Volt egyszer egy Apa

Március 16-án tartottuk meg az ötödik felügyelt kapcsolattartásunkat a pilisvörösvári Napos Oldal Szociális Központ olvasótermében. A két órás idő ugyanúgy telt el, mint a többi, ezért nem is érdemes részletekbe menően beszámolnom róla, viszont néhány kép alapján elmesélek pár fontos momentumot, amely nekem újdonságként vagy érdekességként hatott. E napon ugyanazon játékokkal érkeztem, amelyek a kislányomat - csakúgy, mint korábban - most is teljesen hidegen hagyták. Mindennel foglalkozott egy kicsit, ez igaz, de különösebben nem kötötte le őt egyik sem. A rajzolás sem érdekelte, viszont felfedezett egy színes ceruza készletet a Központ saját játékai között, amelyeket alaposan szemügyre vett: Észrevette, hogy ezek másképpen néznek ki, mint a szőnyegen szétszórt filctollak. Más volt az anyaguk és más a hegyük. Kis vizsgálódás után odaslattyogott a papírlapokhoz, majd kipróbálta őket. Természetesen a ceruzák vonalai jóval haloványabbak voltak a filctollakénál, amit m...

Milyen következménye lehet annak, ha egy anya eltiltja, elzárja a gyermekét annak édesapja elől? Alább pár sorban látható: A szövegrészlet egy hosszabb párbeszéd része. A hölgy azóta együtt van az édesapjával, akit nagyon szeret, míg az édesanyját utálja. Megkérdeztem tőle, hogy miért nem kereste őt az édesapja ennyi év után, mire azt felelte, hogy " Mert nem akart harcolni anyum ellen. Ott volt két kisgyerek, aki üvöltve bújt anyum mögé, mikor apámnak láthatása volt. Ő meg nem akart nekünk se, meg magának se rosszat ". Hát ennyi. Sajnos az apa lemondott róluk, amit magam nem tettem volna meg a kislányommal egy ilyen helyzetben! Soha! Nekem ő a világon a legfontosabb, s képtelen volnék hátat fordítani neki, történjen velünk bármi. Ez a történet - úgy vélem - bármely szülővel előfordulhat...

Március 11-én kellett megjelennem a SOTE Lenhossék utcai elmevizsgálójában, hogy egy pszichológiai vizsgálat keretein belül rávilágítsanak a vélt vagy valós problémáimra, amelyről a bírósági ítélet rendelkezett. Azt hittem, hogy majd drótokat illesztenek a fejemre és stroboszkóp villanásai alatt fognak levinni alfába, de végül nem ez történt, hanem csak egy gyors - és számomra jelentéktelen - beszélgetésen estem túl. 8:30-ra kellett mennem, de már fél 8-kor ott tobzódtam a bejárati kapu előtt. Nem tehetek róla, korán kelő vagyok. A központi épület külsejében egy régi kápolnára emlékeztet, amelyhez mintha két oldalról paplakot illesztettek volna. Gondolom azért ilyen az egység kiképzése, mert a mögötte lévő orvosi vonatkozású épület korábban hullaházként és boncteremként működött, így pedig szükségessé válhatott az elhunytak méltó búcsúztatása, amit egy pap és egy templomi szertartás keretein belül végeztek.  Mit is tudhatunk erről, lássuk csak. A SOTE honlapja ekképpen í...

Március 9-én került sor a negyedik felügyelt kapcsolattartásra. E napon az állatvilág terén próbáltam meg valamilyen fokú ismeretet átadni a gyermekemnek, de sajnos még nem volt rá fogékony. Az alkalomra műanyag állatkerti állatfigurákat vettem, valamint a tabletemre letöltöttem egy olyan alkalmazást, amin állatok fényképeit és az azokhoz tartozó hangokat lehet megfigyelni. Úgy gondoltam, hogy mindezekkel megalapozhatom majd a gyermekem vonzódását az élővilág felé, de úgy néz ki, hogy ez egyelőre még várat magára.  A kicsikém macskát és kutyát már látott ugyan, de tapasztalatom szerint a többi állattal még nem tud mit kezdeni. Miért nem? - vetődik fel a kérdés. Nos, szerintem ehhez arra volna szükség, hogy az állatkertben saját maga láthassa, hogy egyik-másik állat milyen méretű, milyen színű és milyen egyéb tulajdonságokkal rendelkezik, hiszen ismeretlenül, csupán a képek alapján még azt se tudja, hogy mi fán terem - mondjuk - az oroszlán, nemhogy azonosítani tudja azt. S...