Volt egyszer egy Apa

Hetek óta tervezem, hogy elviszem a lányomat a Tropicariumba, de eddig nem kerítettem rá sort, mert féltem, hogy túllépjük a három órás időkeretünket. Az elmúlt hétvégén végül tettem egy próbát, hátha megjárjuk időn belül, s lám, ha késtünk is fél órát, azért megvolt az eheti kalandozásunk is. Már Anya is mondta korábban, hogy elvinné a gyereket a Tropicariumba, csakhogy se ideje, se pénze nem volt rá eddig. Felajánlottam, hogy jöjjön ő is felünk, és akkor a két héttel ezelőtti kapcsolattartást is megtarthatnánk e napon a jelenlegihez kapcsolva, de nem egyezett bele. Mondom jó, ne jöjjön, ha nem akar, de a pótlást tegyük egybe az eheti kapcsolattartással, amibe szintúgy nem ment bele, tehát maradt a három órás időnk, amit sehogyan se tudtunk kibővíteni. Dórival így kettesben vágtunk bele a nagy kalandnak ígérkező utazásba. Az út odafelé egy órán át tartott. Szombat lévén aránylag nagy volt a forgalom, így bármennyire is szerettem volna hamar megjárni az utat, sajnos nem sikerült...

Egyik nap, amikor a munkahelyemről sétáltam hazafelé, ismét összefutottam az exemmel, miközben ő épp az óvodába tartott Dóriért... Nem nagy ügy, volt már ilyen, viszont ilyenkor mindig boldogság lengi körbe a szívemet, mert tudom, hogy találkozhatom a lányommal. Végül is nincs ellenem tiltó határozat, így ha akarok, bármikor bemehetek az óvodába meglátogatni a gyermekem. Persze ezzel nem szeretnék visszaélni az exemmel való konfliktushelyzet miatt, de azért jó tudni, hogy tulajdonképpen erről nem döntött a Bíróság. Nos, mint említettem, épp akkor haladtam el az óvoda mellett, amikor Anya megérkezett oda, úgyhogy kilépve egyet balra, szorgosan szedtem a lábaim, hogy mielőbb utolérjem őt. Azt hittem ismét dühtől szikrázó szemekkel néz majd rám, mert megint felbukkantam a semmiből, de nem így történt, mert telefonált. Dórit 3-kor eresztik ki a foglalkozásról, úgyhogy mintegy tízpercnyit még várnunk kellett rá.  Amikor Anya befejezte a telefonálást, megkérdeztem tőle, hogy...

A november 11-i kapcsolattartásunk sajnos elmaradt, mert Dórim beteg lett, így a legutóbbi találkozó után két héttel lehettünk együtt ismét... három órányit. Sok minden történt az utóbbi hetekben. Például új munkahelyem lett, ami miatt a korábbi 24-48-as munkarend helyett napi 8 órában húzom az igát, miáltal alig jut időm bármi másra. Se a honlapjaimra, se a blogra, se az otthoni teendőkre nincs időm, így tulajdonképpen minden áll, én pedig a korai sötétedés miatt hamarabb is kerülök ágyba.  Aztán egyik nap hazafelé jövet Budaörsről, pont akkor száguldottam el a Trabival az áruház mellett, amikor Anya végezvén a munkahelyén, épp a buszmegállóban állt. Fel is vettem őt, majd elvíve az óvodába a gyerekért, pár percre ölelkezhettem a kislányommal.  A Dóritól való kéthetes távolmaradást végül úgy tudtam átvészelni, hogy a mostani munkámba temettem bele magam. Hogy ez milyen jellegű, az nem lényeges, viszont meglehetősen fárasztó, és amúgy is csak ideiglenesnek szánom. E...