Volt egyszer egy Apa

Jóindulat. Általában ez jellemzi az embereket, hiszen a társadalom legjava nem ellenségesen viszonyul a másikhoz, legalábbis itt Európában, a "nyugati" kultúra fellegvárában. De mi is az a jóindulat?  Szerintem az, hogy feleslegesen nem baszogatjuk a másikat, ha nem muszáj, és lehetőség szerint a konfliktusmentes kapcsolatra törekszünk. A jóindulat az emberi jóság és szeretet megnyilvánulása, vagy legalábbis a másik fél iránti alapvető tisztelet megjelenése. Úgy vélem, hogy civilizált emberek között még akkor is a jóindulat jeleit kellene megtapasztalnunk, ha amúgy pedig némelyek gyűlölik egymást.  Jó példa erre a nevelőapám esete, aki páros lábban rúgott ki otthonról gyerekkoromban és tett engem hajléktalanná bizonytalan időre, de én felnőtt fejjel mégsem mentem vissza hozzá, hogy elégtételt vegyek, hanem lenyeltem a sérelmet és kedvesen szóba álltam vele, ha alkalomadtán találkoztunk valahol. Egy másik példa az anyósomé, akit annak ellenére sem vertem pofán, ho...

Másnap, azaz 24-én ismét találkoztunk, hogy aláírjuk a szerződést a bölcsődével. (lásd még az előzményeket: Bölcsőde , Bölcsődében ) Néhány perccel az édesanya előtt értem a bölcsőde bejáratához, így amikor megérkeztek ők is, a kislányom tárt karokkal jelezte felém, hogy vegyem őt ki a babakocsiból. Így is lett.  Alig ölelhettem magamhoz a lányomat, az anyja máris jelezte felém, hogy le kellene őt raknom, mert " bemegyünk " (azaz ő és a gyerek), mire azt találtam mondani, hogy " velem is be tud menni ".  - Rakd le, hogy szokja - jött a válasz, majd az exem kinyújtott karral intett, hogy adjam oda neki a gyereket. Persze nem adtam, ezért kénytelen volt elfogadni, hogy a kislányunk az édesapja ölelő karjaiban fog belépni a bölcsőde területére.  Odabent köszöntött minket   a bölcsőde vezetője , aki kérte, hogy menjünk be az irodájába. Miután helyet foglaltunk, egy három példányban nyomtatott papírt tett le elénk, hogy átolvasás után aláírhassuk. Mindeközben a...

A beadványom érkeztetése után elindultam hazafelé  (lásd:  Másodfokon ), hogy végre lepihenhessek egy kicsit a 24 órás meló után.  Miután az Önkormányzat melletti boltban vettem némi élelmet, látom, hogy az exem a járdán bandukolva a telefonját nyomkodja (mostanában csak ezt teszi). Csupán véletlen egybeesés e találkozás, vagy netán egy isteni akarat? Nem tudom, de mindenesetre megálltam mellette, hogy érdeklődjek a mára esedékes megbeszélésünk felől. Amikor észrevette a kocsim, kikerekedett szemekkel bámult rám, mert nem értette mit keresek ott. Meg is kérdezte tőlem: - Te mit keresel itt? - Semmit. Megyek hazafelé. Tudod, itt kell lefordulni felém az első utcánál - mutattam a következő utca irányába. - És te? Merre? - kérdeztem. - Jövök a bölcsibe - felelte, majd kikerülve a kocsim, átsétált az utca túloldalára. - Ahááá, szóval itt van a bölcsőde - szóltam, de eleresztette a füle mellett. Még be sem zártam a kocsi ajtaját, amikor a bölcsőde kapuj...

Miután reggel végeztem a munkahelyemen, elindultam a Bíróságra, hogy érkeztessem az utolsó beadványomat. Ebben gyakorlatilag az exem beadványára írt válaszom szerepel, valamint a lakóhelyem (vagyis az elérhetőségem) pontos címe, amit a Bíróság nemrég a Felperesen keresztül próbált megtudni (lásd: A változás szele ).  A beadványom érkeztetésekor szerettem volna betekinteni a peranyagba, de az ügyintéző közölte, hogy azt nem lehet, mert a mappánk felkerült másodfokra. Megkérdeztem, hogy a jelenlegi beadványomat megkapják e még az illetékesek, mire azt a feleletet kaptam, hogy először megkapja a bírónőnk, majd ha ő úgy értékeli, hogy jelentősége van a perben, akkor továbbküldi a másodfokú testületnek (ha jól tudom, másodfokon egy testület dönt). Csak reménykedhetem benne, hogy így lesz. Október 26-án tehát másodfokú ítélet várható. Folytatás: Bölcsődében

A napokban elérkeztünk a kislányom bölcsőde korúvá válásának pillanatához. Természetes körülmények között erről a két szülő hoz közös döntést, de mivel nálunk semmi sem működik a természetes folyamatok szerint, ezért ebben is adódtak nézetkülönbségek. És nem miattam. Mielőtt ismertetem a fejleményeket, visszakanyarodok pár nappal ezelőtti időpontba, amikor is az exemmel már szóba került a gyermekünkkel való kapcsolattartás módosítása (lásd: A változás szele ), azaz, hogy a gyermeket szeptembertől csak délutánonként hozná el a Családsegítőbe a délelőtti elfoglaltságai miatt. Akkor megkérdeztem, hogy vajon azért nem jó neki a délelőtt, mert dolgozni fog? Ő először azt mondta, hogy semmi közöm hozzá, majd mikor látta, hogy nem fog tudni palira venni végül beismerte, hogy igen, dolgozni jár majd. A kérdésemre, miszerint akkor ki fog vigyázni a lányunkra csupán annyit felelt, hogy az anyja, vagyis az anyósom. Egy percig sem volt hihető a sztori, de azért adtam neki egy sanszot, hogy té...