Volt egyszer egy Apa

Nemrég, az Apák az Igazságért Egyesület Facebook-csoportjában egy érdekes kérdést tett fel az egyik tag: Magam az alábbi feleletet adtam: A lényeg, hogy mindent meg lehet bánni, mindenen lehet változtatni, és mindent meg lehet bocsátani.

Az éjjeliszekrényemen vannak. Anya és lánya, a családom. Minden nap ők az utolsó kép, amit a szemeimmel látok. Este, miután jó éjt kívántam nekik e képeken keresztül, megpróbálok mihamarabb elaludni.  Általában úgy sikerül álomba ringatnom magam, hogy elképzelem, amint a lányommal vagyok: beültetem őt a hátsó ülésre, majd legurulunk Kisorosziba, a strandra. Ott kiveszem a kocsiból, és végigsétálunk a Duna-parton. Eközben kavicsot és kagylót gyűjtünk, lubickolunk a hullámokban... Már két éves elmúlt. Ha együtt élnénk, minden nap kitalálnék valami kalandosat. Járnánk az erdőt, hogy megmutassam neki a természet szépségeit. Nyaranta felmásznánk az erdei lesre, ahonnan kémlelnénk az éjjel mászkáló vadakat. Látná a vaddisznót s az őzet, akik zajosan kutatnak a cserjésben valami élelem után. Látná a fákon csiripelő madarakat, s az odút, ahol élnek.  Most képzeletben megmutatom a fákat, amelyek az erdőt alkotják, s az oldalukból kinövő gombát. Elmondom neki, hogy a mada...

Május 23-a hosszú és tartalmas nap volt, úgyhogy elégedetten dőltem hátra, hogy sikerült minden percét kihasználnom. E nap reggelén folytattam a kislányom itthoni játszóterének a munkálatait (lásd: Homokozó ). Mivel a telkem belterületbe vonására várok, ezért a házépítésem helyett olyan dolgokkal foglalatoskodom, amit amúgy is el kéne végeznem még ebben az évben. Persze az igaz, hogy egyelőre a kislányomat még nem hozhatom el magamhoz, mert az ideiglenes végzés szerint a Családsegítőben találkozhatok csak vele, viszont egyszer úgyis eljön majd az ideje annak, hogy nálam lehet hosszabb ideig, és akkor jól fog majd jönni egy komplett játszótér a kertben. Már előre látom, ahogy a nedves homokban hatalmas várat építünk és tele rakjuk mindenféle figurával, vagy pálcikákból, gallyakból rovarcsapdát készítünk, amelybe összegyűjtjük a kert apró élőlényeit.  Sokszor képzeltem már el, amint a lányom játszik velem az udvaron. Együtt csúszdázunk és mászókázunk, felmegyünk a toronyba, ...

A napokban elkezdtem a majdani házam mögötti terület rendbetételét, ahová a kislányomnak álmodtam meg egy kisebb játszóteret. A játszótér tulajdonképpen a hátsókertben lesz, közvetlen a nappalival szemben, amit fahíd köt majd össze a terasszal. A fahíd mellett japánkertet készítek, amelynek az alapja a kavics és a kő lesz, valamint az itt-ott felbukkanó, szigetszerűen ültetett növényzet. Füvet nem szeretnék, mert rengeteg vele a gond, viszont sok-sok színes és különleges virág vagy bokor határolja majd, amelynek belsejében lesz a már említett játszótér. E játszótér központi eleme a 3x3-as homokozó lesz, amely körül építek majd egy csúszdát és egy hintát is, valamint egy 5-6 méter magas kilátót. A kilátó maga lesz a hinta tartószerkezete, úgyhogy a költségeket ennek függvényében tudom variálni.  Egyelőre a terület kialakításáig jutottam, valamint annak központi eleméhez, a homokozóig. Alább látható a kivitelezés néhány mozzanata: Az eddig kihasználatlan, gyomosodó...

Immáron a tizenharmadik kapcsolattartáson vagyunk túl a kislányommal e napon, amely bár nehezen indult, de végül csuda jól éreztük magunkat. Csupán a gyerek anyja volt az, aki árnyékot vetett a jókedvünkre. A találkozó elején a gyerek kicsit bambuli volt, mert nehezen reagált a köszöntésemre. Jó párszor üdvözöltem őt heves integetések közepette, viszont csak többszöri próbálkozás után vette észre, hogy az apja téblábol előtte. Eddig minden alkalommal hangos felkiáltással és széles mosollyal a száján jelzett vissza felém, de most valahogy nem akaródzott nekem kinyilatkoztatnia az örömét.  Az anyjával nem is tudom hányadán álljak, mert eddig bármikor szóltam hozzá, ő ingerülten és flegmán válaszolt. Ráadásul még a telefont se veszi fel, ha hívom, úgyhogy lassan már attól is kiráz a hideg, ha meglátom, nemhogy bármilyen témát keressek vele. Épp ezért úgy mentem oda hozzájuk, mintha ott se lenne. Elhozta a gyereket, én átvettem és kész. Ha nincs semmi különleges mondanivalója,...