Volt egyszer egy Apa

Tegnap volt a századik kapcsolattartásunk. Az emberek általában az ilyen évfordulók alkalmával pezsgőt bontanak és agyoncsókolgatják egymást örömükben, míg nekem egyáltalán nincs rá okom, hogy jól érezzem magam. Több okból is: az egyik az, hogy már a századik hete tartunk a három órás kapcsolattartásoknál, méghozzá ok nélkül, a másik pedig, hogy ismét történt egy olyan esemény, amely aláássa a kislányommal való szeretetteljes kapcsolatom (lásd: Punci ).  Összefoglalva az utóbbit: a kislányom anyja írt nekem egy SMS-t, amelyben azt állítja, hogy a kislányunkat időnként berakom a kádba és megfürdetem őt az akarata ellenére, majd hozzátette, hogy olyankor fogdosom a "puncusát". Mindez meglehetősen nehéz ügy, amelyből természetesen egy szó sem igaz.  A férfiak ebben az esetben teljes mértékben kiszolgáltatottak, hiszen képtelenség az ilyen vádakkal vagy feltételezésekkel szemben védekezniük. Magam is abba helyzetbe kerültem, amikor az egyszerű cáfolat mit sem ér, his...

Hirtelen nem is tudom milyen címet adhatnék a bejegyzésemnek. Olyanok jutottak az eszembe, hogy "Amikor anyósom visszatér", vagy az "Anyós visszatér", vagy mondjuk "Tünetek" (utalva utóbbival a pszichopata betegek megnyilvánulási jellemzőire), de egyik sem volt jó, mivel nem világították meg a mondandóm lényegét. Végül nem találva jobbat, azt adtam, amit jelenleg címként láthat az olvasó. Mint arról korábban már írtam, Anyuci egyszer feldobta a témát, hogy nem kéne a gyerek " puncusát " fogdosnom, mert nem egészséges (most nem találom a bejegyzést, hogy belinkelhessem), ami persze hogy nem az, de hát neki vannak bizonyos megérzései, és beszélni kell róla, mielőtt túl késő lenne minden.  Magyarán: ő sejteni véli, hogy megrontom a lányomat. Nem is tudom minek nevezzem másként mindezt, különben nem küldte volna el nekem az alábbi SMS-t pár órával ezelőtt: Szép, mi? Lássuk sorjában: Az SMS alapján elmondható, hogy Anya szerin...

Január 13-án volt a kilencvenkilencedik kapcsolattartásunk, amely sajnos a félresikerült találkozóink számát gyarapította. Próbáltam menteni a helyzetet, ami nem sikerült tökéletesen. Egy ismerősöm hívta fel rá a figyelmemet, hogy Óbudán Lego-kiállítás lesz, ahová érdemes lehet elvinni a gyereket. Megnéztem a szervező intézmény honlapját, hogy mégis miféle rendezvényről van szó, amelyről az derült ki a számomra, hogy valamiféle Lego-ból összeállított robotok versenye lesz, ráadásul nemzetközi szintű. Ez érdekesnek tűnt, bár mivel egy iskolában került megrendezésre a dolog és nem valamilyen csarnokban, és nem is volt beharangozva sehol máshol, ezért gyanítottam, hogy alacsony színvonalú lesz az egész. Mivel viszont Dóri szereti a Lego-t és közel is volt hozzánk a rendezvény helyszíne, ezért úgy döntöttem, hogy talán érdemes lehet meglesnünk. Persze mindez kockázatos, mert a rendelkezésemre álló heti három órámat áldozom fel feleslegesen, ha netán nem jön be a dolog.  Ami íg...