Volt egyszer egy Apa

A pénteki nap folyamán egy számára ismeretlen vizekre tereltem a kislányom figyelmét, amelynek során egy földgömbbel demonstráltam, hogy hol is élünk mi, emberek. Nem tudom mit értett meg mindebből, de gyanítom, hogy semmit. Még csak két és fél éves, és valószínűleg még nem alakult ki benne az az ÉN-tudat, amellyel el tudná helyezni magát a világ (és a társadalom) térképén.  Aznap reggel amint megérkeztek az anyjával a Családsegítőbe, a nyitott ajtón át egyből feltűnt neki a kanapén álló kék, foltos gömb. - Apa, mi ez? - kérdezte, mire elmondtam neki, hogy az egy földgömb. - Amint levettük a kabátot és a cipőt, máris megmutatom neked - folytattam, majd miután Dóri elbúcsúzott az anyjától, odaszaladt a kanapéhoz, hogy szemügyre vegye a furcsa tárgyat. - Apa, ez mi? - kérdezi Dóri az Ausztráliát jelképező foltra mutatva Eleinte azt hittem, hogy könnyű lesz elmagyaráznom  neki  a Föld mikéntjét, de be kellett látnom, hogy egyáltalán nem az. Először e...

Negyvenhetedik alkalommal találkoztunk pénteken, azaz január 20-án, amely felemásra sikerült a korábbiakhoz képest. Szerintem a kislányom jól érezte magát a társaságomban, de nagyon is jól látszik rajta, hogy a hely már nem nyújt neki semmi felfedezni valót, ezért azt unja. Az érkezésem után a Családsegítő alkalmazottja beengedett a szobába, majd nekiállt porszívózni, mert a takarítónő erre   valamiért  még nem kerített sort. Miután befejezte, pár mondatban összegeztük a helyzetünket. Elmondta, hogy meglátása szerint már nem indokolt a Családsegítőbe járnunk, s mivel olvasta az ideiglenes végzésben foglaltakat (amelyben a fokozatosság elvéről szónokolnak), ezért nem is érti, hogy miért ragadtunk le a heti két óránál, ráadásul itt, a Családsegítő berkein belül, s miért nem bővítették ki az időmet többre, az elvitel jogával élve. Megmondjam őszintén, hogy ezt magam sem értem. Azt hiszem a "bírói függetlenségről" lehet szó, ahol a bíróságok nagy ívben szarnak a törvényk...

Január 18-án történt, hogy első alkalommal látogatott el hozzám a kislányom az édesanyja társaságában. Eddig ilyen még nem volt az elmúlt egy év ellenségeskedése alatt, ezért furcsálltam is, hogy az exem hajlandó volt belemenni. A lehetőséget már többször felajánlottam neki, de eddig mindig hárított mondván, hogy nem érnek rá, nincs kedve, nem jönnek le hozzám meg hasonlók, míg e napon valamiért úgy gondolta, hogy egye fene, lejönnek hozzám egy rövidke időre. Ilyen eset pontosan egy évvel ezelőtt fordult elő, csak annyi különbséggel, hogy akkor még nem laktam ott és a házam sem állt még (lásd: Egy szép nap ). Aznap reggel a padlóval voltam elfoglalva: a pozdorjalapokat illesztgettem egymáshoz, hogy aztán lefektethessem rájuk a laminált padlót. Mivel a pár nappal ezelőtt beszerelt klíma már megteremtette a megfelelő hőmérsékletet a házban, ezért végre folytathattam a lerakását. Muszáj vele sietnem, mert a Bíróság már a tél elején elrendelte a környezettanulmányt, és ugye a kisl...