Volt egyszer egy Apa

Az elmúlt héten háromszor is találkozhattam a lányommal. Alább az összefoglaló: Augusztus 21-én egy pár órás gyerekfelügyelet keretein belül vigyáztam Dórira, ugyanis az anyja munkáltatói utasításra tüdőszűrésre ment. Dórit elhoztam hozzám, de nem otthon tébláboltunk, hanem bejártuk a környéket. Ez annyiban merült ki, hogy elsétálva a temető mellett, megkerültük a szántóföldet, amely nagyjából 5-6 kilométeres távot jelent.  A séta során bekukkantottunk a temetőbe is: szép időnk volt, így az árnyas fák alatt kellemes volt az időtöltés. Dóri még sosem járt temetőben, így ez is egy újdonság volt a számára. Úgy vélem, hogy a temetőknek is van egy érdekes hangulatuk, amit a különféle stílusú sírhelyekkel együtt egy barátságos és különös atmoszféra leng körül.  Dórinak nagyon tetszett a hely, és élvezte a sírkövek közötti sétát. Az egyik sorban például egyik sírkőről a másikra lépdelve jártunk végig egy egész parcellát. Az olvasók közül néhányan talán megbotránkoztatóna...

Augusztus 19-én ragyogóan szép idő köszöntött ránk, ezért lehetőségem nyílt rá, hogy Dórinak ismét egy újdonságot mutathassak be: a budapesti Libegő t. Az út nagyjából fél órán át tartott, ezért a kiruccanásunk belefért a három órás időkeretünkbe.  Elsőként az áruházba mentünk vásárolni, mert se élelem, sem pedig innivaló nem volt nálunk. Dóri nagyon élvezte a vásárlást: Rafinált grimasz a zsákmánnyal Az édességsorban járva aztán hirtelen ránk köszönt valaki: az exem nagynénje volt az, akit Piliscsabán szoktunk meglátogatni. A nagynéni nagyon örült Dórinak, de Dóri - ahogy azt mással is csinálni szokta - szégyellősségében nem foglalkozott vele. Inkább a csokikat válogatta a polcon, de nem ment oda hozzá üdvözölni őt. Mivel a nagynéni is sietett, ezért mihamarabb búcsút intve egymásnak, a kasszákhoz vettük az irányt. Az utunk végén olyan sokan voltak a Libegőnél, hogy amikor megérkeztünk Zugligetbe, nem találtunk szabad parkolóhelyet. Így tehát félreálltam a T...