Volt egyszer egy Apa

Január 17-én Pilisvörösváron jártam, hogy az építészemnek megmutassam a telket, amelyre a házat kell majd megterveznie. Mikor megérkeztünk, rögtön írtam egy SMS-t az exemnek, ha úgy tartja kedve és ideje is van rá, akkor lehozhatná egy kicsit a gyereket, hogy sétálhassunk a környéken. Hideg volt a reggel, de a felhőtlen napsütés miatt hamar melegebbre fordult az időjárás. Szinte úsztunk a napfényben, amikor dél körül találkoztunk a Gondola Étterem előtt, ezért minden feltétel adott volt arra, hogy kellemesen elteljen az az idő, amit az exem hajlandó volt rám áldozni.  Az első öt percben ugyan volt némi vitánk a kapcsolattartás körül (az elvitel jogával nem értett egyet), de hamar befejeztük a veszekedést, mert egyikőnknek sem volt kedve egy ilyen szép napot elrontani. A kislányoméktól alig 1100 méterre van a telkem, ahová az új otthonunk fog felépülni a nyáron, így mintegy 15-20 perc kényelmes sétálás után meg is érkeztünk oda. Miután beléptünk a kapun, kivettem a kisl...

Január 11-én a kislányom édesanyja megtörve a jeget, találkozót ajánlott fel nekem annak érdekében, hogy a gyermekemmel való kapcsolattartást megbeszéljük. Nem mondtam neki nemet, de mindvégig fenntartásokkal kezeltem a közeledését, hiszen az elmúlt három hónapban mindennemű megkeresésem elől elzárkózott, most pedig 180 fokos fordulatot véve, maga ajánlotta fel a lehetőséget. Miért? Az ez utáni napok hosszas SMS-ezgetése során végül 16-ára beszéltük meg a találkozót, amelyet vártam is meg nem is. Nem voltak illúzióim afelől, hogy az ex ugyanazt fújja majd, mint azelőtt, ezért már szkeptikus voltam vele szemben.  Fél 12-kor találkoztunk a Kálvin téren, majd beültünk egy Fővám téri gyorsétterembe, ahol viszonylagos nyugalomban tölthettük el az adott időt. Bár meglehet, hogy egy ennél nyugodtabb helyen szerettem volna lefolytatni a beszélgetést, de jelen esetben ennek is örülnöm kellett, mert csak erre futotta a lehetőségekből.  Mikor elfoglaltuk a helyünket az asztal...

Az utóbbi héten három dolog is történt a családkámmal kapcsolatban, amelyek bár külön-külön megemlítve nem tűnnek olyan fontosnak, de úgy érzem, hogy egyben elmesélve, már érdekesek lehetnek. Íme: Furcsa telefonhívás A minap, január 6-án betértem a gumishoz, hogy lecseréljem a kocsin a nyári gumijaimat, mert már igencsak csúszkáltam vele bizonyos helyzetekben. Ahogy várok a soromra s bambulok ki a fejemből, gondoltam egyet, hogy felhívom telefonon a gyermekem édesanyját azzal a céllal, hogy az idióta SMS-ek helyett végre szót válthassak vele a gyermekünkről. (Ehhez tudni kell, hogy hónapokig nem értem őt el rajta, mert egész egyszerűen nem tudtam a telefonszámát, de Karácsony előtt kaptam egy SMS-t anyósomtól, hogy találkozhatok a lányommal, mert az ex úgy döntött "megengedi" (részletek itt: Vele vagy nélküle ). Azóta - úgymond - már tudom a számát, mert az anyósomét használja mostanában, amin SMS-ben   esetenként  el tudom őt érni (lásd: Ez a vonat elment )....