult.
(2) A kapcsolattartás gyámhatósági rendezésére vagy megváltoztatására irányuló kérelmet a korlátozottan cselekvőképes gyermek önállóan is előterjesztheti.
(3) A kapcsolattartás gyámhatósági rendezése iránt kérelemmel élhet - ha a gyermek hosszabb időn keresztül a háztartásában nevelkedett - a volt mostohaszülő, a volt - Ptk. 4:199. § (2) bekezdése szerinti - nevelőszülő, a volt családbafogadó gyám, és az is, akinek a gyermekre vonatkozó apasági vélelmét a bíróság megdöntötte.
(4)133 Az (1) bekezdésben meghatározott személyek kapcsolattartását nem érinti a Ptk. 4:133. § (2) bekezdése szerinti közös gyermekké fogadás, ha az a házasság, amelyből az örökbe fogadott gyermek származik, a gyermek szülőjének elhalálozása folytán szűnt meg.
(4a) Örökbefogadás esetén a kapcsolattartás rendezése során a gyámhivatal vizsgálja a Ptk. 4:133. § (3) és (4) bekezdésében foglalt feltételek fennállását. A Ptk. 4:133. § (4) bekezdése szerinti esetben a vér szerinti szülő akkor jogosítható fel a kapcsolattartásra, ha az a gyermek érdekében áll.
(5) A gyámhivatal indokolt esetben előmozdítja a szabadságvesztésben vagy előzetes letartóztatásban lévő szülő gyermekével való kapcsolatának fenntartását, ha ez a gyermeket nem veszélyezteti. Ennek érdekében a gyámhivatal a szülő kérelmére, illetve a büntetés-végrehajtási intézet megkeresésére a gyermekkel kapcsolatos információkat adhat.
29. § (1) A gyámhivatal vita esetében - a Ptk. 4:181. § (2) bekezdésében meghatározottak figyelembevételével - bármelyik fél kérelmére dönt a kapcsolattartásról vagy annak megváltoztatásáról, kivéve, ha a szülő és a gyermek kapcsolattartásának megállapítása a Ptk. 4:181. § (1) bekezdése szerint a bíróság hatáskörébe tartozik.
(2) Különélő szülők kapcsolattartás iránti kérelmének elbírálása előtt tisztázni kell, hogy a szülői felügyeleti jogot egyezségük vagy a bíróság döntése alapján miként gyakorolják, és hogy a különélő szülő jogosult-e kapcsolattartásra.
(3) A gyámhivatal - kérelemre - akkor jogosíthatja fel a gyermek szülői felügyeleti jogától megfosztott szülőjét a kapcsolattartásra, ha a gyermek érzelmi fejlődését a szülőtől való teljes elszakadása veszélyeztetné, vagy ha a gyermek sorsa örökbefogadás útján nem rendezhető.
(4) A gyámhivatal a Ptk. 4:178. § (4) bekezdése szerinti döntése során azt vizsgálja, hogy a kapcsolattartás a gyermek fejlődését és családba való beilleszkedését nem veszélyezteti-e, és az a gyermek érdekében áll-e.
(5) A gyermek kapcsolattartásra történő átadásában és a visszavitelkor a gyermek átvételében részt vehet
a) a szülői felügyeletet gyakorló, kapcsolattartásra kötelezett szülő döntése alapján a gyermek gondozásában, nevelésében huzamos időn át részt vevő személy,
b) a kapcsolattartásra jogosult kérelmére és a szülői felügyeleti jogát gyakorló szülő hozzájárulásával a kapcsolattartás során a gyermek gondozásában huzamos időn át részt vevő személy.
29/A. § (1) A gyámhivatal a kapcsolattartást elsősorban tárgyalás megtartása során, a gyermeket gondozó szülő vagy más személy (a továbbiakban együtt: kapcsolattartásra kötelezett) és a kapcsolattartásra jogosult egyezségével törekszik rendezni. Az egyezségben rendelkezni kell
a) a folyamatos, az időszakos, a felügyelt kapcsolattartás gyakoriságáról, időtartamáról, a gyermek meghatározott időtartamú külföldre viteléről,
b) a gyermek, valamint személyes okmányai, ruházata és a kapcsolattartás során szükséges egyéb tárgyai átadásának és visszaadásának helyéről, idejéről, módjáról,
c) - ha felmerül ennek a szükségessége - a gyermek kapcsolattartásra történő átadásában és átvételében a 29. § (5) bekezdése szerint közreműködő személy megnevezéséről,
d) a kapcsolattartást akadályozó körülményekről való kölcsönös tájékoztatási kötelezettségről,
e) az elmaradt kapcsolattartás pótlásának rendjéről, a jogosultnak fel nem róható okból elmaradt kapcsolattartásnak a legközelebbi megfelelő időpontban, de legkésőbb hat hónapon belül történő pótlásának kötelezettségéről,
f) a kapcsolat személyes találkozás nélküli fenntartásának módjáról, szükség esetén gyakoriságáról és időtartamáról, valamint
g) a gyermek elvitelével felmerülő kiadások viseléséről, külön rögzítve, ha a kiadások részben vagy egészben a kapcsolattartásra kötelezettet terhelik.
(2) A gyámhivatalnak az egyezség létrehozása során törekednie kell a felek és a korlátozottan cselekvőképes gyermek közötti megegyezésre. Nem lehet az egyezséget jóváhagyni, ha az ellen az ítélőképessége birtokában lévő gyermek kifejezetten tiltakozik.
(3) Az egyezséget a gyámhivatal jóváhagyja és határozatba foglalja, ha az megfelel a gyermek érdekének, véleményének és a kapcsolattartás céljának. Az egyezség jóváhagyásával egyidejűleg a feleket tájékoztatni kell a 31-33/B. §-ban meghatározott jogkövetkezményekről.
(4) Az időszakos kapcsolattartás időtartamát a gyermek életkorának és fejlettségének megfelelően kell meghatározni. Tanköteles gyermek esetén a tanítási szünetek időpontjára és tartamára az oktatásért felelős miniszternek a tanév rendjét meghatározó rendeletében foglaltak az irányadók.
(5) Egyezség hiányában a gyámhivatal - a kapcsolattartás céljának megfelelően - a Ptk. 4:181. § (2) bekezdésében meghatározott szempontok alapján, a kapcsolattartásra jogosult és a kapcsolattartásra kötelezett méltányos érdekére, körülményeire, valamint a gyermek korára, egészségi állapotára, tanulmányi előmenetelére tekintettel, a gyermek érdekében dönt.
(6) A kapcsolattartás rendezése tárgyában hozott határozat rendelkező része a 14. §-ban foglaltakon kívül tartalmazza
a) a folyamatos, az időszakos, a felügyelt kapcsolattartás gyakoriságát, időtartamát, a gyermek meghatározott időtartamú külföldre vitelét,
b) a gyermek, valamint személyes okmányai, ruházata és a kapcsolattartás során szükséges egyéb tárgyai átadásának és visszaadásának helyét, idejét, módját,
c) - erre irányuló kérelem esetén - a gyermek kapcsolattartásra történő átadásában és átvételében a 29. § (5) bekezdése szerint közreműködő személy megnevezését,
d) a kapcsolattartást akadályozó körülményekről való kölcsönös tájékoztatási kötelezettséget,
e) az elmaradt kapcsolattartás pótlását, a jogosultnak fel nem róható okból elmaradt kapcsolattartásnak a legközelebbi megfelelő időpontban, de legkésőbb hat hónapon belül történő pótlásának kötelezettségét,
f) a kapcsolat személyes találkozás nélküli fenntartásának módját, szükség esetén gyakoriságát, időtartamát,
g) a tájékoztatást a gyermek elvitelével felmerülő kiadások viseléséről és kérelemre döntést arról, ha a kiadások részben vagy egészben a kapcsolattartásra kötelezettet terhelik, és
h) a tájékoztatást a kapcsolattartásra vonatkozó szabályok be nem tartása esetére a 31-33/B. §-ban meghatározott jogkövetkezményekről.
(7) A gyámhivatal a felügyelt kapcsolattartás esetén meghatározza a kapcsolattartás helyszínét, gyakoriságát és azt, hogy a kapcsolattartás helyszínén történő találkozásra a kapcsolattartást felügyelő szakember jelenlétében és tanácsadása mellett vagy anélkül kerülhet sor.
(8) A gyámhivatal a felügyelt kapcsolattartásra vonatkozó döntésében kizárhatja a kapcsolattartást felügyelő szakember jelenléte nélküli találkozás lehetőségét, ha a gyermek biztonsága, érdeke ezt indokolttá teszi.
(9) A gyámhivatal nem felügyelt kapcsolattartás esetén is előírhatja, hogy a gyermek kapcsolattartásra történő átadása és átvétele a felügyelt kapcsolattartás helyszínén történjen, ha a gyermek biztonsága ezt szükségessé teszi.




A gyermek életkora szempontjából a 3 éves kor egy fordulópont. Anyukák gyakran azt gondolják, hogy 3 éves kor alatt nem kell odaadniuk a gyermeket a különélő apának. Ez nagy általánosságban nem így van, sőt! A gyermek 3 éves koráig alakul ki a kötődés, így a kötődés kialakulása és az eltávolodás megakadályozása szempontjából is nagy jelentőséggel bír a kapcsolattartás a gyermek 3 éves kora előtt. Ebben az időszakban a rövid, de gyakoribb kapcsolattartás a legcélravezetőbb, ami azt jelentheti, hogy heti több napon egy-két óra.

Azt a tévhitet is el kell oszlatni, hogy csak az anya jelenlétében tarthatja a kapcsolatot az apa a gyermekkel. Az apa jogosult a gyermeket pár órára magával vinni, és az anyai felügyelet nélkül a gyermekkel lenni.

3 éves kor után már a különélő szülőnél való alvást is biztosítja a bíróság/gyámhivatal. Az azonban nagyon fontos, hogy a szülők a fokozatosság elvét betartsák. A különélő szülő több hét vagy hónap kapcsolat nélküli időszak után ne akarja azonnal a gyereket hosszabb időszakra (akár egy teljes hétvégére) magával vinni, mert a gyermeknek is kell alkalmazkodni az új helyzethez. A különélő szülőnek ahhoz is joga van, hogy akár minden nap felhívja telefonon gyermekét. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy órákat „cseveghetnek”, hanem a gyermek napirendjét, a család életét szem előtt tartva beszéljenek.


Ami a legfontosabb: ha a szülők valamiben nem értenek egyet a kapcsolattartás kérdésében ne rohanjak egyből a gyámhivatalhoz, hanem kulturált, felnőtt ember módjára beszéljék és oldják meg a problémát, mert a gyámhivatal előtti „háború” semmi jóra nem vezet. Ne feledjék, a nem megfelelően működő kapcsolattartás áldozata a gyermek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése