Volt egyszer egy Apa

Túl vagyunk az idei első kapcsolattartáson. Mint ahogy azt a cím sugallja, szegény kiscsajszimnak nem telt kellemesen a hétvégéje: mindvégig hányt és csúf hasmenés gyötörte.  Péntek Amikor érte mentem az oviba, Dóri olyan boldogan ugrott be mellém a kocsiba, hogy be nem állt a szája, s boldogan mesélte az elmúlt napjait. Rengeteg dologról beszélgettünk, kezdve a kistesóvárástól az idei nyaralási terveinken át, egészen az űrutazásig, hogy csak a leglényegesebb pontokat említsem. Például megkérte, hogy meséljek neki a fekete lyukakról. Ezzel kapcsolatban elmondtam róla mindent, amit a mai tudomány jelenleg ismer. Dóri figyelmesen hallgatott, majd kérdezett pár olyat, amire nem tudtam feleletet adni. Ő ezen igencsak meglepődött, hiszen a szemében én mindent ismerek és tudok, de megmagyaráztam, hogy annyi minden van a világban, hogy képtelenség mindent megtanulni. Példaként a csillágaszotot hoztam fel, miszerint magam ugyan sokmindent ismerek a világegyetemről, mert sok-sok kö...

Hát, eljött végre a Karácsony is, amelyet olyannyira vártunk. A boldog ünnepen kívül ráadásul ez volt az első olyan "kapcsolattartásunk", amikor elsőként tartjuk meg a téli szünetet is, aminek a fele ugyebár az enyém (a kapcsolattartást azért tettem idézőjelbe, mert a szünetek idején szünetel a kapcsolattartás, viszont mégiscsak tartjuk egymással a kapcsolatot).  Dóri a Szentestét és a rákövetkező napot otthon töltötte, majd 26-án reggel az anyja hozta el hozzám a kapuig, hogy aztán a "másik apa" társaságában rögvest indulhassanak vidékre, a fickó családjához ünnepelni.     26. Aznap reggel Dórival még nem bontottuk ki az ajándékokat, mert várni akartam vele estig, amikor a Karácsonyfa fénye némi meghittséget   teremt   a lakásban. Na meg a fenyőfa se volt még feldíszítve, ugyanis szerettem volna, ha a díszítésben Dóri is segít.  Az ünnepek előtt sokáig törtem rajta a fejem, hogy milyen fenyőfát vegyek: vágottat, cserepeset, vagy tán ...