Volt egyszer egy Apa

A 26-i karácsonyi összejövetel után elérkeztünk az év utolsó kapcsolattartásához. Dóri nagy örömmel jött át hozzám, de sajnos ebben benne volt az is, hogy mindezt az újabb ajándékok reményében.  A péntek esténk úgy telt, hogy összeraktam Dórinak a Karácsonyra kapott Lego Kórházat. Ez mintegy két órát vett igénybe (nem kispálya), majd amikor befejeztük, lefeküdtünk aludni. Persze ez elsőre nem sikerült, úgyhogy éjjel fél egykor még pilláztunk magunk elé. Kábé ezután nem sokkal aludtunk el. Szombaton hosszú utazás várt ránk: délelőtt kimentünk Érdre egy gyerekkori barátnőmhöz, akivel 24 év után találkoztam ismét, majd onnan Diósdra mentünk egy rokonomhoz, ezután pedig Piliscsaba felé vettük az irányt, hogy Dóri az anyai nagynénivel és a dédimamával is megünnepelhesse a Karácsonyt. Velük még nem találkozott az ünnepek során, ezért tudta, hogy ha átmegyünk hozzájuk vendégségbe, akkor tőlük is kapni fog valamit. Emiatt kicsit úgy éreztem, hogy csupán azért ez a fene nagy boldog...

Az idei Karácsonyunk meglehetősen egyszeűen alakult: mivel Dóri csak 26-án lehetett nálam és azt a napot is Édesapáméknál tölöttük, ezért nem állítottam Karácsonyfát, ráadásul annyi kiadásom volt az év utolsó hónapjában, hogy az ajándékokkal is spórolnom kellett.  A Karácsonyfaállításon rengeteget gondolkodtam, minek során több tényezőt is figyelembe kellett vennem. Még az év elején szóba jött, hogy Enikővel és a családjával esetleg nálam töltjük az ünnepeket, de mivel a leányzóval idő közben szakítottam, ezért a közös ünneplés képe szertefoszlott. Dórival tehát kettesben maradtunk, viszont mivel Karácsony napján nem aludhatott nálam, ezért egyetlen nappalért nem akartam felslegesen pénzt költeni egy olyan dologra, amelyet szinte csak egymagam "élvezhettem" volna a későbbiekben. A magányos Karácsony képével szerintem mindenki tisztában van, ezért érthető, hogy miért döntöttem így. Máskülönben pedig annyi kiadásom volt az év utolsó hónapjában, hogy meggondolandó volt erre...

Két héttel Karácsony előtt tartottuk meg az idei utolsó kapcsolattartásunkat. Ezután már jönnek az Ünnepek, amelyek viszont jellegükből adódóan nem tartoznak bele a szokványos kapcsolattartás kategóriájába. Eredetileg pétek estétől vasárnap estig lehetne velem a gyerek, de mivel pénteken sürgős elintéznivalóm akadt és csupán szombat reggel értem haza, valamint szombat este is el kellett utaznom, ezért egyetlen napra korlátozódott a találkozónk. Ennek viszont megadtuk a módját... Dórival tél lévén - szokásunkhoz híven - vettünk egy forró fürdőt a szentendrei Vizes 8-asban. A gyerek szereti és nekem sincs kifogásom ellene, ha egy kicsit áztatjuk magunkat a meleg vízben. Most nem csináltam képeket, de azért volt pár újdonság, amiről beszámolhatok. Az egyik, hogy egyedül voltunk az egész kismedencés részlegben. Egy árva lélek sem volt jelen rajtunk kívül, ezért nyugodtan ugrálhattunk, fröcskölhettünk egymást, s nem zavartunk senkit. A másik, hogy vittem egy úszószemüveget, ame...

Ismét eltelt egy kapcsolattartás. PÉNTEK Dórit péntek este hoztam el otthonról, amit már nagyon várt. Ennek okát még nem egészen értem, de valószínűleg több magyarázat is van rá: az anya szigorával szemben én megengedőbb vagyok, valamint olyan programokat csinálunk, amit Anyával nem szokott. Bármi legyen is a kötődésére adott magyarázat, az egészen biztos, hogy Dóri nagyon szeret. (Nehéz az írás, mert több más blogot is vezetek párhuzamosan, s már elszoktam tőle, hogy a lányomról írjak) Amikor megérkeztünk hozzám, egyből nekiálltam vacsorát sütni. A sötétség ellenére még csak késő délutánra járt, így bőven ráértünk ágyba bújni, s míg a kajára vártunk, Dóri leült a tévé elé mesefilmet nézni.  A régi tévét lecseréltem egy újra, ami Dórit egészen elbűvölte. Oda is ment hozzá, hogy közelebbről vizsgálja meg az új technológiát. A különböző élénk színek és a figurák mérete nagyon lenyűgözte őt Vacsi után bementünk a szobába, hogy alváshoz készülődjünk. Per...