Névnapomra

Dóri hatalmas meglepetést okozott nekem a múlt hétvégén, ugyanis felköszöntött a nevem napján :)

Ez aznap volt, amikor a legutóbbi kapcsolattartáson érte mentem: alighogy megérkeztem a lakásuk elé, ő mosolyogva rohant oda a kocsi ajtajához, hogy átadja a kezében lobogtatott borítékot. Még ki se szálhattam a kocsiból, mert egyből lerohant a meglepijével és hirtelen azt se tudtam, hogy miről van szó. Ez egy boríték volt, amelyben egy rajzocskára a névnapi köszöntőjét készítette. 

Dóri annyira örült, hogy örömet okozhat vele, hogy toporzékolva lobogtatta nekem az ajándékát, hogy azt mielőbb nézzem meg. Addig nem is indulhattunk el, amíg át nem vettem tőle a meglepit.

- Apa, bontsd ki, Apa, bontsd ki! - kiabálta türelmetlenül, én pedig még fel sem ocsudtam a meglepetésből, mert elképzelni se tudtam, hogy minek örül ennyire, hogy mi lehet a borítékban, ami ennyire nem tűr halasztást.

Korábban minden ilyen esemény előtt (szülinap, névnap és Karácsony) felhívtam az anyját, hogy készüljenek a megajándékozásomra (hogy ezzel is tanítsam a gyereket a szokások és az odafigyelés fontosságára), de Dóri minduntalan "elfelejtkezett" róla, így tehát idén nem is említettem meg, mert nem akartam ráerőltetni a dolgot. 

Dóri viszont meglepett, mert idén - amikor nem is számítottam rá - végül készített nekem egy ajándékot, amit direkt nekem, a nevem napjára dobott össze. Ezen szerepelt egy kis szöveg is, amit Anya írt fel helyette (mert ugye még nem tud írni és olvasni): 

"Felíciától Apának. Szeretlek Apa"

Be kell ismernem, ez volt életem legszebb ajándéka...

Látva Dóri örömét és rajongását, s olvasva az üzenetét, szinte összeszorult a torkom a meghatódottságtól. 

Dóri megjegyezte, hogy a szöveget Anya írta rá a papírra, de ő mondta meg, hogy mit írjon. Egyébként mindez Anya részéről is kedves volt, hiszen minden valószínűség szerint ő hívta fel a figyelmét, hogy a kapcsolattartás napján lesz a névnapom, s talán ő kezdte el biztatni arra is, hogy készítsen nekem valamilyen köszöntőt. Az elmúlt években nekem úgy tűnt, hogy nem tartja ezt olyan fontosnak, hogy odaálljon a gyerek mellé ezügyben, míg idén mégis megtette értünk. Talán már ő is látja, hogy Dórinak mennyire fontos az apjával való szeretetteljes kapcsolat? Az is lehet, hogy Dóriban érett meg a vágy, hogy örömet okozzon nekem, mert - annak útján, hogy mennyire boldog az én ajándékaimtól - már érti, milyen fontos a figyelem a családtagjaink felé. 

Aznap este sokszor elővettem a rajzocskáját, hogy nézegessem. Elmondtam neki, hogy ez a rajz életem legszebb ajándéka, mert látni lehet benne, hogy szeretetből készült, amire időt szánt, direkt nekem. Dóri erre nagyon büszke lett magára és látszott rajta, hogy boldog, amiért boldogságot okozott nekem. Ekkor gyengéden megöleltem őt és elmondtam neki, hogy őt szeretem a világon a legjobban és mérhetetlenül büszke vagyok rá. 

Másnap a rajzocskát betettem egy képkeretbe, amit majd a szobája falára fogok kitenni, ha végre elkészül a szoba és lakhatóvá válik. 

A gyerekszobáról annyit azért megemlítek még, hogy a galériája már kész van, s csupán a lépcsőjét és egy padlószőnyeget kell rá vennem még, hogy birtokba vehesse végre. Amit pedig már nagyon vár, hiszen ez lesz élete első szobája, ahol ő lehet a hercegnő és ő maga rendelkezhet felőle. Ahogy anno a játékkonyhának (lásd: A konyha), úgy most a saját szobájának is mérhetetlenül örül. Ezt nap mint nap elmondja. Elképzelni se tudom, hogy mi zajlik le benne, amikor a saját szoba képe és reménye lebeg a szemei előtt. 

Végül egy kép az első ajándékáról, amit a névnapomra kaptam: