Gyámhatóságon - első felvonás

Mint ahogy azt legutóbb írtam (lásd: Az Ördög nem alszik), Anya ismét szarakodik velem a kapcsolattartások terén. A lényeg, hogy szerinte a nyári szünet alatt nem jár nekem a kapcsolattartás, merthogy a bírósági ítélet szerint az szünetel az időszakos kapcsolattartás alatt - ez utóbbi pedig nem más, mint az egész nyári tanítási szünet egésze. Emiatt még a helyi Gyámhatósághoz is elment, ahol kiokosították, hogy márpedig az úgy van, ahogyan azt gondolja.

Tehát Anyuci eldobta a kesztyűt, amit viszont felvettem, mert nem hagyhatom annyiban, hogy megpróbáljanak hülyének nézni.

Jelen sorok között nem térek ki rá ismét, hogy miben tévednek, viszont ha valakit érdekel, az a fent belinkelt bejegyzésemben mindent elolvashat a témával kapcsolatban. 

Ma bent jártam a Gyámhatóságon, ahol előadtam a panaszom. Négy ügyintéző ült az irodában, akik egyöntetűen hangoztatták, hogy az "időszakos kapcsolattartás" a teljes nyári szünidőre értendő. Eleinte hiába magyaráztam, hogy az időszakos azt az időt jelöli, amit a Bíróság kijelölt a számomra, mert képtelenek voltak felfogni a lényeget. Végül persze elkezdték kapizsgálni a dolgot, úgyhogy a félórás eszmecserénk legvégén helyeslően nyugtázták, hogy igen, az időszakos kapcsolattartás arra az időszakra vonatkozik, amit a Bíróság meghatározott, vagyis a június 20-27, a július 7-14 és az augusztus 7-14 közti hetekre.

De persze ennek ellenére sem dőlhetek hátra, ugyanis a háttérben már beindultak a fogaskerekek: a gyámügyeseknek elmondtam, hogy Anya a telefonban nagyon nagy vehemenciával hangoztatta, hogy mindezt a Gyámhatóságon mondták neki (vagyis a háttérben már megpróbált szervezkedni amiatt, hogy a lányunk ne lehessen velem), mire azt felelték, hogy nem tudják kivel beszélhetett, mert hát náluk nincs semmiféle ügy az említett kislány (a lányom) neve alatt. Aztán persze kiderült, hogy az a kolléganőjük foglalkozik az exem beadványával, aki épp szabadságon van, tehát ők nem adhatnak nekem tanácsot. 

Összegezve az egészet az történt, hogy Anya valamikor hetekkel ezelőtt bement a Gyámhatóságra kérvényezni, hogy vegyék el a kapcsolattartásomat, merthogy "túl sokat van nálam a gyerek" (idézet tőle), amire az ügyintézője azt az okítást adta, hogy igaza van, mert "az időszakos kapcsolattartás alatt a folyamatos kapcsolattartás szünetel" (időzet a bírósági ítéletből). Ez az ügyintéző csupán egyetlen dolgot rontott el, méghozzá azt, hogy képtelen volt értelmezni az ítéletben foglaltakat.

Az ítélet ugyan tényleg a szüneteltetést írja elő, viszont az időszakos kapcsolattartás nem egész nyári szünetre szól (mint ahogy azt Anya hiszi), hanem csupán a kijelölt időpontokra, amelyeket a Bíróság megállapított. Ugyanis egy időben nem lehet két kapcsolattartást tartani: ha a folyamatos (kéthetenkénti) kapcsolattartás éppen beleesik az időszakosba, akkor azt szünetelteni kell. Tök egyértelmű.

Az ügyintézők is azzal példálóztak, hogy az ítélet szerint az időszakos kapcsolattartás a szünidőkre érvényes, de ha elolvassuk az alábbiakban foglaltakat, akkor láthatjuk, hogy tévednek. 

Nagyon fontos, hogy az alábbi szövegben értsük meg a vastagon szedett részeket:

"Időszakos kapcsolattartásként 2018. május 31. napjáig megilleti alperest a páros ünnepek (Karácsony, Húsvét, Pünkösd) második napja délelőtt 10. 00 órától délután 13.00 óráig.

2018. június 01. napjától kezdődően megilleti az alperest a páros ünnepek (Karácsony, Húsvét. Pünkösd) második napja reggel 9.00 órától délután 18.00 óráig.

2019. június 01. napjától kezdődően időszakos kapcsolattartásként megilleti alperest a páros ünnepekre vonatkozó kapcsolattartáson túl az óvodai, iskolai őszi, téli, tavaszi szünidők fele ideje valamint nyáron három hét, háromszor egy hetes bontásban.

A peres félek minden év május hó 31. napjáig az időszakos kapcsolattartások pontos időpontjában kötelesek egymással megállapodni
"

MAGYARÁN: tehát az időszakos kapcsolattartás időpontjában meg kell tudnunk állapodni, mert ha nem, akkor az ítéletben foglalt dátumok az érvényesek! Vagyis a Bíróság maga jelöli ki az IDŐSZAKOS KAPCSOLATTARTÁS idejét!!!

Ennek alapján elmondható, hogy tisztában vagyunk vele mikorra esedékes az időszakos kapcsolattartás, ami semmiképp sem az egész szünidőt jelenti. 

