Volt egyszer egy Apa

Csupán három alkalom kellett hozzá, hogy a kislányom kötődése kialakuljon irántam. Három alkalom! Vajon milyen szoros lesz közöttünk a kapcsolat a nyolcadik felügyelt kapcsolattartás után? A múlt hétvégén, március 5-én történt meg velem először, hogy a kislányom egyértelmű jelét adta a ragaszkodása felől.  A szombati suli után úgy gondoltam kimegyek Pilisvörösvárra, hogy a telken töltsem az éjszakát, ugyanis rengeteg még a munka, úgyhogy korán akartam kelni, hogy folytathassam a félbehagyott dolgokat. Mivel még csak késő délutánra járt, felhívtam az exemet, hogy nincs e kedve kihozni a lányunkat néhány percre a levegőre? Kedve ugyan nem volt, de végül kihozta. Az udvaron hintáztak épp, amikor megérkeztem. Amint melléjük értem, köszöntöttem őket. A kislányom először unott tekintettel nézett fel rám valami olyasmi arckifejezéssel, minthogy "ki ez a fickó itt, aki köszön?", majd mikor tudatosult benne, hogy én vagyok az, mindkét karját felemelve hangos kiáltásban tö...

Eleosznak, a megbocsájtás és könyörület görög istennőjének egyedül az athéni piacon volt oltára. Aki ide menekült, legyen bár szökevény, száműzött földönfutó, ha az istennőnek megvallotta vétkeit, az athéniaktól könyörületet és segítséget remélhetett. A rómaiak Eleoszt, Clementia néven ismerték, és miután Julius Caesar legfőbb erényének tartották, Caesar halála után saját templomot emeltek neki. Innen a Clementia Augusta későbbi szokása, hogy minden római császár „kegyességét” megszemélyesítetik, különösen a vert érméken, és isteni tiszteletben részesítetik. Megbocsájtás és emberség Clementia visszatérő képe a római érmeken nem véletlen. Neve egyé válik az emberség, önfegyelem, tolerancia kifejezésekkel, szemben állva Saevitia nevével, a könyörtelenség istennőjével. A megbocsájtás szeretetteljes istennőjét kezében olajfaágból faragott uralkodópálcával, és kinyújtott kezében áldozatcsészével ábrázolják. Ez a kézmozdulat, a neki felajánlott bűnbánó áldozat azonnali viszonzását, ...

Március 2-án ismét találkozhattam a lányommal a pilisvörösvári Családsegítő Szolgálat olvasótermében. Gyönyörű napsütéses idő volt, így jókedvvel érkeztünk mindnyájan.  Mielőtt elmesélném e napot, szeretnék köszönetet mondani az Apák az Igazságért Egyesület tagjainak, akik elláttak engem néhány jó ötlettel, hogy milyen játékkal illetve foglalkozással készüljek a gyermekemmel való találkozásra. Többek között javasoltak nekem mondókát, zenebonát, bábozást, táncolást, rajzolást, labda vagy lufi dobálást, autópályát, felhúzós autót, beszélő kutyust, gyurmát, rajztáblát, zenehallgatást, építőkockát, toronyépítést és még sok-sok mindent, de ajánlottak még egy olyat is - idézem: "ha rámolni szeret, pakolj tele egy bőröndöt mindenfélével (legyen benne sok ruha, de labda, lufi, könyv - felnőtt is lehet, nem olvasni kell - és kisautó is) és rámoljatok. Látványos teátrális mozdulattal borítsd ki a tartalmát a szoba közepére, és mehet a rumli".  Sokat gondolkodtam mi legyen a prog...

Február 26-án volt a második felügyelt kapcsolattartásom a pilisvörösvári Családsegítő Szolgálat erre a célra kijelölt termében. Nagyon vártam már e napot, ugyanakkor ugyanolyan csalódott voltam az esemény végére, mint az első ilyen találkozó alkalmával. Hogy miért? Mert nem jó ez az egész, ahogy van... Az oké, hogy a gyermekemmel együtt lehetek végre, de többet érne ennél egy egyszerű hintázás a játszótéren, minthogy belekényszerítsük őt egy 5x5-ös méretű szoba lehetőségei közé. Hiába tudja ezt mindenki, akkor is ezt a "játékot" kell játszanunk, amelyben semmiféle kibontakozási lehetőség nincs. Nem tehetünk mást, ott kell lennünk és kész. Amúgy direkt készültem a mai napra: útban a találkozó felé megálltam egy áruházban, hogy vegyek pár dolgot a gyereknek: kosárba került egy dobásra villogó színes kis labda, nagyméretű rajzlapok 20 darabos színes filctollkészlettel, valamint egy zenélő, nyomkodós, tükrös kis akármi, amely sok-sok dallamot és villogó képeffektet ...

A gyermekem édesanyja a Családsegítőnél megjegyezte, hogy a kislányom mostanában ún. "szeparációs szorongáson" megy keresztül, ezért nehezen tűri az idegenek jelenlétét, s épp ezért az anyukájára van szükség a találkozók alkalmával. Valóban így van? Február 22-én kint jártam a telken, hogy a leendő házam alapjának a helyét elkezdjem végre kiásni, mivel az esőzések miatt azt gépi erővel szinte lehetetlen kivitelezni. Megerőltető és hosszadalmas munkának néztem elébe, de hát Istenem, valahol el kell kezdeni, mert   a föld  magától nem fog kijönni   a helyéről (lásd: Talajcsere ). Mindössze két hónapom maradt a költözésig, úgyhogy igencsak bele kell húznom, ha addig otthont szeretnék teremteni magunknak. Még a munka megkezdése előtt írtam az exemnek egy SMS-t, hogy egész nap kint leszek a telken, s ha kedve tartja, lenézhetnének hozzám a gyerekkel egy órácskára. Válasz csak dél körül jött, hogy (nem tud, mert) gyakorlaton van. Igen, ezzel tisztában voltam, mert korá...