Volt egyszer egy Apa

A legutóbbi kapcsolattartásnál Anya megkért rá, hogy segítsek neki elhozni a boltból egy bojlert, amely kérésnek hétfőn eleget is tettem.  A korábbi bojlerük huszonöt év múltán tönkrement, és már két napja nem volt melegvizük, így mihamarabb lépni kellett a cserét illetően. A villanyszerelőt ők keresték, én csak a fuvart biztosítottam.  Amikor megérkeztem a ház elé, Dóri és az anyja még nem voltak otthon. Nagyjából tíz percet vártam, mire hazaértek, Dóri pedig még ki sem kászálódott a bicikliülésből, tüstént szólított, hogy szálljak ki a kocsiból. Türelmetlenül várta, hogy mikor lépek oda hozzájuk, s amikor ez megtörtént, már nyújtotta is a karjait, hogy vegyem fel az ölembe. Hatalmas örömmel öleltük át egymást, s kölcsönösen kezdtünk el hízelegni a másiknak: - Szia Kincsem, de jó, hogy látlak! Már hiányoztál! - mondtam, mire ő: - Te is hiányoztál, Apa! Szeretlek! - Én is szeretlek! - nyugtáztam, majd adtunk egymásnak egy puszit. Amikor Anya fel akarta...

Június nyolcadikán találkoztunk a hetvenkettedik alkalommal, amelynek során felmentünk a tőlünk húsz kilométerre lévő dorogi bányatóhoz, hogy strandoljunk egyet. Mivel a strand tele volt emberekkel, ezért nem ott, hanem attól arréb, a szabadvízi parton vertünk tanyát. Az ezt megelőző napon az udvart pucolgattam a megmaradt építési törmeléktől, ami annyit tesz, hogy a különböző méretű és fajtájú fahulladékokat égettem el, amely a telek mintegy egyötödét borította. Mivel nincs már pénzem építőanyagra, ezért más dolgom sincs mostanában, mint a ház körüli rendrakás. Eközben fedeztem fel egy olyan farakást a kert végében, amit még az előző tulaj hagyott hátra, és amit sajnáltam eltüzelni, hiszen egyértelműen fűtésre alkalmas rőzséről és farhasábokról volt szó. Meg is írtam az exemnek, hogy van pár köbméternyi rőzsém és tűzifám, amit apránként áthordanék nekik, mert nekem nem kell, nekik viszont jól fog jönni a téli fűtési szezon idejére. Örült a hírnek, így másnap el is vittem nekik az...

Valami változás állhatott be az exem életében, mert tegnap Dórival együtt meglátogattak engem az otthonomban. Az ezt megelőző napon, munkából hazafelé tartván beugrottam a boltba, hogy vegyek pár dolgot otthonra. Ilyenkor mindig összefutok az exemmel (vagy legalábbis látom őt pakolgatni valamelyik sorban), és ha úgy adódik, akkor megbeszélem vele pár fontosabb dolgot, amely a gyerekkel kapcsolatos. Mivel Dóri nálam felejtette a Jutka nénitől kapott játékokat, ezért odalépve az exemhez megkérdeztem tőle, hogy ma délután átvihetem-e neki azt az ajándékcsokival együtt. Ő azt felelte, hogy vigyem, de csak 4 óra után. Majd váratlanul megkérdezte, hogy 17-én tudnék-e vigyázni a lányunkra, amíg ő elintéz pár dolgot. Ezen meglepődtem, hiszen eddig még sosem fordult elő ilyesmi, hogy a kapcsolattartáson kívül is a lányommal lehetek, főleg úgy, hogy nem csak úgy elvihetem őt, hanem konkrétan vigyáznom kell rá. Vajon mi történhetett, hogy hajlandó erre megkérni? Mivel épp munkaidőben vol...

Bár nem vagyok nyelvész, de szeretek okoskodni a szavak jelentésén, így nem volt ez másképp a tartásdíj levonásával kapcsolatban sem, amikor annak jogosságát kezdtem el firtatni. Történt ugyanis, hogy az általam eddig pontosan és megbízhatóan fizetett tartásdíjat - a Felperes kérésére - a Bíróság egyszercsak letiltotta, hivatkozva az 1994-es LIII. törvényre , amely  a bírósági végrehajtásról szól.  Magyarán: hiába fizettem a gyerektartást húsz hónapon át pontosan, mivel a Felperes kérte a letiltást, a Bíróság annak helyt adott. A Bíróság a 24-es és 26-os paragrafusra hivatkozott, amelyek kimondják, hogy " 24. § (1) A végrehajtási lap kiállítására jogosult bíróság - a végrehajtási lap kiállítása helyett - közvetlenül letiltó végzést hoz, ha kizárólag az adós munkabéréből kell behajtani a követelést " valamint " 26. § Kizárólag közvetlen letiltással kell behajtani a követelést, ha a) ezt kívánta a végrehajtást kérő " Mivel a Felperes ...

Július elsején borongós reggelre ébrendtünk, ezért gyanítottam, hogy pont ahogy az előző hétvégén, most sem lesz lehetőségünk a pancsolásra. Mi tévők legyünk? Úgy döntöttem, hogy meglátogatjuk a család egy megbecsült házspár barátját, akik a Svábhegyen laknak. Sajnos a rendelkezésünkre álló három óra egy részét így ismét kocsikázással kellett töltenünk, de meglepetésemre mindössze 25 perc alatt odaértünk hozzájuk: a Pilisvösvörösvár - Solymár - Pesthidegkút - Zugliget és Svábhegy útvonalon.  Az alkalomra vettem egy csokor virágot és egy Túró Rudit, amit Dóri kezébe adtam, hogy amint belépünk az ajtón, adja oda a vendéglátóinknak.  Dóri megkérdezte, hogy kihez megyünk, mire elmondtam, hogy Laci bácsihoz és Jutka nénihez, akik annak idején sokat segítettek nekünk a horányi házépítésben, és még nagyon kicsi volt, amikor találkozott velük, és épp ezért még nem emlékszik rájuk. Elmondtam még azt is, hogy a második születésnapján is ott voltak a Családsegítőnél (lásd: M...

Az elsőfokú ítélet után sokáig nem tértem magamhoz. Dühös és kétségbeesett voltam, ami érthető, ha az ember (a szülő) jogait csorbítják, ráadásul teljesen értelmetlenül. Másnap semmihez nem volt kedvem, és kora délután inkább elmentem sétálni, csakhogy ne kelljen otthon depizni. Mivel az exemnek ígértem a kertből borsmentát, ezért szedtem belőle pár tővel, amit délután 1-re felvittem hozzájuk. A borsmentát már lebeszéltem vele, de azt, hogy mikor viszem el még nem. A biztonság kedvéért azért odaszóltam neki telefonon, hogy megyek, tehát nem állítottam be váratlanul.  Ő és a gyerek épp a bölcsődéből értek haza, mire magam is a ház elé értem. Dóri a kerékpárjuk gyerekülésében ült, és amikor megpillantott, először föl sem fogta, hogy az apját látja. A kezében egy szívószálas üdítőt szorongatott, s közben kérdőn tekintett rám, hogy mit keresek ott. - Szia Kincsem! - köszöntöttem őt, Dóri pedig mosolyogva nyugtázta, hogy nagyon örül a találkozásnak. - Hoztam neked szívószál...