Volt egyszer egy Apa

A Csodák Palotája utáni nap eszembe jutott, hogy a bírósági ítélet szerint a kétnapos ünnepek másnapján is velem lehet Dóri, úgyhogy felhívtam Anyát, hogy emlékeztessem rá: Pünkösd hétfőn is Dórival szeretnék bandázni. Anya természetesen nem volt képben, bár kétlem, hogy nem tudott róla, hiszen az ítéletet már a héten meg kellett kapnia. Amikor elmondtam neki telefonon, hogy Pünkösd másnapja is az enyém, ő hosszú másodpercekig szótlanul maradt. Gondolom emésztenie kellett, hogy egy nap elteltével ismét együtt lehetek Dórival. Végül persze rábólintott, úgyhogy nyugodtan készülhettem a hétfői randira. Mielőtt azonban belevágnék a pünkösdi találkozásunk ismertetésébe, kis kitérőt tennék a másodfokú ítélettel járó egyéb vonzatokkal kapcsolatban: mióta a három órás kapcsolattartás kilencre bővült, azóta anyagilag is jobban megterhel a találkozó, amit ugyan egyáltalán nem bánok, viszont a havi kiadásaimat jelentősen módosítanom kell. A kilenc óra alatt több enni- és innivaló fogy, több...

Május 19-én a Csodák Palotájában jártunk Dórival, ahová a belépőt Enikőtől kaptam az április végi szülinapomra.  Már napokkal ezelőtt beharangoztam Dórinak, hogy hová megyünk, így nagy várakozás előzte meg az indulást. Legutóbb talán 15 évvel ezelőtt jártam a Csodák Palotájában, és emlékeim szerint szupi dolgokkal volt tele anno. Nem tudom mi változott meg azóta, de most nem tűnt olyan érdekesnek, mint amilyenre emlékeztem. És bár 3 éves kortól is látogatható a létesítmény, Dórit valahogy semmi sem kötötte le, bármihez is mentünk oda. Azt hiszem túl tudományos volt számára minden, és hiába ajánlottak a korosztályának is pár dolgot, ő inkább a látványos, teljes odaadást igénylő dolgokat ígényelte.  Beszéljenek a képek: A bejárat előtti udvaron játszott egyet egy kiállítási zongorán, ami rettentően tetszett neki Az örvénykeltő is tetszett, de dühös volt, hogy nem tudja megforgatni egyedül (az első olyan tárgy, amit nem tudott használni) Sajnos bárhová ...