Volt egyszer egy Apa

Hosszú hetekig nem volt kedvem az íráshoz, de most m uszáj megemlítenem, hogy Dóri egyfolytában a volt barátnőmről kérdezősködik: " Apa, hogy van Enikő? ", " Apa, mikor jön el hozzánk Enikő? ", " Apa, én nagyon szeretem  Enikő t ", " ...nagyon hiányzik  Enikő " és hasonlók. A z ilyen párbeszédből rengeteg van. A kislányomat ugyanúgy megviselte Enikő elvesztése, mint engem. Ő beleélte magát, hogy lesz egy kistesója tőle, én meg beleéltem magam, hogy lesz egy gyönyörű feleségem, aki világra hozza a gyermekünket. Ez az egész olyan mély vágyat ébresztett bennem, hogy amikor Enikő kilépett az életünkből, szinte eltaposva éreztem magam. Mint egy bogár, amelyikre rálépünk a járdán és kifolyik az aszfaltra mindene. Ezért is vagyok dühös, amikor a szakításunkra gondolok, mert végül is nem volt ok rá, hogy szakítsunk.  Enikőt másfél évvel ezelőtt ismertem meg, aki ugyanúgy sérülten érkezett a kapcsolatba, mint én. Sajnos ezzel el is intéztük egymá...

Szeptember 8-án Szolnokon tartottuk meg Dóri negyedik szülinapját. Pár dolgot el kellett intéznem, így egybekötöttem a jót a muszájjal. Kivettem egy apartmant Szolnok egyik kieső főútján, ahol este tortát bontottunk, majd Dóri megkapta az ajándékát. Nem volt nagy rendezvény, de így is nagyon örült, hiszen olyan helyen lehetett Apával, ahol eddig még nem járt.  Dóri szerintem más, mint a többi gyerek, de az is lehet, hogy csak elfogult vagyok vele. Sok-sok komoly dologról beszélgettünk az elmúlt egy évben, ami azt hiszem már érezteti a hatását. Nagyon jó a logikája és mindent ki tud következtetni; nyíltan és őszintén beszél az érzéseiről, a kötődéséről, a szeretetéről. Néha úgy érzem, mintha szerelmes lenne belém: úgy tud nézni és bújni, mint egy ábrándozó kamasz. Bele van írva a pillantásaiba, hogy fontos vagyok a számára.  Talán minden gyermek ilyen, nem tudom, viszont az tény, hogy mi ketten jól kijövünk egymással. A szolnoki hétvége alatt is egyfolytában a kérdései...

"Csak néhány dolog:  őszinteség,  megbecsülés,  figyelmesség,  adni akarás.  Ez kell egy jó kapcsolathoz"                                               ( H. L.) Van az úgy, hogy az ember beenged valakit az életébe, aztán pofára esik. Nem kicsit... nagyon. Kikívánkozik belőlem a csalódottságom.

Augusztus 26-án tartatott meg a százhuszonhatodik kapcsolattartásunk második fele. Dóri most nem aludt nálam, hanem csak nappalra érkezett, és mivel szemerkélt az eső, így egész nap nálam tobzódtunk.  A kapcsolattartás jól indult, de pár óra múltán érezhetően kifulladt. Az ok, hogy immáron kábé két hete magam alatt vagyok, kimerültem. Az utóbbi időben szinte minden nap állásinterjúkra járok, és volt, hogy két helyen is megjelentem egy nap. Dugóban araszolgatás a kocsival, rekkenő hőség, izgulás... és egyéb testi-lelki problémák. Két alkalommal a Szent László Kórházban is voltam a múltkori izületi deffektem miatt, na meg a csajommal is szétmentünk, amely utóbbi kissé magam alá rántott. Mindezek együttes hatására valahogy nem jött ma mosoly a számra, amit Dóri is észrevett. És itt jön a lényeg: a délelőtt még úgy ahogy elment, mert Dórival vásárolni voltunk először az osanban, utána az Aldiban, közben meg beszélgettünk a közelgő szülinapjáról is, majd otthon szóba került Eni...

Szeptember 8-án lesz Dóri szülinapja. Annyira közel van, hogy már rég becsomagolva kellene lennie az ajándékának a polcon, viszont én még azt se tudom mivel lepjem meg, nemhogy a csomagoláson munkálkodjak. Tényleg nem tudom mit vegyek neki. Rengeteg dolgot szeretne, de nála ez úgy működik, hogy ő rábök, Apa pedig megveszi. Van egy ismerősöm, aki egész jó cuccokat horgol. Dóri egyszer látott a fényképei között egy nyuszit, amire azóta fáj a foga. Amikor a szülinapjáról beszélünk, mindig eszébe jut, s felhívja rá a figyelmemet, hogy az a nyuszi kell neki. Talán azért is, mert Dóri ismeri ezt az ismerősömet, akit ráadásul nagyon szeret és kötődik hozzá - és talán ez a horgolt nyuszi is őt jelenti a számára. Viszont ezzel az ismerősömmel nemrég összekaptam, méghozzá elég komolyan, így nincs pofám odamenni hozzá megkérni, hogy horgoljon már egy nyuszit a lányomnak, amit ráadásul biztos nem is csinálna meg, az említett összeveszés miatt. Tehát a nyuszi kilőve. Mi kellhet vajon e...

Augusztus 20-án volt Dóri első tüzijátékos élménye. Többre számítottam, de ez sem volt utolsó dolog elsőnek :) Azonban mielőtt elmesélném az esténket, tennék egy kis kitérőt 19-ére, amikor is találkoztam egy régi ismerősömmel a Morrisonsban. Ő hívott fel, hogy összefuthatnánk, mert valahogy rábukkant a blogomra és kíváncsi volt, hogy mi van velem / velünk.  Szóval találkoztunk a Morrisonsban, ő pedig kiöntötte nekem a szívét-lelkét. A lényeg, hogy neki is van egy négyéves kislánya, akit az anyja nevel. Az apa több éves kudarc, keresgélés és várakozás után ismét megismerkedett élete szerelmével, akivel nagyjából két évig járt. Aztán a nő elhagyta, ő pedig ismét egyedül maradt. A srác szerint a nő féltékeny volt a gyermekére, merthogy ő mindig róla mesélt még akkor is, ha nem volt vele együtt, másrészt pedig ha együtt voltak hármasban, akkor sem volt közös élményük, hiszen a csöpp gyermek rengeteg figyelmet követelt. A kislány ezzel szemben rettentően megszerette az apuká...