Belátás?

Hétfőn ugye a Gyámhatóságon jártam, ahol az történt, mint amit legutóbb írtam (lásd: Gyámhatóságon). Aznap este írtam egy SMS-t Anyának, miszerint pénteken (a szokásos menetrend szerint) megyek a gyerekért, de egy órával előbb, ha az neki megfelel, cserébe korábban is vinném haza ugyanannyival. Anya erre azt válaszolta, hogy "Szeptembertől él a kapcsolattartás. A 3. nyári heted 08.07-14-ig van érvényben". Magyarán kijelentette, hogy megvonja tőlem a kapcsolattartást, s csak a harmadik nyári szünidőnkre vihetem el Dórit. Megkérdeztem tőle, hogy ezt milyen hivatalos irattal igazolja (mert ugye azt leszarom, hogy ő hogyan értelmezi másképp a bírósági ítéletben goglaltakat), mire azt felelte, hogy "A Gyámhivatalban ma neked is elmondták, hogy az ítélet ezen része mit jelent, hadakozhatsz, de az ítéletben ez van".

A fentiek fényében tehát egyértelműen kijelenthető lehet, hogy a Gyámhivatal törvénytelenségre buzdította Anyucit, vagyis arra, hogy ne adja nekem át a gyereket, mert az időszakos kapcsolattartás alatt nem jár. Feltéve persze, ha mindez igaz és nem Anya értette félre őket.

A Gyámhivatalokról már sok rosszat hallottam, de azért képtelenségnek tartottam, hogy egy ennyire egyértelmű jogszabályt ne volnának képesek értelmezni.

Kedden felhívtam egy ügyvéd ismerősömet, akinek elmeséltem a helyzetet. Az illető azt mondta, hogy annyira szép magyarsággal van megfogalmazva a törvénycikk, hogy képtelenségnek tartja, hogy azt ne tudnák megfelelően értelmezni, ráadásul nem hinné, hogy a Gyámhivatal ne lenne a helyzet magaslatán és azt nyilatkozná, amit Anya állít. Vagyis igazolta, hogy nekem van igazam, s az időszakos kapcsolattartás alatt is van folyamatos kapcsolattartás, csak épp utóbbi szünetel, ha az az előbbi időpontjába esik.

TEHÁT AZ IDŐSZAKOS KAPCSOLATTARTÁS NEM AZ EGÉSZ NYÁRI SZÜNETRE ÉRTENDŐ!

Ezután döntöttem úgy, hogy ismét felmegyek a Gyámhivatalba, hogy mondják el egyértelműen a tényállást, merthogy nekem nagyon úgy tűnik, hogy kettős játékot játszanak. Mert ugye azért azt lássuk be, ha ők világosan megmondják Anyának, hogy apuka elviheti a gyereket, akkor Anya nem kezd el velem szívózni feleslegesen. De mégiscsak szívózott, aminek nem látom okát.

Szerencsére ott volt a hivatal csúcsjogásza is, aki - bár meglehetősen ingerülten, de - elmondta nekem mindazt, amit már én is nagyon jól tudtam (az ingerültségére nem látok okot, mert az nem lehet ok, hogy nem ügyfélfogadási időben mentem; a helyzet súlyossága nem indokolja, ugyanis 5 perc alatt le lehet zongorázni, ha megnyugtató választ adnak és megerősítenek benne, hogy nem kell mitől tartanom). A jogász elmondta, hogy garantálja, hogy a munkatársai nem mondtak Anyának olyat, ami nem lenne igaz, tehát a folyamatos kapcsolattartás továbbra is él. Szuper!

Ezt megírtam Anyának, aki természetesen nem válaszolt.

A Gyámhivatal után átsétáltam az oviba, hogy elmeséljem Dórinak a fejleményeket. Általában mindent megbeszélek vele, aki - a meglátásom szerint - nagyra értékeli az őszinteségem és a partneri viszonyt. Most az ölembe ültetve elmondtam neki, hogy mivel Anya nem érti a bírósági ítéletben foglaltakat, ezért lehetséges, hogy pénteken nem hozhatom el magammal. Dóri megkért, hogy olvassam fel mi áll a bírósági papíron, mire elővéve az iratot, elkezdtem neki felolvasni a lényeges pontokat. Persze tudtam, hogy egy árva szót se fog belőle érteni, de nem is ez volt vele a célom, hanem inkább az, hogy maga is érezze, hogy itt komoly dolgokról van szó.

Dóri egy adott pillanatban kivette a kezemből az iratot, majd beletemetve az arcát felkiáltott:

- Miért nem tudok olvasni??? Akkor látnám mit írnak benne!!!

(Döbbenet, nem? Majdnem ötévesen ilyen gondolatai vannak)

Szóval Dórinak elmagyaráztam a helyzetet, majd elmondtam mi fog történni, ha pénteken nem jöhet el velem:

- Kicsikém, ha Anya nem ad téged át nekem, akkor ki kell hívnom a Rendőrséget, hogy megmondják neki, mit csinál rosszul. De nem kell félni a rendőröktől, mert ők nem bántanak senkit. Rendben?

- Rendben, Apa... - felelte Dóri, majd mosolyra fakadt.

Szerencsére már rengetegszer meséltem neki a rendőrökről és katonákról, így Dóri nemcsak, hogy nem fél tőlük, de még fel is néz rájuk, hiszen ők azok, akik megvédenek minket a rosszak ellen. 

A mosolyából láttam, hogy bízik bennem.

Amikor Anya megjött érte, Dóritól érzékeny búcsút vettem, s elmondtam neki, hogy ő a legszebb és legklasszabb kislány a világon, akire messzemenőkig büszke vagyok és akit nagyon-nagyon szeretek. Dóri erre felragyogott, s szerelmes pillantásokkal nyugtázta, hogy ő is szeret engem. 

Szerda délben ismét bementem az oviba, mert meg akartam kérdezni Anyától, hogy akkor hogyan is lesz a péntek, átadja a gyereket vagy sem? Amikor megjött, megkérdeztem tőle, hogy mehetek-e Dóriért 3-ra a 4 helyett, amire azt felelte, hogy 4-re menjek, mert nem adja oda előbb egy órával. Hm. Tehát rájött, hogy tévedett, hiszen most nem azt mondta, hogy nem vihetem el.

Gondolom ő is felment a Gyámhivatalba megint, ahol elmagyarázták neki, hogy mit nem tud jól, mit értelmezett félre. 

Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy a gyámügyisek eleinte miért az ő pártját fogták, valamint, hogy Anyuci milyen irományt adott be, merthogy beadott, ezt mondták. 

A nyári kapcsolattartás volt a beadványa lényege, vagy valami más?
Belátta, hogy tévedett?