Volt egyszer egy Apa

Július 18-án elérkezett végre a várva várt nap: megkezdődött a kétnapos kapcsolattartások kora, amikor is Dóri immáron reggel 9-től másnap délután 6-ig velem lehet. Jeeee! Sokat gondolkodtam rajta, hogy mit csináljunk az első kétnapos kapcsolattartáson. Annyi ötletem volt, hogy szinte beléjük vesztem, míg végül amellett döntöttem, hogy el kéne utaznunk valahová. Persze Dórit is megkérdeztem, hogy mit szeretne: maradjunk otthon két napig, vagy inkább menjünk el kempingezni? Ő az utóbbi mellett döntött, úgyhogy ekképpen is készültem fel az első kétnapos kapcsolattartásra. Anyával volt egy kis afférom ezzel kapcsolatban: az köztudott, hogy a személyiségéből fakadóan "túlfélti" a gyereket, ezért amikor elmondtam neki, hogy kempingezni megyünk, ő szó szerint megtiltotta (!), mondván, hogy Dóri előbb szokja meg, hogy mennyire tud nálam aludni, majd ha ezen túl vagyunk, akkor esetleg elmehetünk máshová. Ha nem így teszek, akkor nem is adja oda a gyereket (és ez komoly!). ...

Pangás van: Dóri elment nyaralni, a barátnőmmel pedig fasírtban vagyunk. Annak ellenére, hogy van dolgom bőven, mégis megöl az unalom. Dórival ma is beszéltem telefonon. Amikor az anyja megkérdezte tőle, hogy akar e velem beszélni, ő azt visította a háttérben, hogy " Igeeeeeen! ". És ami eddig még nem volt: Anya átadta neki a telefont, majd elment vásárolni (mert épp boltban voltak). Dórikám pedig vég nélkül hadarta és hadarta, hogy épp mit csinált ma és merre volt, de megkérdezte például azt is, hogy mikor találkozunk és hová megyünk majd, ha ismét itthon lesznek.  Szóval örült nekem a Kicsikém, és tök jó az is, hogy úgy beszélhetek vele telefonon, hogy az anyja nincs ott. Ez jóval kötetlenebb így, mintha fülelne valaki a háttérben.  Amúgy még nem tudom hová menjünk az első közös hétvégénken. Kérdeztem pár hete Dóritól, hogy mit szeretne: nálam legyünk vagy inkább elmenjünk-e máshová, mire ő határozottan mondta, hogy menjünk el egy tóhoz, mert vad-kempingezni ak...

Június utolsó napján volt az utolsó egynapos kapcsolattartásunk, amelynek kilenc óráját ismét otthon töltöttünk ki. Dóri nem akart elmenni sehová, nekem pedig nem volt rá pénzem, hogy menjünk, vagyis este el kellett mennem Szolnokra (hogy megkérjem a barátnőm kezét) és arra kellett a pénz. Dórival e napon sok-sok videót néztünk; többek között a múltkori robotos mesefilmet ismét (amelynek a zenéje nagyon tetszik neki), majd bevezettem őt az űrhajózás rejtelmeibe egy Mars-expedíciót bemutató negyed órás kisfilm által. Ez utóbbi is tetszett neki, ezért kénytelen voltam eleget tenni a kérésének, miszerint mutassak neki videókat az űrhajókról és bolygókról. Nagyjából két órán keresztül filmeztünk.  Ezután kimentünk a medencébe pancsolni. Igazság szerint ma nem volt kedvem fényképezni, mert Dórival annyit beszélgettünk az életről, hogy inkább diktafonra lett volna szükség és nem a fényképezőgépemre. Jó látni a fejlődését és a nyíltságát, és - őszintén szólva - egyre jobb a kom...