Volt egyszer egy Apa

November 19-én úgy döntöttem, hogy egy hónapnyi kényszerszünet után elmegyek és meglátogatom a kislányomat. Mivel az édesanyja új telefonszámát nem ismerem, aki emellett az email címét is megszüntette, ezért sajnálatos módon előzetes egyeztetés nélkül kellett beállítanom hozzájuk. Ősz van, korán sötétedik, így a társasház bejárati ajtajának fényében csöngettem be hozzájuk. Az egyik lakó épp akkor jött le az udvarra, mert valamit pakolásznia kellett a kocsijában. Bemehettem volna ekkor, de nem tettem, ezért vártam, hátha az ex vagy valaki megjelenik az ajtóban. Anyósom kilesett az első emeleti konyhaablakból, hogy ki érkezett hozzájuk, de valószínűleg nem láthatott engem, mert a fia nagy elánnal sietett le ajtót nyitni - gondolom a szomszédjuknak, mert csak ő állt látótéren belül. Mikor az ex öccse meglátott engem az ajtó üvegén keresztül, először ledöbbent, majd megkérdezte tőlem, hogy mit keresek ott? Azt feleltem, jöttem meglátogatni a lányomat. Erre ő sarkon fordult, majd elind...

Nap nap után, egyedül, magányosan. Az a tudat, hogy van egy kislányom, akit normális körülmények között nem láthatok, mert nem engedi az édesanyja, igencsak elszomorít. Egy hónappal ezelőtt csupán egy órácskára láthattam őt, azelőtt pedig két hetet váratott magára a találkozás. Az anyuka szerint jól van ez így. A vélt vagy valós sérelmeire ez a válasza; bosszú ellenem, amelyre a gyermekünket használja fel. Hogy miért ez a primitív és kicsinyes, de vérgőzös bosszú? Először megvádolt vele, hogy kémprogramot telepítettem a számítógépére. Emiatt feljelentést is tett a Rendőrségen, de ott az ügyet csakhamar lezárták (gondolom bizonyítottság hiányában, nem tudom), mert engem se tanúként, se gyanúsítottként nem hallgattak ki az idők során. Ennek ellenére az ex engem gyanúsít a mai napig a levelezésének feltörésével... Másodszor azzal vádoltak meg, hogy feltörtem a húga levelezését és Facebook-fiókját is. Emiatt már nem tettek feljelentést - gondolom az előző ügy sikertelensége okán. ...

A tegnapi nap során az exem ismét tanúbizonyságát tette annak, hogy milyen mértékben veszi semmibe az apa és annak gyermeke kapcsolattartási jogát, valamint annak, hogy semmiféle közös megegyezésre nem képes a racionális gondolkodás és az erkölcsi érzék hiánya miatt. Viselkedését jelenleg a személyem iránti roppant agresszív gyűlölet vezérli, és egyáltalán nem hajlandó egy valamirevaló párbeszéd vagy megegyezés kialakítására sem.  Az iskolában, ahová mindketten járunk, megkíséreltem szóba elegyedni vele annak érdekében, hogy megbeszéljük a kapcsolattartásra vonatkozó lehetőségeimet. Nem sikerült. Nem azért, mert nem értünk rá, hanem mert egyáltalán nem hajlott a párbeszédre. Az órák közötti szünetben kétszer is a nyomába eredtem azért, hogy beszélhessek vele, de minduntalan kitért előle. Az utóbbi 3 hétben semmilyen módon se tudtam vele kapcsolatot létesíteni: az új telefonszámát már hónapok óta nem árulja el, az email címeire írt leveleimre nem válaszol, ha pedig személyesen jele...

Minden ember a lelke mélyén arról álmodik, hogy megtalálja élete tökéletes párját, akire minden tekintetben rábízhatja életét, sorsát, végzetét. A meseirodalom telis-tele van az ilyen tökéletes tündérpárok történeteivel, akik megannyi próbatétel árán el is nyerik egymás szerelmét. Érdemes ezekből a mesékből tanulni. Látni és felismerni, hogy a szerelmes párok nagyon komoly megpróbáltatások, és komoly belső változás árán válhatnak egymás tökéletes kiegészítőivé. Senki sem kapja készen a tökéletességet, azért küzdeni, harcolni, tenni kell. A szerelemben is. Minden madár társat választ… Mindenki tudja, hogy az ember, társas lény. Ha nem éri gyermekkorban valami káros torzító hatás, akkor ösztönösen vonzódik a többi ember társaságához, később pedig az emberek egy bizonyos csoportjához. Ez a természetes vonzódás egyre fokozottabb erővel, és egyre koncentráltabban gyűrűzik be, mígnem egészen fókuszált módon egyetlen emberre vetül. A „párunkra”, arra az egyetlen emberre, akit a Föld hat ...

Tegnap másodállás miatt voltam állásinterjún egy cégnél, amikor is a kirakatban megláttam a képen szereplő ruhát. Annak ellenére, hogy egy "büdös vasam" sincs, mégis megvettem. Miért? Mert hiányzik a kislányom. Pótcselekvés. Mivel az ex nem engedi a gyermekemmel való kapcsolattartást, ezért a ruha egyelőre marad nálam, de az is lehet, hogy majd itteni játszóruhának tartom meg arra az időre, mikor Dóri végre nálam lesz láthatáson. 

Nem volt mit tenni, fel kellett hívnom a pilisvörösvári illetőségű kéményseprőket, hogy első kézből tájékozódjak az anyóséknál történt - állítólagos - kéménydugulás-füstölés felől, amely miatt az exemnek és a kislányomnak is el kellett hagyniuk az otthonukat. Aki nem ismerné az előzményeket, annak ajánlom felvezetőként az egyik korábbi, igencsak gyomorforgató történetet: Rongy Tehát felhívtam egy központi számot, ahol a kéményseprő diszpécser megadott egy másikat. Felhívtam azt is. A vonal túlvégén lévő úrnak nagy vonalakban felvázoltam a történteket, majd megkérdeztem tőle, mondja már el nekem, vajon mi történt Pilisvörösváron a megadott címen? Az úr elmondta, hogy olyan mérvű koromlerakódás volt a kémény falán, amely miatt az kigyulladt, majd a füst a szellőzőkön át behatolt a lakásba. Ezért nem lehettek otthon a kislányomék addig, amíg meg nem állapították a hiba okát, valamint el nem hárították a további veszélyforrást. A kéményseprő még egy kamerát is leeresztett a ké...