Az ítélet további részében is találunk érdekességet:

"Ennek hiányában az őszi, téli, tavaszi szünidei kapcsolattartás az adott szünidő első felében egybefüggően, míg nyáron június hó 20. napjától június hó 27. napjáig, július hó 07.  napjától július hó 14. napjáig, majd augusztus hó 07. napjától augusztus hó 14 napjáig egybefüggően illeti meg az alperest a kezdő nap reggel 9.00 órájától a záró nap délután 18.00  órájáig a folyamatos kapcsolattartás módjának megfelelően.

A jogosultnak (Anyának?) fel nem róható okból elmaradt, őszi, téli tavaszi szünidei kapcsolattartást az adott szünidő második felében, mig a jogosultnak (nekem?) fel nem róható okból elmaradt nyári szünidei kapcsolattartást az akadály megszűnését követő naptól kezdődően kell pótolni.

Az időszakos kapcsolattartás időtartama alatt a folyamatos kapcsolattartás szünetel
"
Ha abból indulunk ki, hogy egész nyáron szünetel a kapcsolattartásom, akkor vajon miért kellene azt pótolni, ha elmarad???

Hát azért, mert a folyamatos, kéthetenkénti kapcsolattartás továbbra is megy a maga medrében, s csupán annyi a különbség, hogy nyári szünet lévén azt nem a legközelebbi hétvégén kell pótolni, hanem a szünet második felében! (Egyébként a megfogalmazásban fellelhető némi hiba, ugyanis kétszer írják le, hogy "jogosultnak", amelyek közül feltételezhetően egyik én vagyok, másik pedig a gyerek anyja, de nem derül ki, hogy melyikőnk melyik. A mondat második felében is jogosult szerepel, ahol már a következő héten való pótlásról írnak. Hogy melyikőnk az a "jogosult", az nem derül ki, de most nem is ez a lényeg). 

Egyértelmű minden, amit leírnak, csak helyesen kell értelmezni. A Bíróság elmondja, hogy a szünetek alatt van helye az időszakos kapcsolattartásnak, majd ki is jelöli azok időpontjait.

Az egyik gyámügyes hölgy megjegyezte, hogy hát Anyának is van időszakos kapcsolattartása, ezért azokban az időpontokban nem vihetem el a gyereket, amire azt feleltem, hogy valóban van neki is, viszont ez az ítélet arról nem rendelkezik, azonban egyértelműen meghatározza az én időpontjaimat. Elmondtam, hogy a jelenlegi ítélet, amelyre mindketten hivatkozunk, egyedül az én időpontjaimról rendelkezik, s nem másról. Anya időpontjairól megfeledkezett a Bíróság, amit amúgy meglehetősen viccesnek is tartok, hiszen a gyermekünk nála van minden nap, tehát az ő időszakos kapcsolattartása állandó; akkor megy nyaralni a gyerekkel, amikor akar, csak ezt ne akkor tegye, amikor az én időpontom esedékes. Ennyi.

Miután a gyámügyesek megértették, hogy miről is van szó, arra a megállapításra jutottunk, hogy jelen helyzetben nem tudnak segíteni, hiszen Anya részéről még nem történt meg a jogsértés (hiszen egyelőre még csak szervezkedik). A soron következő kapcsolattartásom ezen a héten válik esedékessé, s ha netán Anya ekkor korlátozni fog, akkor már megtehetem a megfelelő jogi lépéseket, amelyre a hatóságuk is lépni tud. 

Amikor elhagytam az irodát, meglepetésemre Anya jött velem szemben a folyosón, iratokkal a kezében. Gondolom egész addig nem nyugszik, amíg a vélt igazát véghez nem viszi. Amikor elmentem mellette, lenéző, arrogáns arckifejezéssel be is szólt nekem, minthogy "na kiokítottak odabent?". Erre azt feleltem, hogy "menj csak be, majd kiokítanak téged". 

Ezután direkt nem indultam el haza, mert kíváncsi voltam az arcára. Egy árva szó nélkül, faarccal jött ki az irodából. Ki tudja mit mondhattak neki. 


Miután elment, visszamentem megkérdezni, hogy van-e ügy, be van-e adva valami, mire elmondták, hogy igen, de nem mostani, hanem még pár héttel ezelőtt adott be Anya valami iratot. Hozzátették, hogy abban az esetben értesítenek majd, ha valamiben határozniuk kell a kapcsolattartásaimat illetően, míg ha elutasítják az exemet, akkor engem sem értesítenek semmiről.


Egyelőre itt tartunk. 

Ha az exem nem adja át nekem a gyereket hétvégén, akkor elindul a lavina: elsősorban rendőrségi feljelentést teszek a kapcsolattartás korlátozása miatt, majd a Gyámhatósághoz fordulok végrehajtásért, másodsorban pedig keresetet adok be a Bíróságra a kapcsolattartások megváltoztatása érdekében. 

Kezdek torkig lenni ezzel a lelki nyomorékkal, aki folyton azon mesterkedik, hogyan tudná eltiltani/elvenni tőlem a gyermekem.

Hazafelé menet még benéztem a lányomhoz az oviba, aki mosolyogva szaladt bele a karjaimba :)






Lásd még:


Megjegyzések