Volt egyszer egy Apa

25-én este tudakolóztam az exemnél, hogy másnap elvihetném-e Dórit moziba, mire - a legnagyobb meglepetésemre - nem mondott nemet! Megkérdezte, hogy mit szeretnék megnézni vele, mire azt feleltem, hogy nem tudom, talán a Hupikék törpikéket vagy a Ricsi, a gólyát. Végül a gólyás mellett döntöttünk, mert a törpikés film már lefutott, úgyhogy 26-án délelőtt útrakelhettünk az EuroCenter felé.  Hogy Anya miért engedett el a gyerekkel moziba, nem tudom. Két dolgot tartok elképzelhetőnek: az egyik, hogy maga is látja, Dóri mennyire ragaszkodik hozzám, valamint megértette, hogy a heti három óra tényleg kevés nekünk a kapcsolattartásra, a másik pedig az, hogy így neki is lehet pár óra nyugalma, amikor elintézheti az ilyen-olyan ügyeit. Talán még az is bejön neki, hogy elkezdtem áthordani hozzájuk az olyan fahulladékokat, amelyekre nekem nincs szükségem, viszont számukra jól jön majd a téli fűtési szezonban. Apró gesztus ugyan, de mégiscsak a jóindulatom jele, amit ő azzal honorál, ...

Július 23-án ismét nálam kötöttünk ki, méghozzá a homokozóban, ahogyan szoktuk. Aznap reggel megkérdeztem az exem nagynénjét, hogy otthon vannak-e, mert ha igen, akkor átnéznénk hozzájuk egy kevéske időre, mire megtudtam, hogy mehetünk, mert épp bográcsozáshoz készülődnek. Úgy terveztem, hogy tényleg csak bekukkantunk hozzájuk, aztán Dórival körbenézünk Piliscsabán. Amikor Dórit beraktam a kocsiba, az anyja megkérdezte tőlem: - Hová viszed ma? - A nagynénédhez - feleltem. - Milyen nagynénémhez? - kérdezte. - Apád hugához - mondtam, majd visszakérdeztem: - Ő a nagynénéd, nem?! -  Nekem nincs nagynéném. A fenti párbeszéd azért fontos, mert ezzel érzékeltethető a legtökéletesebben, hogy az exem mennyire utálja az apja testvérét. Családi viszály. Nem látták egymást minimum tíz éve, de a lányom anyja még mindig olyan gyűlölettel tekint rá, mint senki másra. Ahogy a család történetét ismerem, elmondhatom, hogy erre semmi oka nincs, de mivel az anyja ezügyben is átm...

Ahogy az exemmel korábban megbeszéltük, szerdán én vigyázhattam a kislányomra, amíg ő felvételizni van egy új munkahelyen.  A rekkenő hőség miatt nem terveztem semmilyen új programot a gyereknek, ezért különösebben nem is készültem a mai találkozóra, viszont úgy gondoltam, hogy mivel Dóri nem járt még nagyáruházban eddig, ezért elviszem őt a solymári Auchanba vásárolni. A sejtésem beigazolódott, mert Dóri tényleg nem járt még ott, ezért ahogy azt reméltem, tényleg lenyűgözte őt a látvány. A bevásárlókocsit már ismerte, ezért az nem okozott neki meglepetést, viszont amint beléptünk az áruház előcsarnokába, rögtön óbégatni kezdett, hogy szeretne a gyerekülésből kiszálni, mert maga is sétálgatni szeretne a végtelen térben. A bevásárlókocsit azért még nem merte elereszteni Az eladótér aztán teljesen letaglózta őt: tátott szájjal nézett körbe, ahol csupa csillogást látott, meg tarka színeket, hatalmas belmagasságot és a végtelenbe nyúló sorokat.  - Apaaa, Apa...

A hetvenharmadik kapcsolattartásunk sajnos nem volt sérülésektől mentes, de hát ilyen az élet, amely mindig tartogat számunkra némi meglepetést. Aznap hűvös volt a reggel, így Anya pulcsiban adta át Dórit, majd szigorúan a lelkünkre kötötte, hogy most kivételesen ne pancsoljunk a homokozóban, mert a gyerek felfázhat. Az időjárás miatt nem terveztem, de végül mégiscsak pancsoltunk egyet, ugyanis mire hazaértünk Dórival kisütött, a Nap, és izzasztó meleg lett. Először körbejártuk a házat, majd felporszívóztuk a nappalit, ezután levettem Dóri pulcsiját, mert olyannyira bemelegedett alatta. És tényleg jó idő volt, mert pillanatokon belül gyöngyözni kezdett a homlokunk. Mit is csináljunk, mit is csináljunk... Aznap reggel gondban voltam a programunk kitalálása terén, mert a három óránk vajmi kevés rá, hogy messzebre utazgasunk Pilisvörösvártól, úgyhogy arra a döntésre jutottam, ha kisüt a Nap és meleg lesz, csapunk egy közös pancsolást. Amikor Dórinak felvetettem, hogy menj...