Gyereknap

A 117. kapcsolattartásunk épp Gyereknapra esett, így Dóri kívánságára meglestük a szentendrei tűzoltóságot, majd átugrottunk Surányba lubickolni egyet.

A Tűzoltóság országos nyílt napot tartott május 27-én, így szerencsénkre épp útba esett a szentendrei egység, ugyanis erre a napra eredetileg egy Duna-parti kiruccanást terveztem a múltkori dunai élményeink folytatásaként (lásd: Pünkösd). Pár nappal ezelőtt Anya hívott fel telefonon, hogy Dóri tűzoltóautókat szeretne nézni, ezért nem volt kérdéses, hogy a strandolás előtt hová menjünk a mai napon. 

Szerencsére épp úgy sikerült időzítenem a látogatást, hogy amikor megérkeztünk, az állomás is épp akkor nyitott.

Dóri rettentően örült, ami látszik a mosolyán

Kicsikémet ámulatba ejtette a hatalmas autó, amiről ezidáig csupán a könyvekből vagy a tévéből szerezhetett tudomást. Egy valódi tűzoltóautóban ülhetett, és ez hihetetlen módon felvillanyozta.

Hatalmas öröm egy igazi tűzoltóautó volánja mögött ülni

Dóri amikor látta, hogy a sorra érkező gyerekek többségének a kezében van egy-egy játék tűzoltóautó, akkor azt mondta, hogy neki is van otthon Apánál tűzoltóautója, csak az legóból. Mondtam is neki, hogy az ő legóautója sokkal jobb, mint ezek a műanyag kis izék, mire ő:

- Apa, azért ezek a tűzoltóautók is jók...

Szóval Dóri odáig van a tűzoltókért :)

Aztán megmutogattam neki a csúszórudat, amin a tűzoltók csusszannak le az emeleti szobájukból, ha riadó van, majd vetettünk pár pillantást az oxigénpalackokra, tömlőkre és sisakokra is.

Meg se mert mozdulni a másfél kilós sisak alatt

A látogatásunk legvégén beült a tűzoltócsónakba is:

Az egyik tűzoltó bácsi mondta, hogy a létrás autójukkal később kiállnak az udvarra, hogy kinyújtsák a létrájukat, de azt már nem vártuk meg, mert dél körüli időpontra ígérték, addig meg volt még két óra hossza. Inkább beültünk a Trabiba, és folytattuk utunkat Surány felé.

A surányi strandon már elég sokan voltak, úgyhogy mi a szélén foglaltunk helyet, a hűs árnyékot adó fák alatt.

A surányi strand

Miután kipakoltam a játékokat, Dóri órákig a vízparton tapicskolva homokozott:

Iszapolás

Közös kép Apával

Az iszapban sok ilyet találtunk

(valami kérész-féle cucc)

Dóri a letört faágakat nagyon megsajnálta, merthogy nem szabad kivágni a fákat, ezért elkezdte elültetgetni őket. Én kiástam a gödröt, ő pedig betemette, majd meglocsolta a tövét.

Az ötödik faág után megkérdezte, hogy "Apa, ugye kihajtanak majd és nem halnak meg?". Erre azt feleltem, hogy sajnos nagy rá az esély, hogy nem élik túl, viszont van olyan fa, amelyik ágról is újrahajt (méghozzá a fűzfa).

- Apa, ez nem olyan fa, ami túléli? - kérdezte.

- Nem tudom, szerintem nem.

Dóri erre kicsit elszontyolodott, majd megsimogatta a levélkéket.

Ebédre kakaós csigát kapott

Ilyet még nem látott: kenusok haladnak a Dunán hangos dobszóra

A Duna-parti strandolást délután 2-kor abbahagytuk, hogy valami komolyabb ennivalót is magunkhoz vegyünk. És bár korábban már kérdeztem Dóritól, hogy elmenjünk-e ebédelni, ő azt felelte minduntalan, hogy nem éhes. Persze ezt nem hittem el neki, úgyhogy egy idő múlva csomagoltunk, majd elindultunk Szentendre felé, hogy együnk valami meleget is.

Végül Leányfalun parkoltunk le, ahol fél órát álltunk sorba egy szelet rántott húsért. A köretért kb ugyanennyit kellett volna, úgyhogy Dóri most csak husit kapott. De nem bánta, boldogan vette kézbe:

A járdaszegélyen egyensúlyozva falta a rántott húst, miközben a lángosos felé haladtunk:

Kérdeztem tőle, hogy kér-e lángost, de azt mondta, hogy nem szereti. Végül persze megkóstolta, de tényleg nem rajongott érte.

Dóri a rántott hús végét nekem adta, mondván, hogy már nagyon jól lakott, majd megivott legalább három deci narancslevet. Ezután kifejezvén óhaját közölte velem, hogy szeretne átjönni hozzám, mert szeret nálam lenni. Így kerültünk át Szentendréről Pilisvörösvárra, ahol egy hideg narancslé társaságában befészkelte magát a medencéjébe:

Hááát, kábé ilyen volt a mai kapcsolattartásunk. 

Dórival sokat beszélgettünk az élet nagy dolgairól. Ma elmondta, hogy nagyon szeret nálam lenni, és nem akar legközelebb elmenni sehová, legyünk inkább nálam. Kérdeztem, hogy miért, mire nem adott épkézláb magyarázatot, de magam úgy érzetem, hogy nem szereti a hosszú utazásokat. A vízpart bejön neki, de az izzasztó melegben nem szeret a dugóban araszolni. Azt hiszem...