Volt egyszer egy Apa

Nagyjából egy hete várom a lehetőségét, hogy a kislányommal vonatozzunk (illetve kiránduljunk) egy kicsit, de feleslegesen. Csak önámítás a részemről, hogy az exemben valamiféle jóindulat van kialakulóban, mert nincs. Ugyanolyan primitív, gondolkodni nem képes rosszindulattal van átitatva a személyisége, mint korábban... Az elmúlt héten többször beszéltünk róla, hogy esetleg elmehetnénk kirándulni a gyerekkel, mondjuk elmehetnénk vonattal Esztergomba, pusztán a vonatozás élményéért. Az exem nem zárkózott el előle, s emiatt azt hittem, hogy kezd megváltozni a hozzáállása a gyerekünkkel kapcsolatban. Kibaszott nagyot tévedtem! Mivel a kislányom immáron egy hete bölcsődébe jár, ezért a hétköznapi kirándulások kilőve, hiszen délután már alkalmatlan lenne rá az időpont, hogy nagyobb távolságba elmenjünk, nem beszélve arról, hogy a kicsikém is fáradtabb volna. A bölcsi miatt egyedül a hétvége lehet jó arra, hogy nagyobb volumenű programot tervezzünk a kislányunknak, ezért szomba...

Sajnos egyértelművé vált számomra, hogy a Családsegítőben való bohóckodásunk már kezd a gyerekkel való kapcsolatom rovására menni, amelyre még az anyuka is rátesz egy lapáttal a hozzáállása okán... Jelenleg Anyával nincs baj, mert egyre többször enged a gyermek közelébe a kapcsolattartáson kívül is, viszont hibádzik benne, hogy továbbra sem támogatja a tartalmas és észszerű*  programválasztást. Magyarán: támogatja, hogy többet legyek a gyerekkel, de azt már nem, hogy a játszótér helyett inkább játszóházba vagy kiállításra menjünk vele. Hetek óta könyörgöm érte, de még mindig nem lépett, holott már gondolkodás nélkül afelé kéne hajlania, ami a gyereknek a legjobb. Ezt vagy azért nem teszi, mert alkalmatlan rá és nem látja át, vagy azért nem, mert nem akarja, hogy a gyerekkel normális elfoglaltságot találjak. Maga is látja, hogy a gyerek mennyire ragaszkodik hozzám, de nem tesz semmit annak érdekében, hogy kiegyensúlyozott legyen a kapcsolattartásunk. Talán azért nem, mert n...

Vasárnap cukrászdában jártunk. Eredetileg kirándulni mentünk volna Dobogókőre, de mivel rossz idő volt, ezért csak a helyi cukrászdába ültünk be falatozni. Az exem részéről mindenképp jófejség volt, hogy megengedte a találkozót, ezért úgy vélem, hogy valóban elindult benne egy enyhülési folyamat, amely rendezheti végre a köztünk fennálló ellenséges (illetve hűvös) viszonyt. Amikor beállítottam hozzájuk a megbeszélt időpontban, a csengetés után rögvest hallani lehetett a kislányom örömujjongását, aki pár másodperc múlva meg is jelent az ablakban a nevemet kiabálva: - Sziaaa Apaaaaa! Pár percnyi integetés után az anyja felöltöztette őt, majd lejőve az udvarra, elindultunk a cukrászda felé. Az exem megkérdezte Dórit, hogy szeretne-e sétálni, mire ő elmondta, hogy nem, mert Apa ölében szeretne maradni. Odáig volt az örömtől, hogy megint velem lehet, ezért befészkelve magát a karjaimba, beszélgetni kezdtünk. Elmondta, hogy nemsokára bölcsis lesz, meg azt, hogy mit vacsorázott t...