Volt egyszer egy Apa

Mivel Dórival legutóbb egy nappal többet lehettünk együtt, ezért most egy nappal kevesebbet. Ez van.  Nem is terveztem nagy kiruccanást. Annyi eltérés volt a szokásoshoz képest, hogy nem hétvégén, hanem hétköznap hoztam el Dórit (június 2-án), aki vidéken volt a nagyanyjánál és csak hétfő este tért haza. Eredetileg kedd este hozhattam volna el, de mivel a Pünkösd egyik napja az enyém, ezért reggel mentem érte.  Megemlítendő, hogy amikor Dóri a nagyijától jön haza, sosem lehet vele bírni. Olyankor rendetlen, parancsolgató és feleselős lesz. Nem tudom miért, de úgy veszem ki az eseményekből, hogy a Nagyi 10 éves kisfia van hatással Dórira. Valószínűleg nincs velük gond, de Dóri viselkedése mégis kissé más. Mivel magam amúgy nem ütöm meg a kislányomat, ezért néha az erélyesebb hangnem a célravezetőbb a kordában tartásához, viszont mivel az anyja folyton ordibál vele, ezért már-már rezisztens az apai eréllyel szemben.  Na meg aztán kijelentette, hogy a Nagyi ...

Május 15-én felkerekedtünk, hogy vidéken töltsük a hétvégét. Dórival most Velemérre indultunk, hogy a család telkén tartsuk meg a soron következő kapcsolattartásunk. PÉNTEK Igazság szerint jó volt végre kimozdulni otthonról, még annak ellenére is, hogy a munkámból fakadóan nekem nem kellett munkaszünetet tartanom a járvány alatti korlátozások miatt, tehát nem fordultam be a bezártságtól.  A veleméri utazáshoz Dórinak is kedve támadt, de sajnálta, hogy olyan sokat kell ahhoz autózni. Ugyanis eddig - az útdíjat elkerülendő - mindig a vidéki utakat választottam az autópálya helyett, amely mintegy 5 órás menetidőt jelentett. Most viszont inkább kifizettem a 10 napos "matricát", hogy ne kelljen szegénykémnek annyit vesztegelnie az ülésben. És bár az út így 3 órára rövidült, de az autópálya egyhangúsága mindkettőnket untatott.  Meg kell említenem egy érdekességet ezzel kapcsolatban: elhatároztam, hogy az utóbbi egy hónapban mindenhol betartom a maximálisan megenged...