Volt egyszer egy Apa

Az első LEGO-t ugyan nem most vettem Dórinak, de a második készlet megvételével immár elmondhatjuk, hogy megalapítottuk a saját kis hercegnői birodalmát (amely ugyan alig áll még két járműből és tíz főből, de idővel majd egészen biztos ki fogja nőni magát). A nyolcvanhatodik kapcsolattartásunk elején sütöttem neki szalonnát, amit apránként be is falt. Én imádom, és úgy néz ki, hogy ő is. Ehhez tejet és sós paradicsomot kapott. Mivel a pohár túl nehéz volt neki, ezért kért egy szívószálat, amivel könnyebben ment az ivás. Ezután elővettem a két hete tartogatott legújabb LEGO-ját, amit a szülinapi készletével ellentétben már nagyon-nagyon várt. Lekuporodva a szőnyegre, mindvégig figyelemmel kísérte, amint Apa szép lassan összerakja a különböző színű és formájú darabokat. Az elején átnéztük az összeszerelési útmutatót Az útmutató által gondosan megmutattam neki az egyes darabok összeillesztését, majd összehasonlítottuk a látott alakot a képeken szereplő rajzokkal. Dóri...

Édesapám október 8-án ünnepelte meg a hetvenedik születésnapját, ahová Dórival is hivatalosak voltunk. A szülinapi összejövetelt Budaörsön tartottuk, s mivel az utazás mellett alig egy órát maradhattunk volna Dórival, ezért Anya megajándékozott minket plusz egy órával. Nem sok, de jobb, mintha nem lenne. Az étterem pincéjében gyűlt össze a szűk család: a bátyám, a felesége és a gyerekei, a két öcsém a feleségeikkel, valamint én és a lányom, és természetesen apám és a felesége, összesen 13 fő.  Dóri - valószínűleg - sosem járt még pincében, így érdeklődve figyelte a helyiséget. Rácsodálkozott mindenre: a falakra, a lámpákra, s arra a titokzatos atmoszférára, amely a pincéket jellemzi.  Amikor megjelentek a vendégek, szégyellősen bújt el az állam alá, s hiába próbáltam bemutatni őt a sosem látott rokonoknak, csaknem akart előjönni az apja védelmező ölelése alól.  Az ajándékokkal Amikor sor került az ajándékok átadására, Dóri - kissé félve ugyan - boldogan sz...

Négy nappal a legutóbbi kapcsolattartásunk után, október 4-én ismét elvihettem magammal a kislányomat, méghozzá abból a célból, hogy Édesapám hetvenedik születésnapjára közös fényképet készítsünk magunkról - ajándékba. Dórit az óvodából vittem el, méghozzá úgy, hogy az anyja is jelen volt az átadásnál. Már előre megbeszéltük, úgyhogy nem volt vele semmi probléma. Számomra ez volt az első alkalom, hogy az oviból viszem el a lányomat, úgyhogy nagyon lelkendeztem emiatt, vajon mit szól majd hozzá a kicsikém, ha meglát engem is az öltözőszekrénye előtt. Amikor kijöttek a teremből, Dóri először észre sem vett engem, mert az ebédlő tájékán alakuló tömörülést figyelte, de miután a szekrénykéje felé vette az irányt, örömujjongva rohant bele a karjaimba, hogy öleljem át. Ki sem akart jönni az ölelésemből, s csak arra az ígéretre kezdett el felöltözni, hogy elmondtam, megyünk hozzám fényképet készíteni a nagyapja születésnapjára. Mivel a Trabim kuplungja tönkrement, ezért egy kölcsön-...

A nyolcvannegyedik kapcsolattartásunk nem kezdődött valami fényesen, de végül igencsak tréfásra sikeredett... Aznap (szeptember 30-án) úgy terveztem, hogy ellátogatunk a pilisszentkereszti Dera-szurdokba (info ITT és ITT ), amit egy ismerősöm ajánlott, mondván, hogy jó program lehet a gyerekkel. Dóri az anyjától már tudta, hogy a hegyre megyünk, be a sötét erdőbe, így amikor megérkeztem érte, ő mesélni kezdett valamit a farkasokról, amit - bevallok őszintén - nem értettem tisztán. Amikor Anyára néztem kérdően, hogy mit akar a farkasokkal a gyerek, ő elmondta, hogy előző nap a Pisroska és a farkas t mesélte neki, amitől megijedt, azaz elkezdett félni a farkasoktól. Dóri megerősítve mindezt, rendületlenül hajtogatta, hogy az erdőben farkasok élnek és ő fél tőlük.  - Óóó, Kicsikém... Ahová megyünk, ott nincsenek farkasok - mondtam neki, nyugtatgatva a kis lelkét, de ő rendületlenül mondta a magáét: - Az erdőben farkasok vannak és félek tőlük. - Nem kell félned, mert a fa...