Volt egyszer egy Apa

Eljött a hetedik bírósági tárgyalás ideje. Már nagyon vártam, hiszen ettől függ, hogy elvihetem-e magammal a kislányomat – élve az elvitel jogával  – , vagy továbbra is a Családsegítőben kell sínylődnünk, immáron közelítve a másfeledik évhez. És bár az egész folyamat még nincs lezárva, de úgy tűnik, hogy végre megtettük az első lépést a lezárás felé. A tárgyaláson a Felperes nem volt jelen, méghozzá arra való hivatkozással, hogy nem volt senki, aki a lányunkra vigyázzon. Mindezt a Bíróság részére írt leveléből tudtam meg, amit a bírónő a tárgyalás elején felolvasott. Engem az Apák az Igazságért Egyesület egyik tagja, Kalmár László képviselt. A tárgyalás elején a bírónő felolvasta az exem levelét, amelyben az állt, hogy sajnos nem tud eljönni a mai nap, mert a lányunk felügyeletét nem tudta kire rábízni, és épp ezért kéri a Bíróságtól a tárgyalás elhalasztását. A képviselőm erre elmondta, hogy mivel elegendő információ áll rendelkezésére a végzés meghozatalához, ezért a tár...

A hatvanadik kapcsolattartásunk viszonylag jól sikerült. Sok szempontból ez is hozott pár új élményt... Eredetileg úgy volt, hogy csak egyetlen órát tudunk maradni, mert a gyerek délután 1-re ér a Családsegítőbe, az olvasóterem viszont 2-től már foglalt. Úgy volt, hogy más helyet és időpontot nem tudtak nekünk adni, ezért úgy nézett ki, hogy aznap vagy csupán egy órát leszünk együtt, vagy a főépület folyosóján foglaljuk el magunkat ezután. Lehetnénk ugyan még egy órányit az udvaron is, de a szeszélyes időjárás miatt a napsütés és a meleg nem garantált, valamint a tető felújítása miatt számítani lehetett valamiféle korlátozásra is. Amikor Dórival elfoglaltuk a szobát, az exem megkérdezte tőlem, hogy a második órámban ki akarunk e menni a játszótérre, vagy pedig azt az egy órát majd pótoljuk egy hét múlva, mire pont megjelent a Felügyelőnk, aki közölte, hogy a két órai család lemondta a részvételt, ezért szabad a szoba kettő után is. Mivel a Felügyelőnk már többször leszögezte, ho...

Kicsit megkésett e bejegyzésem, mert Húsvét már jócskán eltelt, viszont azért néhány mondat erejéig mégiscsak érdemes beszámolni róla. 17-én reggel írtam az exemnek, hogy dél körül beugrom meglocsolni a lányunkat, mire ő visszaírt, hogy akkor már nem lesznek otthon. Úgy döntöttem, hogy SMS-ezgetés helyett inkább felhívom telefonon az egyeztetés végett. Amikor megkérdeztem tőle, hogy hol lesznek délben, ő annyit válaszolt, hogy kirándulni mennek és 10 órakor indulnak. Az órámra pillantva megállapítottam, hogy addig még kerek egy óra van hátra, úgyhogy mihamarabb szedtem a sátorfámat és elindultam haza, hogy magamhoz vegyem a kölnit, ugyanis vendégségben voltam Budapesten, és nem számítottam rá, hogy onnan indulok majd locsolkodni. Út közben azon járt az agyam, hogy vajon hová mehetnek el kirándulni, amikor délutánra rossz időt mondanak? Telefonban az exem nem akarta elárulni, hanem gúnyosan tett valami megjegyzést, mintha magam féltékenységtől vezérelve puhatolóznék a titko...

Csütörtökön találkoztunk az ötvenkilencedik alkalommal. Mióta Anyával összerúgtam a port, azóta nem hívom őket telefonon, nem érdeklődöm a lányom felől és nem kérdezem meg, hogy vigyek-e valamit a boltból. Nincs zsebpénz sem Dórinak, se az udvaron összefutunk tíz percre-dolog sem. Tehát marad a szigorú heti két óra, és más semmi. Dórin észre is vettem egyből, hogy picit más a hozzáállása velem kapcsolatban: nagyon szeret engem, azt látom, de nem én számítok a családjának, hanem az anyja. Jó fejnek tart engem, de az anyja jelenti számára a biztonságot, és nem én. Lehet, hogy hülyeséget beszélek, de úgy látom rajta, hogy a ritka találkozások miatt picit eltávolodott tőlem. Talán azt hiszi, hogy én csak a családsegítős játszópajtása vagyok és semmi több? Amikor megérkeztek a Családsegítőbe, Dórikámat egyből felkaptam az ölembe, ő pedig szégyellős mosollyal jelezte felém, hogy nagyon örül a találkozásnak. Próbálta ugyan leplezni a mosolyát, de azért a szája széle csak megmozdult ...

Április negyedikén volt az ötvennyolcadik kapcsolattartásunk. Borzalmasan rossz volt. Az első órában Dóri csak téblábolt, és bármibe is szerettem volna őt belevonni, valahogy semmihez sem volt kedve. A második órában viszont az udvaron sétálgattunk, ahol végül is elűztük az időt. Dóri és a vödör Dóri megtalálta a múltheti fehér vödrét, így ismét nekiállt levest főzni. Ehhez velem együtt gyűjtögette össze a belevaló finomságokat: gallyakat, leveleket, virágokat és füvet. Aranyeső is kell bele A Családsegítő főépületének a tetejét épp felújítják, ezért a fal mentén nem lehetett járkálni. Dóri megkérdezte, hogy miért nem, de amikor a saját szemével látta, hogy hullanak a cserepek, maga is rájött egyhamar.  Aztán megtettünk egy kört a kerítés mentén, majd szedtünk Anyának virágot, amiből készítettem egy pró kis csokrot. A virágszedés után belestünk a pinceajtón, ahol a lépcső egész a padlásig vezet. Dóri kért rá, hogy menjünk fel a padlásra, de mivel a ...