Volt egyszer egy Apa

Február 26-án volt a második felügyelt kapcsolattartásom a pilisvörösvári Családsegítő Szolgálat erre a célra kijelölt termében. Nagyon vártam már e napot, ugyanakkor ugyanolyan csalódott voltam az esemény végére, mint az első ilyen találkozó alkalmával. Hogy miért? Mert nem jó ez az egész, ahogy van... Az oké, hogy a gyermekemmel együtt lehetek végre, de többet érne ennél egy egyszerű hintázás a játszótéren, minthogy belekényszerítsük őt egy 5x5-ös méretű szoba lehetőségei közé. Hiába tudja ezt mindenki, akkor is ezt a "játékot" kell játszanunk, amelyben semmiféle kibontakozási lehetőség nincs. Nem tehetünk mást, ott kell lennünk és kész. Amúgy direkt készültem a mai napra: útban a találkozó felé megálltam egy áruházban, hogy vegyek pár dolgot a gyereknek: kosárba került egy dobásra villogó színes kis labda, nagyméretű rajzlapok 20 darabos színes filctollkészlettel, valamint egy zenélő, nyomkodós, tükrös kis akármi, amely sok-sok dallamot és villogó képeffektet ...

A gyermekem édesanyja a Családsegítőnél megjegyezte, hogy a kislányom mostanában ún. "szeparációs szorongáson" megy keresztül, ezért nehezen tűri az idegenek jelenlétét, s épp ezért az anyukájára van szükség a találkozók alkalmával. Valóban így van? Február 22-én kint jártam a telken, hogy a leendő házam alapjának a helyét elkezdjem végre kiásni, mivel az esőzések miatt azt gépi erővel szinte lehetetlen kivitelezni. Megerőltető és hosszadalmas munkának néztem elébe, de hát Istenem, valahol el kell kezdeni, mert   a föld  magától nem fog kijönni   a helyéről (lásd: Talajcsere ). Mindössze két hónapom maradt a költözésig, úgyhogy igencsak bele kell húznom, ha addig otthont szeretnék teremteni magunknak. Még a munka megkezdése előtt írtam az exemnek egy SMS-t, hogy egész nap kint leszek a telken, s ha kedve tartja, lenézhetnének hozzám a gyerekkel egy órácskára. Válasz csak dél körül jött, hogy (nem tud, mert) gyakorlaton van. Igen, ezzel tisztában voltam, mert korá...

Tegnap előtt volt az első olyan kapcsolattartási napom, amely az ideiglenes végzés alapján a pilisvörösvári családsegítő központ berkein belül kellett, hogy történjen - felügyelet mellett. A korábban megbeszélt módon el is foglaltuk a szobát, ahol rajtunk kívül jelen volt még a családsegítő vezetője, valamint a gyermekem édesanyja is, aki ugyan nem jött be a szobába, de a nyitott ajtón keresztül nézte, ahogy a kislányommal játszom.  Igen, ez az egész úgy ahogy van szánalmas. Olyannak tűnt, mintha egy rettegett pszichopata volnék, akit csak kísérettel engednek a gyermeke közelébe. Alig láthatom a kicsikémet, erre még ez is.  Hetente két órát lehetek vele.  Hetente kettőt,   A  S A J Á T  K I S L Á N Y O M M A L  (!),  és azt is felügyelet mellett! M I É R T ? Mit követtem el, hogy ezzel a szétszakítással büntetnek minket? Érdekes, hogy a  gyermekem születésénél nem bábáskodott felettem senki, most pedig nem tölthetek el...

Az ideiglenes végzés értelmében két órát lehetek a kislányommal minden hét péntekén, 10:00-től 12:00 óráig - felügyelet mellett. A kapcsolattartásra a pilisvörösvári Családsegítő Szolgálatnál, egy erre a célra kialakított helyiségben kerülhet sor. A végzésben 8 alkalmat jelölnek meg, de előtte még alá kell írnunk egy "szerződést", amelyben elfogadjuk az intézmény házirendjét. Csodás... Ennyit kaptam a kislányomból, mint édesapa, aki semmiféle bűnt nem követett el se a gyermeke, se annak édesanyja ellen. Hogy mindez büntetés e vagy sem, az majd a későbbiekben kiderül. Mindenesetre február 11-én felkerestük az exemmel a Családsegítőt, hogy annak rendje és módja szerint megbeszéljük a feltételeket és lehetőségeket ennek vonatkozásában. Fontos kiemelnem, hogy a Bíróság az ideiglenes végzésben azért a Családsegítő helyiségét jelölte ki a kapcsolattartás helyszínéül, mert azt a Felperessel egyhangúan kértük. Miután beültünk az iroda melletti tárgyalóba, a Családsegít...